2019. július 13., szombat

Evidencicák


A macska nem kutya. Mégha négy lába van, szőrös, és és morogni is tud.
Az a "szakmai" óraadó az nem tanár. Még ha néha a tanáriban munkaköpenye ujját felhúzva be is mutatja a kollekcióját.
- "He! Köll óra? Na itten van egy neked olcssón e! "


2019. július 12., péntek

Csak ülök, és bámulok

Csak figyelem.
Ülök mellette, vagy szemben vele, és bámulom. Hallgatom ahogyan mesél. Elmesél mindent ami fontos volt neki eddigi életében. Örömöket, bánatokat, mesés, és valóságos történeteket. És egyre szomorúbban konstatálom, hogy a szomorúságokból sokkal több jutott neki mint örömökből.
Csak nézem.
És hallgatom. Rólam ezt talán nehéz elhinni, de most ez van.
- Te most csak hallgaas! Most én beszélgetek - mondta egyszer, és azóta ez van. És ez hatalmas adomány nekem, aki eddig soha nem tudtam csak hallgatni. Most jövök rá, hogy ez mennyivel jobb így. Mert igaz, hogy beszélni, mesélni, közölni jó, sőt nagyon jó ha van kinek, van mit, és van miért, de hallgatni... csodálatos.
Az benne a csodás, hogy ezzel sokszor többet tudok segíteni mint ha szóval irányítanám a "helyes" útra az engem hallgatót.
Bár ahogy a kérdésekkel is, a hallgatással, a meghallgatással is pont ugyanoda lyukadunk ki mint ha direkt módon befolyásolnám. Mert tulajdonképpen segítséget kért. Ötleteket, tanácsokat, lelki támogatást.
Csakülök, és nézem.
És látom ahogyan kiteljesedik. Arca átszellemül, kisimul, megszépül ahogy mesél. Pedig többnyire panaszkodik. Na nem nekem! Szinte csak magának sorolja régi sérelmeit, bánatát, csalódásait, fájdalmát. Én csak a helyemre képzelt hallagatóságát képviselem ebben a "párbeszédben". Így valahogyan ki meri, és ki is udja mondani gondolatait azoknak akiket most én képviselek. És ettől megnyugszik.
Lelki szemetes lettem.
És büszke vagyok erre a státuszra.
Csak ülök, és bámulok.
Bámulom a ragyogást szemeiben, bámulom átszellemült tekintetét, bámulom ŐT! És boldog elégedettség tölt el, hogy még bámulhatom, hiszen tudom, hogy rám csak eddig volt szüksége. és örülök minden hívásának annak ellenére, hogy látom, most már inkább csak azért hív, mert rájött, hogy ezzel ő is ad nekem. És adni ő is jobban szeret...
És én csak ülök, és bámulok...


Bicigli

Bicigliztem, bicigliztem...
Itt a hajam helyén vérzett...

Még jó, hogy volt nálam Betadin!
Anya gyógypuszija után ez fontos...

2019. május 25., szombat

Köszi URAM!

Kellemesen telt az út. A motor halkan zümmögött, az utasaim jókedvűen beszélgettek, a forgalom is teljesen normális volt. Csak az előttem haladó lassított egyre jobban valamiért.
Mögöttem már egy egész sor torlódott fel emiatt. Viszonylag egyenes szakasz volt, gondoltam megelőzöm. Kitettem hát az indexet, egy kis gázt adtam, de amint mellé értem volna hirtelen elkezdett elém kanyarodni irányjelzés nélkül!
- Ez meg mit csinál?! - kiáltottam és beletapostam a fékbe. A sofőr akkor vett észre engem. Fékezett, S én csak azt láttam hogy az ütközés már nehezen elkerülhető. De ha már megáll akkor előtte talán még elcsúszom gondoltam. Ám a másik ekkor valami megmagyarázhatatlan dolgot tett. Tövig nyomta a gázt! Talán a féket akarta, nem tudom. Minden esetre nagy erővel az autóm elejébe rohant és engem áttolt az úton és az út menti susnyásba lökött ahol mintegy hullámvasúton még kétszer háromszor le- fel bucskáztunk kisebb nagyobb árkokon át, majd egy nagy fa megfogott egy árok túlsó szélén. Mindez hirtelen, nagyon gyorsan történt. Talán néhány másodperc volt az egész. A légzsákok berobbantak. Ijesztő látvány volt a légzsákok gázainak lángja. Arra gondoltam, mindjárt kigyulladunk.
- Kifelé! - ordítottam, és mély megnyugvással vettem tudomásul, hogy utasaimnak semmi baja nem esett. Csak én nem bírtam felkelni. Még a levegővétel is nehéz volt. Beszélni is csak halkan erőtlenül és szakaszosan bírtam mert nem volt elég levegőm. hozzá Az öv ugyanis akkorát rántott rajtam, hogy több bordám eltört, A szegycsontom elmozdult, és mint később a kórházban a CT kimutatta, egy régi gerincsérülésem is kiújult. Szóval ott feküdtem az autóm mellett magatehetetlenül és semmi személyes tárgyat nem tudtam magamhoz venni csak a pénztárcám és a telefonom maradt amik eleve a zsebemben voltak. Na senkit nem akarok untatni tehát a részleteket, a kórházba szállítást a sok órányi mozdulatlanul fekvést nyaki merevítővel, a vizsgálatok kínját és egyebeket nem részletezem. Köszönöm Istenem, hogy adtál nekem barátokat, akik még ebben a szorult helyzetemben is mellettem voltak. Volt kit értesítenem telefonon. És volt aki azonnal kocsiba ugrott, és pár óra múlva már ott állt mellettem a kezemet fogta és elképzelhetetlenül megkönnyítette ezzel a helyzetemet! És persze azóta is mellettem állnak barátaim. Ki intézkedik helyettem a hivatalos ügyekben, ki igény szerint fuvaroz engem, ki a jövővőmet segíti pl. egy másik autóval mert emez sajnos totálkáros lett.

Mindezt nem azért írtam le hogy panaszkodjak, mert tulajdonképpen nincs miért. Ami történt megtörtént. De rengeteg a tanulsága. Bárkivel bármikor megtörténhet váratlanul a baleset, hiszen ezért hívják balesetnek. Senki nem tervezi. De legalább elkerülni el lehet a nagyobb bajokat ha az ember tudatosan úgy él, hogy kizárja a vészhelyzeteket amennyire lehet. Én például mások között azzal, hogy soha nem indulok el addig még a kocsiban mindenki biztonsági öve be nincs kapcsolva szabályosan. 
Hát ha már van legyen igaz a szlogenem:
"Ha Gábor vezet, utazni élvezet!"
Ja és persze egyben megérkezni is...

2019. május 10., péntek

2019. április 23., kedd

Egy kis darab disznó

Eredetileg egy sertés alkatrésze volt az a hús amit ma mesütöttem. Valahol a gerinc mellett élte megkímélt életét míg egy hentes szakszerű mozdulattal ki nem kanyarította onnan. Szűznek nevezik ezt a pecsenyét mert élete folyamán semmi dolga nem akadt ebben az erőszakos világban. Pihent. És készült sorsa beteljesedésére. A SORSA pedig (és ittt nem a Kalevire gondolok most) azzal teljesedett be, hogy ínycsiklandó falatként végezze asztalomon.
Disznóság, hogy ha tehénkéből darabolták volna ki, akkor most bélszínnek nevezhetnénk.. Pedig köze sincsen a belekhez, s azok színéhez sem. Csak annyi, hogy nem a munka során rágósra erősödő táplálékról beszélünk, hanem arról a gerinc védelmében gyáván megbújó használatlan izomkötegről aminek egyetlen nemes célja volt, hogy én ebédem végeztével nagy élvezettel hátradőljek karosszékemben, miközben felsóhajtok: 
- HÁT EZ MENNYEI VOLT! Valóban jóllaktam vele.
A disznónak meg (remélem) már úgysem hiányzik...


2019. április 13., szombat

Visegrádi u. 110

Központi okmányiroda.
Amikor januárban itthon jártam igényeltem egy új útlevelet. Három napra ígérték, és hozzátették, hogy ne zavarjon, hogy az éppen szombatra esik, mert az okmánykiadás akkor is zavartalanul folyik.
Nos én akkor hiába mentem, mert mint ott kiderült, az én útlevelem csak nyolc napra készül.
Azóta vártam a beígért e-mail értesítőt - hiába.
Ma bementem ismét. Azaz bementem volna, de egy értesítő az ajtón arra hívta fel a figyelmemet, hogy okmánykiadás a Véső utcai bejárón át...
Véső utca. Itt az a felirat, hogy hétvégi okmánykadása főbejáratnál, ahonnan éppen idebotorkáltam...
Bent néhány "biztonsági" ember, meg egy álmos portás. Rám sem néznek. Megyek befelé rendületlenül, sorszámkiadó automata egy zsákkal letakarva. Ügyfél egy szál sem.
Na végül az utolsó asztal mögött találtam egy ügyintézőt, aki rám sem hederített miközben e telefonját nyomkodta hevesen.
- Sorszám nem kell? - kérdeztem, és meglepődtem a válaszon.
- DE! - majd folytatta: - attól függ mit akar.
Ekkor már küllemét, és stílusát tekintve egyre inkább a nyomtatómat juttatta eszembe, de arra legalább ki van írva a figyelmeztetés: HP
Nem részletezem tovább, minden kérdésemre elutasító morgás volt a válasza. Persze közben telefonnyomkodás... Mondtam, hogy ahol én élek ott nem ez a stílus uralkodik. Ott törődnek az ügyféllel stb.
- Örülök neki! - Reccsent végül. - Itt rend van!
-Akkor maga a FIDESZ szavazója biztosan, ha ennyire szereti ezt a rendet... -provokáltam elmenőben, mire búcsúzóul utánam üvöltötte:
- NEM AZOKRA SZAVAZTAM!!!
Hát így van ez. Sajnos...

2019. március 28., csütörtök

GUGLI

Meg fogod kapni egy találkozót, amely meghívja Önt, hogy részt vegyen a Cukorbetegség Cu-nál, melyet az Omagh Kórház elsődleges gondozási komplexumában tartanak. A kérelemnek vérmintája van, hogy az eredmények elérhetők legyenek a klinikán. A GP / Nurse Practice / Treatm-nél ezt megteheted, vagy az Omagh Hospath járóbetegét csak hétfőtől csütörtökig, 9: 30-12: 30-ig vagy 1: 45-es zárt formában. eret. Kérjük, gondoskodjon róla, hogy a szoba eljusson a szobába, délután 16 óráig, és hozza a Lipia Thyrold ​​Amylaso magnézium-sósav-roponin PSA TBiirubin B12 és folát FASTI Pra Dia Post D Dugaszoljon vasalót.

Érteeed!!?

2019. március 14., csütörtök

Evidenciák (máá megin)

Ha valaki mindenáron azt bizonygatja, hogy baráti segítség az üzlet amit ajánl neked, akkor két dologban biztos lehetsz:
1.     Nem a barátod. A barátságot u.i. nem szavakkal kell bizonyítani. 
2.     Nem segítséget akar nyújtani, hanem keresni akar rajtad.

Olyan ez mint amikor valaki mondanivalóját úgy kezdi: "Megmondom az igazat", vagy "Megmondom őszintén".  Akkor az illető hazudik. Még akkor is amikor azt mondja amit hallani szeretnél. 
Vagyis akkor méginkább...

Evidens...vagy mi...