2019. szeptember 29., vasárnap

Határozottan határozott

Mai napomat két központi esemény ragyogja be. Mindezt két barátnőmnek köszönhetem:
   Ma keresztelkedik meg egy barátnőm, s egyben elsőáldozó, és bérmálkozó is lesz egyszuszra. Csodálatos, hogy felnőtt fejjel, környezete véleménye ellenére is meg tudta hozni a nagy döntést. Hatalmas hittel bír! Sajnos nem lehetek jelen a nagy eseményen, mert a kötelesség máshová szólít, de gondolatban egész nap vele leszek. (És persze ha bármiben támogatásomat kéri: mindig.)
Azaz vele is, mert a másik nagy esemény:
   Ma érkezik hozzám  A BARÁTNŐM! Végre!
A névelők határozottsága, ill. határozatlansága jelen esetben nagy fontossággal bír!

Csak mondom... :-)


2019. szeptember 28., szombat

Zenélős-táncolós

Minap vonattal utaztam a Balatonra. Velem szemben foglalt helyet egy nagyon érdekes, szimpatikus fiatalember. Már a megjelenése is mesébe illő. Népviseletbe öltözött, de olyan igaziba, és nem a kölcsönzős változatba. Még a haja is olyan volt amit csak egy széki búcsúban látni leginkább. Vászon tarisznyája, és minden kiegészítője stimmelt. Na és a HEGEDŰ!
Szerényen, csendesen tűrte az utazás fáradalmait, pedig a kispiros csoda (csoda, hogy még van ilyen) zsúfolt volt mindenféle népekkel. Még velem is...
Valaki rákérdezett, hogy ez népviselet?
-Igen - mondta - táncolni szoktam benne, és zenélni is. - Közben zabálnivalóan kedves mosollyal árasztotta el a kérdezőt. És csak ült tovább csendesen, hallgatta a kerekek zakatolását, és a beszélgetéseket amiből már mindenki tudott mindent mindenkiről, csak ő maradt titok.
Talán Almádiban szállt le a többség, Ezután elegyedtünk beszédbe. Így aztán lassan bebizonyosodott előttem, hogy nem szabad egy egész nemzet fiatalságát egy kalap alá venni! (volt neki is sajátja ami a varkocsát fedte)
Szóval ő gy zenekedvelő, szerény fiatal, aki tudatosan szervezi létét, és amikor csak lehet moldvai, és széki muzsikára táncolni tanítja az embereket. Csak mert az jó!
Persze nem csak a csángó, de ő ezt szereti.(is) Éppen Révfülöp környékére tartott, ahol valami tábor van, és ma az ő zenéjére is számitanak.
Amikor leszállt a vonatról, még hosszan bámultam utána. Káprázatos egyénisége feldobta a napomat, meg talán többet is tett velem. Visszaadta a hitemet a fiatalság ártatlan tisztaságában.  (semmi politika nincs a motivációiban) Volt egy kérdése azonban ami óhatatlanul politikai választ igényel. Azt firtatta, hogy Bródy János és a Szörényiek min különböztek össze. Erre talán itt adom meg a választ. Bár nem hiszem, hogy valaha olvassa is, mert a közösségi médiákat is csak módjával...
GOOGLE:   bródi jános: akit a hazája nem szeretett

Egyre igazabb előttem Kodály tanár úr mondása amivel arra mutatott rá, hogy akinek a szívében zene lakik, az az élet szépségeire fogékonyabb.

Szóval:
                     Jó dolog a vonat
                     amikor nincsen benne huzat,
                     és éppen nem csak tolat.
                     Jó dolog a vonat
                     ha jó irányba halad!

ui   Egyébként Gyulai Farkas a becsületes neve ha valaki a hálón rá szeretne nézni. Nyomokban tartalmazza őt is...

2019. szeptember 24., kedd

A ZENEI

Hatvan éve ültünk be egy iskolapadba.
Emlékszem, csak lestem, hogy "na ugyan ebből mi fog kisülni?" Gyanús volt a felfokozott előkészítés amikor anyám naponta ismételgette nekem, hogy milyen jó dolgom lesz nekem ott abban az ISKOLÁBAN!
Hát jó! Gondoltam. Majd meglátom. Aztán az jutott eszembe, hogy mindezek ellenére akár még valóban jó is lehet.
És eljött az első nap.
Ott abban a nagy hodály épületben, a hatalmas belmagasságú tanteremben rögtön "kisebbségi" érzésem támadt, s ezért az első napokban semmi rosszat nem is mertem tenni. Csak meghúztam magam, és igyekeztem láthatatlanná válni. Akkor ez még sikerült. Viszont "sajnos" elég hamar oldódtam, és azután már csak anyám ígéretének szerettem volna érvényt szerezni azzal, hogy valóban jól akartam magam érezni. Ez sokáig sikerült is.
De hamarosan megismerkedtem az ellenőrző füzet fogalmával, amibe minden nap került valami beírás. Pl.:
- Gábor ma óraközben megkerülte a padsorokat, és S. Erikát puszilgatta...
- Miért hagytad el a padodat fiam? - kérdezte este anyám.
- Mert Erika messze volt. - Feleltem a legnagyobb természetességgel.

Aztán újabb beírás: - Gábor reggelente minden nap tíz percet késik...
- Fiam! - Ráncolta homlokát anyám. - Reggel amikor az iskolába mész, merre indulsz? - s végigvettük szinte az egész utat lépésenként. Én pedig naivan beszámoltam mindenről: - És akkor odaérek az ISKOLÁHOZ... - És? - kérdezte anyácskám. - És akkor ott a kerítésnél ahol az a finom vadsóska van, ott várok. - Meddig??? Hát amíg becsöngetnek. Meg utána még egy kicsit...
- Te készakarva késel el minden reggel? -szörnyülködött anyám. - IGEN! - Na de miért te szerencsétlen?
- Hát mert akkor aki elkésik, az addig a sarokban kell álljon amennyit késett! - magyaráztam egyszuszra. - És ott van az AKVÁRIUM azokkal a gyönyörű halakkal, meg van benne szikla, meg zöld növ...
- De miért nem a szünetben nézed meg? - szakította meg anyám a szófolyamot.
- Mert olyankor ki KELL menni a teremből, És tanítás előtt meg után is a folyosón kell sorakozni, és jónak lenni. - De ekkor már görbült a szám, és hüppögtem, hogy látszódjon, hogy milyen nehéz sorsa is van egy elsőosztályos gyereknek az Ének-Zenei Általános Iskolában.Na akkor anyám másnap bement a tanáriba (nem volt nehéz dolga, hiszen ugyanabban az épületben tanított egy középiskolában),és valószínűleg akkor szerzett nekem egy erős ellenséget a tanítónéni személyében.
Egy alkalommal apám az ellenőrzőm lapozgatása közben halkan megjegyezte:
- Fiam! Ha így folytatod, hamarosan betelik az ellenőrződ, és nem lesz hely az új beírásoknak.
- Nem baj! - nyugtattam - KLÁRINÉNI Olyan ügyes, hogy majd ragaszt bele pótoldalakat! Ő MONDTA!

...
Sosem felejtem el ahogy apám a szemüvege mögé próbálta rejteni mosolyát...
De valójában azóta sincs másképp, csak õ már egy másik síkból mérlegeli fia sikereit...

2019. szeptember 2., hétfő

Hazafele feluton friss tehenillatba burkolodzom

A haza az ott van, en pedig csak itt a konyvtarban. Igazabol mennek mar haza, de elakadtam Omaghban Londonderrybol jovet. Leszalltam a belfasti autobuszrol, beszaladtam a Community centerbe egy pillanatra ugyintezni, majd beultem a konyvtarba, hogy itt varjam meg a 13-30 kor indulo buszt ami el is visz majd a fele utamon. Addig itt ulok a futott teremben. Itt az eso sem esik pillanatnyilag. Odakint 13 fok van eppen Celsiusban merve. Meg ha hozza is tudnam adni a benti 20 fokot, akkor sem ernem el a hazai homersekletet. Itt ugyanis csak a naptarban van nyar.
De en valasztottam, en is elvezem.
De legalabb tenyleg!
Szoval ulok egy konyvtarban, a billentyuzet friss tehenszagot araszt magabol.

Hogy ezen en miert nem csodalkozom?


2019. augusztus 22., csütörtök

Nagy találmánya az emberiségnek a lelkiismeret öncélú hasznosítása a hatalom részéről. Azaz az, hogy ezzel szerzik meg a hatalmat, és annak megtartásában is tökéletes módszer.
És most ne a napi politikára gondoljunk! 
Elég csak visszatekinteni a világvallások módszereire amikor Isten földi helytartói az Úr nevében megtiltják mindazt ami élvezetessé teheti az életet tudván, hogy ezeket a "parancsolatokat" nehéz betartani. Az ennek nyomán keletkezett lelkiismeretfurdalást kihasználva "árulják" a bűnbocsánatot. Ismerve az embereket, ez a világ legjövedelmezőbb üzletága. 
Vegyük csak például a tízparancsolatot!
Ki meri állítani, hogy azok közül egyik-másikat, vagy akár mindet is bizonyos körülmények között (ha oka, és módja adódott rá) meg nem szegte akár csak gondolatban is ezerszer? 
pl. You shall not covet your neighbor's wife...
 A manóba bele! 
Csak én vagyok olyan béna, hogy olyan helyen élek ahol nincsenek szomszédok?



2019. augusztus 15., csütörtök


Namégegyszer!




Nem alszom
Nem alszom csak éppen Veled vagyok 
amikor nem vigyáznak rám eléggé az angyalok.
Csukott szemem mögött felrémlik a képed,
amilyennek csak én ismerlek Téged.
Éber vagyok mint mindig ha Rád gondolok,
gyűrött takaróm alatt nagyon egyedül vagyok
Szunnyadó vágyaimat feltépni félek,
csukott szemhéjamon keresztül nézleks ahogy az éjszaka fáradt hajnalba fordul
egy-egy emlékre a fogam csikordul:
Látom ahogy megremeg a melled.
érzem hogy finoman rabul ejt lelked.
Utánad nyúlnék de útban van a párnám.
és nem fekszik itt az kitől azt várnám
Nem alszom, csak Rád gondolok éppen
mint bármely pillanatban álmomban vagy ébren,
az égboltra gondolok, s a csillagrengetegre
Istenre, világra, felfoghatatlan végtelenre.
Talán mi is beleférünk abba egyszer újra
és megint együtt lépünk az elveszített útra!
Nem alszom, csak mindig Rád gondolok
amikor kimenősek éppen azok a fránya angyalok.
Nyitott szemem előtt halványul a képed
de ha csukva tartom látlak. Ugye érzed?

2019. augusztus 7., szerda

Válogatás: Bogár 1

-

Bogár a kétlábú kutya

Wed, 15 Sep 2010 16:53:15 +0100

5354652


Úgy hároméves lehettem amikor első kutyámat kaptam. Bogár volt a neve, puli volt, olyan földigloncsos fajta. Gombszeme is csak néha villant ki a rengeteg bunda mögül.
Eredetileg terelőkutya volt. A szomszédunk, Horvát bácsi terelő pulija. Horvát bácsi többszörösen is kedves volt nekem. Először is azért, mert állatokkal foglalkozott. Egyébként meg azért, mert az ő lánya volt Babi, az az égőszemű, kedves, tűzrőlpattant kislány. Második szerelmem...
De most maradjunk Bogárnál.
Bogár egy sok generációs terelőcsalád derék tagja volt. Mindent anyjától tanult a nyáj mellett, ahogy akkoriban minden munkakutya. Ott szaladgált a birkák között, és állandóan játszani akart. Neki játék volt a munka. És ha Horvát bácsi füttyentett az anyjának, akkor ő is ugrott. Figyelt, tanult, és teljes szívvel dolgozott.
"Eriggyj!" "keritsd!" "elébem!" "hozd vissza!" és még vagy húsz ilyen parancs volt neki a varázsige gyűjteménye.
És lassan eljött az idő, amikor anyja "nyugdíjba ment". Senki nem látta többé. A juhász szűkszavú ember volt. Nem kérdezték, hát nem fecsegett róla. Nincs, hát nincs!
Bogár egyedül maradt a nyájjal.
Pirkadatkor kihajtottak, napnyugtára hazaértek. Reggel és este között pedig minden idegszálával dolgozott. Együtt lélegzett a nyájjal, s a juhásszal, akinek minden szavát leste, minden gondolatát olvasta. Amíg a nyáj legelt addig ő dolgozott. Mikor a jószág delelt, akkor ő is pihent.
Egy alkalommal a juhász elszundikált az öreg akác árnyékában. A birkák, megunva a déli semmittevést, csöndben elindultak, és legeltek önfeledten. Közben senki sem vette észre, de a vasúti sínekre tévedtek. Azaz egyvalaki észlelte a veszélyt, de már akkor késő volt!
A vonat közeledett, a birkák nyugodtan lépdeltek át a síneken.
Bogár, kétségbeesetten kergette le őket a veszélyes zónából, de a dolog úgy sikerült, hogy a birkáknak nem esett bajuk, Bogár két jobblábát viszont a vonat levágta... A mellsőt tőből, a hátsót térdből...
Horvát bácsi a fájdalmas vonyításra riadt. Segíteni azonban már nem tudott kutyáján.
Ölében cipelte a tanyáig, onnan saroglyában hazáig.
Mi az udvaron játszottunk éppen, és kíváncsian szaladtunk a szokatlan időben érkező kocsi elé.
- Ennek "kapáátak!" - mondta csendesen a juhász a feleségének.
- Mit teszel vele? - nézett rá szomorúan az asszony.
- Hasznát nem veszem, jobbat nem tehetek, agyoncsapom, hogy ne szenvedjen.
Bennem egy világ készült összedőlni szavai hallatán. Lélekszakadva rohantam haza. Már a kertkapuból kiabáltam, hogy "a Bogár! a Bogár! agyon akarják ütni!"
Alig tudtak megnyugtatni. Édesapám megalkudott a juhásszal, hogy ha neki nem kell, majd mi megpróbáljuk...
- Iszen engem is nehezen vinne rá a lélek! - nyugodott bele a juhász.
Na így lett nekem KUTYÁM!
Bogár maga volt a csoda. Hamar felépült rokkantságából. S mivel bundája a földig ért, takarta a testi hiányosságokat. Vagy feküdt, vagy "repült". Úgy szaladt kicsit oldalára dőlve, hogy csak úgy hullámzott az a szép hosszú szőre. De terelni már nem ment vissza többé.
Hamarosan teljesértékű családtag lett nálunk.
Őrizte a házat, a kertet, a családot, a csirkéket, s hosszasan elszórakozott a postással, aki ha bejött udvarunkba, akkor csak reménykedhetett, hogy van otthon valaki, aki ki is engedi a kapun. Mert Bogár olyankor eléje feküdt, s minden távozási kísérletet haragos morgással "jutalmazott", míg valaki a háziak közül hazaérve rá nem szólt, hogy "engedd el..."
Kisfiúként rengeteget tanultam tőle én is. Odaadó, hűséges társ volt.
Csak egy embert nem engedett be hozzánk többé. Horvát bácsit...
Évek múlva, amikor a belvárosba költöztünk s a rendeletek szerint oda nem vihettük magunkkal, egy másik szomszéd vette magához.
De többé nem evett.
Úgy találtak rá egy reggelen, hogy ott feküdt a tele tál előtt. Mint aki csak alszik...
Sok kutyám volt (van) azóta is, mindegyik egy csoda, de Bogár csak egy volt.
Ő volt a "kétlábú" kutya.


venember

2019. július 24., szerda

Hogy is van ez?

Doki ul velem szemben. Szomoruan bamul maga ele mint valami kisgyerek akinek nyomja a lelket valami, es most mindjart szint kell vallania.
Varok. Turelemmel. Ha fontos, ugyis mondja majd.
- Magas volt a cukra az elmult idoszakban. - szinte suttog. Majd kutatoan a szemembe nez, de ott csak valami rosszul ertelmezett huncutsagot talalhat.
- Mert olyan kis edeske vagyok. - gondolom, de nem mondom ki, ezert a fura mosoly
- Ujra be kell allitanunk az inzulun adagokat.
- Rendben. - mondom, s hulye agyammal mar latom is amint az inzulint beallitjuk a sarokba buntetesul
- Es van itt meg valami. - rebegi hatalmas szanalommal a Doki. - A vesejevel is bajok vannak.
- Melyikkel doktorur? -erdeklodom artatlan pofaval.
- Mindegyikkel. - mondja. - Negyvenkilenc szazalekban meghalt a veseje. A maradek otvenegy meg dolgozik, de az mar nem eleg az egeszseghez.
Rengeteg kerdesem lenne, de nem teszem fel oket. Talan jobb is, mert mar kaptam a fejemre nehany dokitol a komolytalansagomer. Pedig az csak a latszat. Istenbizony! Szoval elkepzelesem sincs rola, hogy ha bennem halott vese(reszek) van(nak), akkor en most akar hullamergezest is kaphatok? Es ha vannak ilyenek, akkor hogyan oszlik ez meg? Az egyik beadta a kulcsot, a masik meg csak eppenhogy botladozott egy kicsit? Vagy mindegyik testveriesen vallalta a felelosseget, es kb felereszben haltak meg? Vagy nem is haltak meg, csak lustak, amitol meg en halhatok meg?
Izgalmas kerdesek ezek, es meg vannak ilyenjeim boven.
Miutan mindent megbeszeltunk (Doki megbeszelte, en meghallgattam) azert a kezfogas elott meg csak kicsusszant egy fontos kerdesem.
- Mr Doki! Azert a maradek vesekkel meg megelhetem a szaz esztetndot?
Itt elhagyta vegre a szanalom az arcat. Mosolyogva allt fel a szekebol, es ugy nyujtotta a kezet:
- Kis szerencsevel uram!
Tegnap voltam vervetelen, aminek az eredmenye csak holnapra lesz meg. Ez ugy latszik egy nagyonnagyrutin. Tobb ido kell hozza mint rendesen. Szoval most izgatottan varom az eredmenyt. Lehet, hogy az a regebbi vizsgalat  tevedett? Lehet, hogy nem is 49-51 az a franya araany? Lehet, hogy tok egeszseges vagyok, vagy... na hagyjuk!
Holnapra kiderul. Es en is megtudom majd ket het mulva a diabetes nurse-tol.
Itt igy mennek a dolgok. De mennek legalabb.

Itt kell bevallanom egy hatalmas bunomet.
Egy csaladi esemeny alkalmabol valaki azt kerdezte, hogy hogy jellemeznem a "kinti" egeszsegugyet.
En gondolodas nelkul (ez sajnos sokszor hibam) elmondtam, hogy itt engem MEG AKARNAK, ES MEG IS GYOGYITANAK!
Es bar ez valoban igy is van, nagyon megserthettem az otthoni haziorvosomat, aki erejen felul elviselt engem, es hobortjaimat, mivel nem igazan voltam egyuttmukodo. Es ott ult az asztalnal, amikor en nem fejtettem ki jobban, hogy itt ez a redszerre vonatkozik, es nem az orvosokra. Szoval bunko voltam azzal az Angyallal, akinek pedig olyan sokat koszonhetek. Sajnalom! Nademosttenyleg!

u.i. (ez nem aztat jelenti am, hogy "ur ir"
A rengeteg hibefeleseg azert van, mert a konyvtarban ulok, es itt irok, mert mivel a baleset ota nincs autom, a tomegkozlekedes pedig errefele nem all a helyzet magaslatam, meg van masfel ora addig, mig a baratom visszaer a szomszed orszag fovarosabol, es hazaszallitja beteges testemet. hogy otthon valami elelemfeleseggel tovabb rongalhassam magamat. Elnezest ezekert! (is)

2019. július 13., szombat

Evidencicák


A macska nem kutya. Mégha négy lába van, szőrös, és és morogni is tud.
Az a "szakmai" óraadó az nem tanár. Még ha néha a tanáriban munkaköpenye ujját felhúzva be is mutatja a kollekcióját.
- "He! Köll óra? Na itten van egy neked olcssón e! "


2019. július 12., péntek

Csak ülök, és bámulok

Csak figyelem.
Ülök mellette, vagy szemben vele, és bámulom. Hallgatom ahogyan mesél. Elmesél mindent ami fontos volt neki eddigi életében. Örömöket, bánatokat, mesés, és valóságos történeteket. És egyre szomorúbban konstatálom, hogy a szomorúságokból sokkal több jutott neki mint örömökből.
Csak nézem.
És hallgatom. Rólam ezt talán nehéz elhinni, de most ez van.
- Te most csak hallgaas! Most én beszélgetek - mondta egyszer, és azóta ez van. És ez hatalmas adomány nekem, aki eddig soha nem tudtam csak hallgatni. Most jövök rá, hogy ez mennyivel jobb így. Mert igaz, hogy beszélni, mesélni, közölni jó, sőt nagyon jó ha van kinek, van mit, és van miért, de hallgatni... csodálatos.
Az benne a csodás, hogy ezzel sokszor többet tudok segíteni mint ha szóval irányítanám a "helyes" útra az engem hallgatót.
Bár ahogy a kérdésekkel is, a hallgatással, a meghallgatással is pont ugyanoda lyukadunk ki mint ha direkt módon befolyásolnám. Mert tulajdonképpen segítséget kért. Ötleteket, tanácsokat, lelki támogatást.
Csakülök, és nézem.
És látom ahogyan kiteljesedik. Arca átszellemül, kisimul, megszépül ahogy mesél. Pedig többnyire panaszkodik. Na nem nekem! Szinte csak magának sorolja régi sérelmeit, bánatát, csalódásait, fájdalmát. Én csak a helyemre képzelt hallagatóságát képviselem ebben a "párbeszédben". Így valahogyan ki meri, és ki is udja mondani gondolatait azoknak akiket most én képviselek. És ettől megnyugszik.
Lelki szemetes lettem.
És büszke vagyok erre a státuszra.
Csak ülök, és bámulok.
Bámulom a ragyogást szemeiben, bámulom átszellemült tekintetét, bámulom ŐT! És boldog elégedettség tölt el, hogy még bámulhatom, hiszen tudom, hogy rám csak eddig volt szüksége. és örülök minden hívásának annak ellenére, hogy látom, most már inkább csak azért hív, mert rájött, hogy ezzel ő is ad nekem. És adni ő is jobban szeret...
És én csak ülök, és bámulok...


Bicigli

Bicigliztem, bicigliztem...
Itt a hajam helyén vérzett...

Még jó, hogy volt nálam Betadin!
Anya gyógypuszija után ez fontos...

2019. május 25., szombat

Köszi URAM!

Kellemesen telt az út. A motor halkan zümmögött, az utasaim jókedvűen beszélgettek, a forgalom is teljesen normális volt. Csak az előttem haladó lassított egyre jobban valamiért.
Mögöttem már egy egész sor torlódott fel emiatt. Viszonylag egyenes szakasz volt, gondoltam megelőzöm. Kitettem hát az indexet, egy kis gázt adtam, de amint mellé értem volna hirtelen elkezdett elém kanyarodni irányjelzés nélkül!
- Ez meg mit csinál?! - kiáltottam és beletapostam a fékbe. A sofőr akkor vett észre engem. Fékezett, S én csak azt láttam hogy az ütközés már nehezen elkerülhető. De ha már megáll akkor előtte talán még elcsúszom gondoltam. Ám a másik ekkor valami megmagyarázhatatlan dolgot tett. Tövig nyomta a gázt! Talán a féket akarta, nem tudom. Minden esetre nagy erővel az autóm elejébe rohant és engem áttolt az úton és az út menti susnyásba lökött ahol mintegy hullámvasúton még kétszer háromszor le- fel bucskáztunk kisebb nagyobb árkokon át, majd egy nagy fa megfogott egy árok túlsó szélén. Mindez hirtelen, nagyon gyorsan történt. Talán néhány másodperc volt az egész. A légzsákok berobbantak. Ijesztő látvány volt a légzsákok gázainak lángja. Arra gondoltam, mindjárt kigyulladunk.
- Kifelé! - ordítottam, és mély megnyugvással vettem tudomásul, hogy utasaimnak semmi baja nem esett. Csak én nem bírtam felkelni. Még a levegővétel is nehéz volt. Beszélni is csak halkan erőtlenül és szakaszosan bírtam mert nem volt elég levegőm. hozzá Az öv ugyanis akkorát rántott rajtam, hogy több bordám eltört, A szegycsontom elmozdult, és mint később a kórházban a CT kimutatta, egy régi gerincsérülésem is kiújult. Szóval ott feküdtem az autóm mellett magatehetetlenül és semmi személyes tárgyat nem tudtam magamhoz venni csak a pénztárcám és a telefonom maradt amik eleve a zsebemben voltak. Na senkit nem akarok untatni tehát a részleteket, a kórházba szállítást a sok órányi mozdulatlanul fekvést nyaki merevítővel, a vizsgálatok kínját és egyebeket nem részletezem. Köszönöm Istenem, hogy adtál nekem barátokat, akik még ebben a szorult helyzetemben is mellettem voltak. Volt kit értesítenem telefonon. És volt aki azonnal kocsiba ugrott, és pár óra múlva már ott állt mellettem a kezemet fogta és elképzelhetetlenül megkönnyítette ezzel a helyzetemet! És persze azóta is mellettem állnak barátaim. Ki intézkedik helyettem a hivatalos ügyekben, ki igény szerint fuvaroz engem, ki a jövővőmet segíti pl. egy másik autóval mert emez sajnos totálkáros lett.

Mindezt nem azért írtam le hogy panaszkodjak, mert tulajdonképpen nincs miért. Ami történt megtörtént. De rengeteg a tanulsága. Bárkivel bármikor megtörténhet váratlanul a baleset, hiszen ezért hívják balesetnek. Senki nem tervezi. De legalább elkerülni el lehet a nagyobb bajokat ha az ember tudatosan úgy él, hogy kizárja a vészhelyzeteket amennyire lehet. Én például mások között azzal, hogy soha nem indulok el addig még a kocsiban mindenki biztonsági öve be nincs kapcsolva szabályosan. 
Hát ha már van legyen igaz a szlogenem:
"Ha Gábor vezet, utazni élvezet!"
Ja és persze egyben megérkezni is...

2019. május 10., péntek

2019. április 23., kedd

Egy kis darab disznó

Eredetileg egy sertés alkatrésze volt az a hús amit ma mesütöttem. Valahol a gerinc mellett élte megkímélt életét míg egy hentes szakszerű mozdulattal ki nem kanyarította onnan. Szűznek nevezik ezt a pecsenyét mert élete folyamán semmi dolga nem akadt ebben az erőszakos világban. Pihent. És készült sorsa beteljesedésére. A SORSA pedig (és ittt nem a Kalevire gondolok most) azzal teljesedett be, hogy ínycsiklandó falatként végezze asztalomon.
Disznóság, hogy ha tehénkéből darabolták volna ki, akkor most bélszínnek nevezhetnénk.. Pedig köze sincsen a belekhez, s azok színéhez sem. Csak annyi, hogy nem a munka során rágósra erősödő táplálékról beszélünk, hanem arról a gerinc védelmében gyáván megbújó használatlan izomkötegről aminek egyetlen nemes célja volt, hogy én ebédem végeztével nagy élvezettel hátradőljek karosszékemben, miközben felsóhajtok: 
- HÁT EZ MENNYEI VOLT! Valóban jóllaktam vele.
A disznónak meg (remélem) már úgysem hiányzik...


2019. április 13., szombat

Visegrádi u. 110

Központi okmányiroda.
Amikor januárban itthon jártam igényeltem egy új útlevelet. Három napra ígérték, és hozzátették, hogy ne zavarjon, hogy az éppen szombatra esik, mert az okmánykiadás akkor is zavartalanul folyik.
Nos én akkor hiába mentem, mert mint ott kiderült, az én útlevelem csak nyolc napra készül.
Azóta vártam a beígért e-mail értesítőt - hiába.
Ma bementem ismét. Azaz bementem volna, de egy értesítő az ajtón arra hívta fel a figyelmemet, hogy okmánykiadás a Véső utcai bejárón át...
Véső utca. Itt az a felirat, hogy hétvégi okmánykadása főbejáratnál, ahonnan éppen idebotorkáltam...
Bent néhány "biztonsági" ember, meg egy álmos portás. Rám sem néznek. Megyek befelé rendületlenül, sorszámkiadó automata egy zsákkal letakarva. Ügyfél egy szál sem.
Na végül az utolsó asztal mögött találtam egy ügyintézőt, aki rám sem hederített miközben e telefonját nyomkodta hevesen.
- Sorszám nem kell? - kérdeztem, és meglepődtem a válaszon.
- DE! - majd folytatta: - attól függ mit akar.
Ekkor már küllemét, és stílusát tekintve egyre inkább a nyomtatómat juttatta eszembe, de arra legalább ki van írva a figyelmeztetés: HP
Nem részletezem tovább, minden kérdésemre elutasító morgás volt a válasza. Persze közben telefonnyomkodás... Mondtam, hogy ahol én élek ott nem ez a stílus uralkodik. Ott törődnek az ügyféllel stb.
- Örülök neki! - Reccsent végül. - Itt rend van!
-Akkor maga a FIDESZ szavazója biztosan, ha ennyire szereti ezt a rendet... -provokáltam elmenőben, mire búcsúzóul utánam üvöltötte:
- NEM AZOKRA SZAVAZTAM!!!
Hát így van ez. Sajnos...

2019. március 28., csütörtök

GUGLI

Meg fogod kapni egy találkozót, amely meghívja Önt, hogy részt vegyen a Cukorbetegség Cu-nál, melyet az Omagh Kórház elsődleges gondozási komplexumában tartanak. A kérelemnek vérmintája van, hogy az eredmények elérhetők legyenek a klinikán. A GP / Nurse Practice / Treatm-nél ezt megteheted, vagy az Omagh Hospath járóbetegét csak hétfőtől csütörtökig, 9: 30-12: 30-ig vagy 1: 45-es zárt formában. eret. Kérjük, gondoskodjon róla, hogy a szoba eljusson a szobába, délután 16 óráig, és hozza a Lipia Thyrold ​​Amylaso magnézium-sósav-roponin PSA TBiirubin B12 és folát FASTI Pra Dia Post D Dugaszoljon vasalót.

Érteeed!!?

2019. március 14., csütörtök

Evidenciák (máá megin)

Ha valaki mindenáron azt bizonygatja, hogy baráti segítség az üzlet amit ajánl neked, akkor két dologban biztos lehetsz:
1.     Nem a barátod. A barátságot u.i. nem szavakkal kell bizonyítani. 
2.     Nem segítséget akar nyújtani, hanem keresni akar rajtad.

Olyan ez mint amikor valaki mondanivalóját úgy kezdi: "Megmondom az igazat", vagy "Megmondom őszintén".  Akkor az illető hazudik. Még akkor is amikor azt mondja amit hallani szeretnél. 
Vagyis akkor méginkább...

Evidens...vagy mi...