Gyöngyszemet találtam:

"Zengjen az ének, éji zenének

Lágy dala hívjon csalfa kéjnek

Templomát avatni tevéled,

Míg csak új nap hajnala nem ébred…"

                                                                B.J.

Sátán

Rádióamatőr berkekben hosszú idő alatt kialakultak különböző "kasztok". Ezek mind valamilyen képesség, szokás, lehetőség alapján jöttek létre. Vannak az "igazi" amatőrök, akik igazából csak a forgalmazás miatt rádióznak. Ezért aztán rengeteget tanulnak, hogy amikor oda kerülnek, hiba, ill. akadály nélkül sikerüljenek az összeköttetések. Leginkább csak versenyek alkalmával lehet rájuk bukkanni az éterben. Ezeknek a versenyeknek általában az a lényege, hogy bizonyos időszakban minél több, és minél nagyobb távolságot áthidaló kapcsolatot hozzanak létre. Ezért aztán a QSO-ik (összeköttetéseik) is csak a lényegre koncentráltak. Lényegében hívójel, állomáshely, név, és a másik vételi minőségének értékelése a tartalom, majd el is köszönnek egymástól, és újabb összeköttetésre vadásznak.

Vannak az un. "technikai" amatőrök, akiknek az érdeklődése inkább a rádiótechnika felé fordul. Ők vagy-és antenna, ill. rádióépítők elsősorban, valamint mindent tudnak ami e témakört érinti. A rádióikat is inkább csak akkor használják amikor e témában cserélnek ismereteket.

És vannak azok a rádióamatőrök, akik rádióikat csak a csend megtörésének eszközéül használják.

Mindezt még sokrétűbbé teszi, hogy hullámsávok, és ismereti fokozatok szerint is megkülönböztetik őket.

Most az utóbbi, a csend ellen küzdő amatőrökről szólnék.

Ők igazából csak a forgalmazás alapján érdemlik ki az "amatőr" jelzőt. De azt többszörösen is. Ugyanis semmi közük többnyire azokhoz, akik az amatőrséget eredeti céljai szerint értelmezik. Ők többnyire készen vett gyári készülékeket használnak. Azt is hozzáértőbb amatőr társaikkal szereltetik be, és csak arra használják, hogy saját imádott hangjukat megosszák az éterben minden arratévedővel. Mivel valódi mondanivalójuk nincsen, általában egyénenként jellemző típusdumákat nyomnak. Van aki kétmondatonként ismétli pl., hogy "Kácsa liba, semmi hiba!" Vagy: " Egyé igyá, ne bánkóggyá!" És ezeket a beszélgetéseket folytatják éjjel-nappal. Minden okosságot megosztanak ami eszükbe jut. S mivel oda bizony csak kevés jut, hát azt a keveset ismételgetik elviselhetetlen gyakorisággal. Ráadásul még élvezik is, hiszen nagyon humorosnak tartják kis rigmusaikat.

Vannak közöttük (szép számmal) sérültek is. Pl. vakok, akiknek viszont ez jelenti a társaságot, az összeköttetést a külvilággal. Érdekes módon, ők valóban akkor használják a rádiót, amikor arra valakinek szüksége van. Akár csak azért, mert a legutóbbi műszaki beavatkozást szeretnék tesztelni, és ehhez keresnek társat, akár azért mert valakinek sürgős segítségre van szüksége, és akkor ők minden követ megmozdítanak, hogy segíthessenek, s ezzel nagyon hasznossá teszik magukat. Nekem magamnak is volt olyan esetem, amikor talán az életemet mentette meg egy amatőrtársam azzal, hogy időben küldött szakszerű segítséget amikor rászorultam.
Ilyen amatőr volt HG9TN Gyuszi is. Amikor hívásra válaszolt, az volt a típusszövege, hogy:
"Itt a kilenc Tamás Nelli Sátán"
No ekkor kis csend követte általában a bejelentkezését. Az őt nem ismerő amatőr ugyanis rögtön a legrosszabbra gondolt. Na nem az ördögre személyesen, de Gyuszi elmeállapotáról biztosan voltak azonnali benyomásai. Pedig mindössze annyi történt, hogy Gyuszi a nevét, és a QTH-ját ( állomáshelyét) ismertette. Ugyanis Sáta nevezetű községben élt...
Sajnos ez a múltidő jogossá vált a közelmúltban.
Gyuszi (HG9TN Sátáról) elment arra a bizonyos hosszú útra, amiről még senki nem tért vissza.
Nem hallom többé kedves szavait ("csak beszélek itt a vakvilágba"), s jobban fel kell készülnöm ezután ha éjszaka hosszú autós útra indulok, mert ismét eggyel  kevesebben vannak már akikhez segítségért fordulhatok a bajban.
Isten Veled Gyuszi!
S amilyen jó volt Neked Sátán, olyan jó legyen ezután hozzád a Mennyben az Úr!

73 DX!