Hétfő óta kinn van egy kuka az út mentén. Akkor ürítették. Szegény szemetes eszköz ott árválkodik magában. A gazdái délutánonként néhány órára fölkelnek. Olyankor széthúzzák a függönyt. A pasi a földszinten porszívózik egyet (két kutya, és egy fosos macska után köll is az) közben élete párja az emeleti ablakban fésülködik többnyire félpucéran. Ezután kiáll az ajtóba, kiengedi a kutyákat, megvárja míg telerondítják a környéket, majd bezárja őket a lakásba. Ezt a kakáltatást még délután megismétli egyszer. De valahogy a sok kutyaszar mindig ottfelejtődik. (Ma pl. egy másik kutyás hölgy szedte össze ezekét is. Nem először.) A "huzamos" ébrenlét alatt mindenféle kuncsaftok érkeznek. Megállnak, egy rövid duddantásra kiszalad az asszonyka (jólfésülten) valamit bead a kocsiablakon, elveszi az érte járó jutalmat, és visszabújik otthonába ahol a közben "érdekes" állapotba csavarodott Ura rendszeresen, és látványosan ellátja a baját. Hol a térdére rántja a nő arcát, hol rángatja kifelé belőle a rosszindulatot, hol pedig szereti rettenetesen. Utána (!) behúzzák a függönyt. Kissé zajosan élnek no!
Engem igazából nem zavarnak, csak amikor itt vannak a gyerekek, mindig hamarabb sötétítek.
Közben a kuka kinn árválkodik a házam előtt. Várja, hogy beletegyék a kutyusok ürülékét...
