2014. január 29., szerda

Édes anyanyelvünk

Szolgáltatást szeretnék megrendelni távolból. Megrendelem e-mailben, és ezt megerősítendő telefonon is felhívom az üzletet. Amikor fizetésre kerül sor mondom neki, hogy azért választottam őket, mert lehet fizetni PayPallal is.
- Az meg mifene? - érdeklődik a hölgy. Mesélem neki a lényegét, de kiderül, hogy ma hall róla először.
- Talán kicsit bővebben ha lehetne, mert nem vagyok egy nagy SZÁBÍTÓGÉPBUZI!
  Hmm...
Értem én, hogy a magyar nyelv élő nyelv, s mint olyan állandóan fejlődik.
De kérdem én: (nem először) Miért visszafelé?

kuka

Hétfő óta kinn van egy kuka az út mentén. Akkor ürítették. Szegény szemetes eszköz ott árválkodik magában. A gazdái délutánonként néhány órára fölkelnek. Olyankor széthúzzák a függönyt. A pasi a földszinten porszívózik egyet (két kutya, és egy fosos macska után köll is az) közben élete párja az emeleti ablakban fésülködik többnyire félpucéran. Ezután kiáll az ajtóba, kiengedi a kutyákat, megvárja míg telerondítják a környéket, majd bezárja őket a lakásba. Ezt a kakáltatást még délután megismétli egyszer. De valahogy a sok kutyaszar mindig ottfelejtődik. (Ma pl. egy másik kutyás hölgy szedte össze ezekét is. Nem először.) A "huzamos" ébrenlét alatt mindenféle kuncsaftok érkeznek. Megállnak, egy rövid duddantásra kiszalad az asszonyka (jólfésülten) valamit bead a kocsiablakon, elveszi az érte járó jutalmat, és visszabújik otthonába ahol a közben "érdekes" állapotba csavarodott Ura rendszeresen, és látványosan ellátja a baját. Hol a térdére rántja a nő arcát, hol rángatja kifelé belőle a rosszindulatot, hol pedig szereti rettenetesen. Utána (!) behúzzák a függönyt. Kissé zajosan élnek no!
Engem igazából nem zavarnak, csak amikor itt vannak a gyerekek, mindig hamarabb sötétítek.
Közben a kuka kinn árválkodik a házam előtt. Várja, hogy beletegyék a kutyusok ürülékét...

Szófolyam

Az éjszaka mostanában két részletben bontakozik ki nálam. Elsőre időben lefekszem. Aztán fölébredek, majd egy hosszabb szünet után visszaalszom, s az éjszaka további szakasza úgy suhan el, hogy délelőttben ocsúdok. Akkor aztán gyorsan összekapom magam, nehogy szégyenben maradjak. Bár ugyan ki előtt maradnék? Ha meg dolgom van, akkor amúgy is korán kelek.
A két fázis között szoktam a blogjaitokat olvasgatni. Míg bele nem fáradok. A végére hagyom mindig azt amelyikből csak úgy áradnak a szavak kifelé mint egy elszabadult folyóból a víz. Csak jönnek, jönnek, mindent elárasztanak, és elnyomnak... el...nyo...mnak...
Hopp! Mondom én!
Na majd holnap jól bekommentelek oda is.  :-)