Na kezdődik a "magyarérzés" gondoltam amikor keszthelyi BudapestBank fiókból kitámolyogtam. A fejemben számtalan szebbnél szebb gondolat kavargott. Pl. :
- Ha be akarok tenni valakinek a számlájára pénzt, miért kell tudnom a bankszámlája adatait? Miért nem elég azonosítanom, hogy igen, neki akarok pénzt a számlájára tenni. Na mindegy. A kioktató választól felhevülten ("Ez a szabály!" sivította a hölgynek egyáltalán nem kinéző nőnemű egyén) léptem az utcára, és ismét nyakamba vettem a várost. Miután minden információval felvértezve visszatértem az ürességtől pangó fiókocskába, egyenesen az előbbi személyhez léptem: - Erre a bankszámlára szer... - Fáradjon a pénztárhoz, ott a kolléganőmnél azonnal befizetheti a pénzt!. - szakított félbe.
A pénztárhoz léptem hát, de a pénztáros kisasszony nem volt ott. Még mindig az előbb említett nőneművel pletykált, s közben többször lopva engem figyelt. Majd végül távozott, s kis idő múltán belépett a pénztárba.
- Személyit, lakcímkártyát! - Csattant fel, s olyan tekintettel mért végig, mint ha a Notre Dame-i teremőr jelent volna meg előtte teljes díszében.
- Sajnálom, de nekem nincsen lakcímkártyám. - mondtam, de őt ezzel nem lehetett meghatni. Lakcímkártyája mindenkinek van! - jelentette ki határozottan, majd a kolléganője felé küldött egy büszke pillantást: "Jól csinálom?"
- Nekem nincs. Évek óta külföldön élek. tudja...
Sajnálom, így nem tehet be számlára pénzt!
- Nem kivenni akaraok, hanem betenni! Mi baj származhat ebből? Kit rövidíthetek meg fondorlatos módon, hogy ha pénzt helyezek el a bankban? A bank nem szereti ha valaki befizet?
Ez a szabály! - harsogta ő is.
Na itt szakadt el a cérna nálam. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy ezért sem érdemes ebben az országban élni. Ha egyszer valakinek a kezéből kiesik a nagykapa, és beültetik egy székbe. akkor ő ott hatalmat gyakorol! És fitogtatja is! (Bár ezt a szót nem teljesen értem. Mi az a fitogás? És miért nem teheti ezt maga az ember, miért csak mással tetetheti meg? Na mindegy!) Szóval az jutott eszembe, hogy "Na ez is csak azért festi a körmét, hogy eltakarja ami alatta van"
Bizony mondom néktek, mondtam nekik is néhány indulatos, kedves szót. Tulajdonképpen szexuális programjavaslatot tettem nekik az országukkal, és a bankjukkal kapcsolatban. Később, Vonyarcvashegy táján eszembe jutott, hogy tévedtem. Ez az én országom is.
Ezzel ne tegyék...
Balatonedericsnél már egészen megnyugodtam. Kiengedtem azt a levegőt amivel még a bankban szívtam tele magamat, és lenéztem a kilométerórára. Még éppen idejében, mert kicsit odébb mértek éppen.
Miért is nem csodálkozom ezen is? Nem is értem!
