Gyönyörű napsütéses idő volt. Talán az első ebben a tavaszban. A játszótér szinte megtelt gyermekeiket terelgető anyukákkal. A sok gyerek önfeledten játszott. Ki mászott, ki hintázott, néhány kislány babákkal játszott a famászóka oldalában.
Anyukák egymással beszélgettek. Megbeszélték az élet fontos dolgait. Pelenkákról, főzésről, válásról esett szó. Csak néha pillantottak gyermekeikre, hogy minden rendben van-e.
- Szeintem nem így kell. - mondta Kisfiú, és hosszan nézte a készülő homokvárat.
- De így kell! - dobbantott türelmetlenül Kislány.
- Szeintem nem, mert a papám mondta.- így a kisfiú, s szemmel láthatólag meg volt győződve róla, hogy most aztán jól érvelt!
- De nincs is itt a papád! Mikor mondta?
- Szoktunk otthon együtt várat építeni, akkor mondta, hogy a vizesárok kívül van a falon, nem pedig belül.
- De ez az én váram, és ebben belül van a zizesárok! - dacolt a kislány, majd tüntetőleg hátat fordított Kisfiúnak, és határozott mozdulattal ásni kezdett.
A kisfiú egy darabig nézte ahogy Kislány keze nyomán ledőlnek az eddig szépen felrakott falak, majd könnyes szemmel felkiáltott:
- Akkor nem leszek a baátod! Hülye vagy! Hülye vagy!
Ledobta kezéből a lapátot, és elszaladt a mászóka irányába.
A homokozó zsivaját rövid időre felváltotta a csönd. Csak a verebek csipogása volt töretlen, s egy villamos csikorgott a távolban elnyomva egy pillanatra a város álmosító morajlását.
Kislány egy darabig még ásott, majd óvatosan hátrasandított. Pillantása a kisfiút kereste. De nem találta. Ekkor felállt, nagyot rúgott a homokba, és elindult Anya felé.
Anya egy padon ült, s egy másik anyukával beszélgetett. Meg sem látta, hogy kislánya előtte áll, úgy belemelegedett a vitába. Éppen ott tartott, hogy - "EZEKRE? Soha!" - s felugrott, majdnem fellökte csemetéjét.
Csak ekkor vette észre. Kézen ragadta, és köszönés nélkül elsietett vele.
Kislány kérdőn nézett fel anyjára. - Fjont lesz?
- Nem! Választás. De te ezt úgysem érted. - morogta Anya.
Kislány tényleg nem értette. Csak azt tudta, hogy a VÁLASZTÁS rossz dolog.
Kisfiú egész este csöndes volt. A vacsorát is csak ímmel-ámmal nyelte le.
- Beteg ez a gyerek? - kérdezte Apu felpillantva újságjából.
- Hagyd! Neki is lehet rossz napja. - nyugtatta férjét Anyu.
De aznap sokáig nem nyugodott ő sem. Még éjjel is átment fiához, hogy nem lázas-e.
A kisfiú homloka nem volt forró. Szép csendesen, nyugodtan aludt.
Álmodott éppen. Új homokvárról, gyönyörű napsütésről.
És Kislányról, aki mosolyog rá.
-
