2014. január 19., vasárnap

Ha megdobnak kővel...

Valószínűleg nincs a világon annyi kenyér mint eldobott kő. Ez az egy hibája van a mondásnak, ha egyébként szó szerint vesszük. Mert eredetileg ugye ez nem kifejezetten a kövek, és kenyerek harcáról szólt.
Kora felnőttkorom óta magam is tapasztalom, hogy ha valaki okkal, vagy ok nélkül bánt engem, akkor a legjobb ha nem harcolok keményen. Egyszerűen megpróbálom még jobban szeretni, hátha bennem volt (van) a hiba.És érdekes következménye van a dolognak. Most sok példát sorolhatnék, hisz az a kora felnőttkor nem tegnap volt már, és a tapasztalat mint tudjuk gyűlékeny anyag. De nem alkarok senkit ezzel untatni. Az eredmények:
   Volt aki később zavarában annyira elkerült amennyire csak tudott. De hát a sors ugye kiszámíthatatlan, és alőbb utóbb találkoztunk. Én mint ha mi sem történt volna, nem tettem semmi mást mint úgy üdvözöltem mint annak előtte. Ettől nagyon zavarba jött, de erőt vett magán. Később egészen belemelegedett. Ugyan barátok nem lettünk többé, de nem volt már harag egyikőnk szívében sem
   Volt aki miután az idő engem igazolt, nyilvánosan bocsánatot kért tőlem (ezt én sosem vártam el) és attól kezdve majdnem igazi barátokként találkozgatunk néha.
   Volt aki egyszerűen csak hátat fordított nekem, de amikor rájött, hogy a támadásokat nem ebből az irányból kell várnia, visszafordult, rám mosolygott, és ment minden tovább a rendes úton.
   Volt aki annyira dühbe gurult az én mosolyomon, hogy megütötte a guta. Sajnáltam nagyon. Ezért amikor csak lehetett, átmentem hozzá segíteni. Egy kis fűnyírás, egy kis favágás, egy kis udvartakarítás. Eleinte félő volt, hogy újabb rohamot kap, hiszen olyan piros lett mindig. De aztán belenyugodott, hogy én tényleg nem olyan rossz ember vagyok mint gondolta. Egyre jobban felépült, egyre többet beszélgettünk, és most, hogy már nem a szomszédban lakom néha küld egy-egy üdvözletet "távoli barátjának".
   Van olyan, aki annyira szeretné, hogy beigazolódjon rólam mind az a rossz amit feltételez, hogy ezért akár még segítené is a sorsot, de ugyebár annak az útjai kifürkészhetetlenek.
   Hosszú a sor. És én nem vagyok haragtartó.
Valóban nem. Olyan jó dolog szeretni.  Igaza volt Jézusnak ebben is.
Köszönöm a tanítást! Nekem hasznomra van.