2015. augusztus 22., szombat

A dolgok rendje.

Egy bokor alatt bújtak össze. Ott fészkelték be magukat miután a ketrec szűknek bizonyult. Édesen alszanak, bár esetükben ez éber alvást jelent, mint a nyulaknál általában. Jó helyük van. Száraz, meleg, és védett. Még a szomszéd kutya is csak messziről tudta őket szaglászni amikor egy alkalommal beszabadult a levelespostás által nyitvahagyott kiskapun. De ez már történelem. Mint ahogy történelem már a fészek is aminek alján kilencen bújtak össze a nagy megérkezés után. Történelem már Anya is, aki olyan szorgalmasan gondozta, védte őket az első huszonegy napon, mígnem  hirtelen elapasztotta a tejét, mert már az új alom érkezésére spórolta minden energiáját. A nyuszikák egyre gyarapodtak. Minden nap friss zöldet, és illatos takarmányt kaptak. Boldogok voltak. Mint most is. Már megszokták új helyüket, a "rabichálóval" bekerített füves kertet, ahol oly szorgalmasan helyettesítették a fűnyírót.
Ott alszanak, hallgatják a szomszédos udvarok kutyaugatását, a baglyok szárnysuhogását. (Olyankor szorosabban bújnak össze, s pici szívük ijedten dobban nagyokat míg meg nem nyugszanak kicsit)
Még nem sejtik, hogy ez az utolsó éjszakájuk ebben a paradicsomban. Holnapra megüresedik a bokor alja, s egy kicsivel kisebb lesz a hely a fagyasztóban. Mert rend van. Ez a dolgok rendje.
Holnap átveszi tisztüket az új generáció.
Egy kis időre.