2019. augusztus 15., csütörtök


Namégegyszer!




Nem alszom
Nem alszom csak éppen Veled vagyok 
amikor nem vigyáznak rám eléggé az angyalok.
Csukott szemem mögött felrémlik a képed,
amilyennek csak én ismerlek Téged.
Éber vagyok mint mindig ha Rád gondolok,
gyűrött takaróm alatt nagyon egyedül vagyok
Szunnyadó vágyaimat feltépni félek,
csukott szemhéjamon keresztül nézleks ahogy az éjszaka fáradt hajnalba fordul
egy-egy emlékre a fogam csikordul:
Látom ahogy megremeg a melled.
érzem hogy finoman rabul ejt lelked.
Utánad nyúlnék de útban van a párnám.
és nem fekszik itt az kitől azt várnám
Nem alszom, csak Rád gondolok éppen
mint bármely pillanatban álmomban vagy ébren,
az égboltra gondolok, s a csillagrengetegre
Istenre, világra, felfoghatatlan végtelenre.
Talán mi is beleférünk abba egyszer újra
és megint együtt lépünk az elveszített útra!
Nem alszom, csak mindig Rád gondolok
amikor kimenősek éppen azok a fránya angyalok.
Nyitott szemem előtt halványul a képed
de ha csukva tartom látlak. Ugye érzed?