Sosem értettem, hogyan lehet valaki mindig komoly. Valahogy rosszul van az olyan ember összerakva biztosan. Mert az élet nem arra való, hogy végigkomolykodjuk! Ezt állítom. Csak nézem az emberek arcát. Egyre több a borús, rosszkedvű ember. De még ők is elmosolyogják néha magukat. Ki az unokáját látva, ki azon, ha egy tálca tojással hasraesik valami szerencsétlen kétballábas egy humorhiányos kabaréjelenetben. De sehogy nem értem, hogyan tud életben maradni az, aki a legfinomabb humorra is csak rácsodálkozik. Hiszen ha mindenki nevet, akkor itt valami történt. És néz körül bambán, hogy " Ez most valami vicces volt?" Na nem! A humor nem vicc! Az kérem az igazán komoly dolog! A humor az élet sója. Attól válik emészthetővé ami egyébként könnyen leteperi az embert. Attól válik újra tervezhetővé az élet ha már nagyon kilátástalan volt, attól lesz szimpatikus az aki eddig csak a háttérben bújt meg a félhomályban, attól viseljük el könnyebben saját hibáinkat, betegségeinket is. Egy orvos mondta nekem egyszer, hogy ideális esetben én sosem halok meg, hiszen annyi tartalékom van... Aztán elkomolyodott, és azt mondta: "Ha csak magára nem esik a magasból egy humortalan alak" Na igen Ez az igazi humor. Ez az " ideális esetben".
Sosem bíztam meg a mosolytalanokban. Azok valahogy bármire képesek lehetnek az álarcuk mögött. Akár gonoszságra is. És ösztönösen szeretem azokat akik örülni tudnak.
Na örömre fel!
