2018. augusztus 5., vasárnap

Helytelenül

Pehelypaplanomat félredobva mély álomba zuhantam. Valahol messze jártam. Hegyen-völgyön is túl mesebeli világ zsongott körülöttem. Színes madarak daloltak, macskák ugatták a nyávogó kutyákat, a pázsiton juhok tarokkoztak a marhákkal, és minden haragosom mosolygott rám.
Rózsaillat facsarta orromat, majd szétpattant a tüdőm a boldogságtól, s úgy éreztem, hogy minden tökéletes.
Szinte lelkiismeretfurdalásom volt a gondolattól, hogy ezt nem érezheti mindeki.
Pedig nem. Egyszerűen lehetetlen. Fizikailag.
Arra ébredtem, hogy gyönyörű csípőd a párnám, és azon ugye másnak most épp nem jut hely...