Amikor ruhádat fejeden áthúzva vennéd le,
de elakad nyakadon, s én - kihasználva kiszolgáltatottságodat -
finoman átkarolom gyönyörű derekadat,
és lágyan végighintem csókjaimat nyakadtól - pihegő melleiden át -
köldöködig, s te zihálva várod sorsod beteljesülését...
Na én akkor tartok pihenőt!