Reklámvírus

Én kis balga egy blogger társam oldalán több "linket" láttam, és egyre rákattintottam. Nos nem kellett volna! Nektek sem ajánlom, hogy az én írásaimban található kettős vonallal aláhúzott kék linkjellegű szavakra piszkáljatok, mert azzal a Ti gégeteken is eredmésesen telepítitek ezt a dögöt. A kiírtásához nagy segítséget nyújt, ha a keresőbe beírjátok: "reklámvírus írtása" Több lehetőséget is ajánl. Olvassátok el figyelmesen. És kérlek Benneteket, hogy ha valaki (gépe) tőlem, ill. a blogomtól megfertőződött, akkor az bocsásson meg nekem! Mint ahogy én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek...

Szivárvány

 Ez valahogy nekem mindig valami jobb eljövetelét vetíti előre. Azt mondják, csak annak hoz szerencsét aki átmegy alatta. De ez mint tudjuk lehetetlen. Tehát a mondás szerint az egész világon csak szerencsétlen alakok élnek. Vagy pont arról beszél, hogy akik már nem élnek? (...) Na ezt a teóriát is feldolgozta már jónéhány prófécia. Aztán mi lett belőle? Szkeptikus hozzáállás szerint, még senki nem jött onnan vissza, hogy elmesélje a tapasztalatait. Bizonyos vallások szerint meg már mindannyian jártunk ott.

Nem kellene végre itt a földön is megteremtenünk azt a "szerencsét" amire mindenki olyannyira vágyik? 

Nos a szivárvány adott hozzá. "Nyitva van az aranykapu..."

De ki az az "Árvány"?

Nem mese ez Gyermek!

Elment egyszer egy ember egy helyre, mely helyen rengetegen legeltek. E meseteremtette ember (nem Benedek Elek) szerette ezt. De nem emberek legeltek e helyen. Ezeknek nem kellettek lebernyegek melyek elrejtenek embertesteket, ezek elveve rendelkeztek e nemes (nemez) lebernyegekkel. Ettek. Legeltek. Mentek, ettek. Ettek, mentek egy keveset. Eezeregy hete ez ment.  Mentek, ettek de tele egyszer sem lettek. Ezzel nem. De egy este letelepedtek. Meseteremtette ember felemelkedett:
- Gyertek lebernyegesek! Tegyetek nekemkedves jeleket!  - És szeme elkerekedett, mert ezek reggel felkeltek, felkerekedtek, s bementek egy telepre, s letettek egy-egy jelet melyek nem egyenesen de keresztben lettek lefestve. E jelek nemes jellemeket rejtettek. E jellemek nem mentek bele elvtelen szervezetekbe. Nem ettek meszet! De e jelekkel sem lett rend teremtve.  Lebernyegesek rendet nem teremthettek. Nem lettek ehhez elegen. Mentek, ettek, legeltek. Egyebet nem tehettek.
De nem felejtenek!

Nyájasan

A nyáj számlálása mindig nagyon fontos feladat. Jó tudni, hogy mielőtt egy új legelőre hajtjuk az állatokat, mennyi van, és milyen állapotban vannak. Ezért aztán a juhászok egy szűk átjárón keresztül hajtják a birkákat ahol kényelmesen szemügyre lehet őket venni. Történt egyszer, hogy a gazda kijelentette, hogy a fehér bárányok legeltetéséért sokkal több bért ad mint a feketékért. A következő számlálásnál ez lett az alapja a feladatnak. Egyik juhászunk azonnal kitalálta a kettős számlálást. Egyik kapun csak a feketéket, másikon csak a fehéreket terelik át, így a gazda a dombtetőről majd látja, hogy melyikből van több, és nekik is könnyebb dolguk lesz. Így is történt. Megépítették az elkülönítőt. A feketéket egyenesen áthajtották a kapun, míg a fehéreknek kicsit magasabban még egy kapun át kellett haladniuk. A gazda csak ezt, a magasabban felállított kaput látta a dombtetőről, és nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a fehérek legalább kétharmados többségben vannak a feketékhez képest. Voltak külső szemlélői is a számlálásnak. Ők egy kicsit kételkedtek az eredményben, ezért minden feketebárányt megkérdeztek, hogy beveszik-e ezt a mesét. Mire minden esetben csak azt hallották:
- Beee. Beee.
De a nyáj számlálása ugye mindig nagyon fontos feladat. Ezzel legitimizálhatja a juhász, hogy mekkorabarominagyonnagy szükség van rá.