Elment egyszer egy ember egy helyre, mely helyen rengetegen legeltek. E meseteremtette ember (nem Benedek Elek) szerette ezt. De nem emberek legeltek e helyen. Ezeknek nem kellettek lebernyegek melyek elrejtenek embertesteket, ezek elveve rendelkeztek e nemes (nemez) lebernyegekkel. Ettek. Legeltek. Mentek, ettek. Ettek, mentek egy keveset. Eezeregy hete ez ment. Mentek, ettek de tele egyszer sem lettek. Ezzel nem. De egy este letelepedtek. Meseteremtette ember felemelkedett:
- Gyertek lebernyegesek! Tegyetek nekemkedves jeleket! - És szeme elkerekedett, mert ezek reggel felkeltek, felkerekedtek, s bementek egy telepre, s letettek egy-egy jelet melyek nem egyenesen de keresztben lettek lefestve. E jelek nemes jellemeket rejtettek. E jellemek nem mentek bele elvtelen szervezetekbe. Nem ettek meszet! De e jelekkel sem lett rend teremtve. Lebernyegesek rendet nem teremthettek. Nem lettek ehhez elegen. Mentek, ettek, legeltek. Egyebet nem tehettek.
De nem felejtenek!
1 megjegyzés:
Nem, ez nem mese... (..fene!) :-o
Megjegyzés küldése