A családom figyelmeztetett százszor

De én ennek ellenére bizalommal fordulok az emberek felé, és minden jótanács hiábavaló ha  arról szól, hogy ne legyek ennyire őszinte. Való igaz, hogy az őszinteséget a hazugok hazugságnak veszik, a gonoszok kihasználják, az önbecsüléssel kinlódók egyszerűen visszaélnek vele, és ettől szeretnék többnek érezni magukat.
Csak az őszinték értékelik helyesen, de ők sajnos kisebbségben vannak.
Anyám mindig mondta, hogy óvatosabbnak kellene lennem. Lányaim féltettek, hogy hatalmas csalódások érnek még. Nagyi arra tanitott, hogy csak egy dolog biztos, hogy semmi sem biztos. Apám AZ ŐSZINTE ember volt az életemben. Bárcsak lenne még! Ő talán megértené, hogy én mindig tudom előre, hogy ki az aki elárul, de tudatosan megadom erre a lehetőséget. Reménykedem, hogy egyszer majd ebben is tévedek, és kiderül valakiről, hogy jó.
A családom szomorú, hogy én ennyire sérülékeny vagyok. Nem értik, hogy ez jó igy nekem.
És figyelmeztettek százszor.
De én ennek ellenére bizalommal fordulok az emberek felé...
                                                                              %

Vigyázz, kész, VÉGE!

Mit gondolnál ha egy napon szembejönne veled az utcán az igazság?
Tudod! Az ami mindenkinek sajátja.
Csak jönne, és éreznéd, hogy a vesédbe lát.
Mit éreznél? Ürességet biztosan nem ha van lelkiismereted.
Talán zavart ijedtséget? Lesnél a háta mögé?
Ugyan kit keresnél a sarkában megbújva?
Mi jutna eszedbe miközben szemedet lesunyva igyekeznél kitérni előle?
Hát nem tudod, hogy akárhogy futsz előle - utolér?