Szikrázó nyár, NDK-s lányok, bohóság, és határtalanság.
Kétóránként más a társaság.
A csónak torzsára futott, zökkenve megáll.
Mindig ugyanott. A nádasban. Bikini felső a zászlónk.
Lassan elkopik a torzsa, keresni kell újat.
Pihenünk!
Mi így hívtuk. A lányok vihogtak.
Kétóránként mások. Zászlóink szaporodtak újabb ruhadarabokkal.
Meg kéne tanulnunk németül. - mondta Bence.
Minek? Kivel akarsz diskurálni?
Csak a nap maradt olyan mint akkor. Meg én.
-
- vigyorog a tükörben az a vén gané reggelenként...
Ugyan milyen nagyik lettek azok a lányok?
Ijesztő gondolat. Ráncolom homlokomat.
Lehet, hogy nagycsaládos vagyok, csak nincs róla tudomásom?
Meg kéne tanulni németül...
-
Esernyő
Ha megszerettelek, nem tudlak nem szeretni többé.
Valahogy mindig belém vésődik az az első pillanat.
Ha megszerettelek, nem tudlak nem szeretni többé.
Talán csak ha megismerlek egyszer, egy esernyő alatt,
mi ölelő hídként köt össze jövőt, és múltakat.
-
Pillangó
Sérült kis pillangó szárnyait pihenteti.
Lassan, kecsesen a semmit legyezi.
Elbűvöl. Közelebb lépek.
Elriasztom ezzel, s tovalibben.
Én csak állok, és nézem tehetetlen.
-
Csitt!
Csitt! Mondtad, és csókkal fojtottad belém a szót.
Igazad volt. Ráért még egy kicsit a szomorkodás.
Az örömök ideje volt akkor.
Azután kávét ittunk.
-
Hiba
Az ember valami megfoghatatlan tervezési hiba miatt selejtes felépítésű. Csak elöl van szeme, és csak egy szíve van. Ezért nem látja a hátán a szőrt, és rögtön meghal, ha megáll a szíve. Az csak komplikálja a dolgokat, ha egyik sincs neki. Se szőr, se szív. Akkor már az is jobb, ha szőrös szívű!
Újra kellene tervezni ezt a fajt. Uram!
-
Ismeretlen ismerős
Amikor megismertelek,
akkor döbbentem rá,
hogy nem is ismerlek!
-
Vágy
Sokáig vágyakoztam utána.
Már azt hittem sosem lesz enyém, amikor ölembe hullott.
Azóta sem értem:
miért is vágytam rá annyira?
-
Köllesz!
Csak mondtad, csak mondtad.
Néztelek. Hogy kipirosít az igazság!
Aztán amikor éppen levegőt vettél,
közbesuttogtam:
- Köllesz!
- Jajj! Olyan vagy! Csak ezt neeee! - és nyakamba borultál.
Most is fülemben zihál lélegzeted...
-
Jöjjön rád!
Valamikor régen, társaságban, a legrosszabb kívánság az volt, hogy: "- Frusztrálódj!"
-?
- " Ó, hogy jöjjön rád, és ne kapjál!!!"
Ahhoz, hogy ezt valaki után szórják, valami hatalmas galádságot kellett elkövetnie.
Vizuális tipus lévén, elképzeltem amint rájön, és nem kap... és összeszorítottam a fogam, s önkéntelen védő mozdulatokat tettem, mint amikor a szemem láttára lágyékon rúgnak valakit, és én átérzem helyzetét...
Mostanában azonban még ennél is szörnyűbb dolgok váltanak ki belőlem hasonló reakciókat. Hála a virtualitásnak, egyre több olyan "tollforgatóval" találkozom itt a neten, akiket olvasva a nyálam csöppen egy személyes ismeretségért. Még mielőtt valaki bármi rosszara gondolna, ki kell jelentenem, hogy ebben az esetben kizárólag a szellemi kielégülés vágya hajt. Imádok okos emberekkel társalogni. Szeretem, ha valakivel akár félszavakkal is...
Mégis egyre többször kell rájönnöm, hogy a kezdetben jól induló beszélgetés, egyszerre csak átszalad valami megmagyarázhatatlan ellenállásba. Nem tudom miért. Talán túlzott közvetlenségem az oka, talán nem. Lehet, hogy élő szavakban rögtön kiderül rólam, hogy milyen egy gonosz állat is vagyok én. Mindenesetre a frusztráció minden kínja éget, amikor valaki félreérti közeledésemet.
Mindegy. Mondhatnám. De nem az! Mert valóban szeretem ha okos emberekkel szót válthatok. Minden hátsó, és első gondolat nélkül!
Azaz szeretném.
De manapság az okos emberek egyre bezárkózottabbak. Egyre visszahúzódottabbak. Rengeteg rossz tapasztalatot szereztek már a múltban. Nem akarnak többet.
Sajnálom!
Mégis! Szeretem az okos embereket! Akkor is, ha nők...Pedig olykor tényleg rámjön, és nem kapok. Egy kis beszélgetést... :-)))
-
Virtuális valóság
Virtuális hintaszékemben ülve iszom virtuális szavaidat.
Nézem virtuális arcodat,
látom a virtuális rózsapírt szétterülni rajta,
és virtuálisan beléd szeretek.
Elönt a forróság!
Valóságosan rettegek egy áramszünettől...
-
Kompromisszum
A boldogság kulcsa a kompromisszumkészség.
Nem tetszik?
Annál inkább igaz!
-
Menyasszony
Úgy jött felém, mint napsugár. Ragyogva büszke boldogságtól, tele önbizalommal széles mosolyba burkolódzva.
Néztem. Mit néztem!? Bámultam. Nő lett a javából. Hol van már a kezdeti önbizalomhiány?
Mutatja ujján az ízléses, finom aranygyűrűt. A szerelem, s elkötelezettség zálogát. Szép!
A gyűrű is.
Fürödtem még pár percig ebben a hirtelenjött boldogságban, majd visszaindultam a hétköznapokba mint oly sokszor mostanában. Vissza-visszanézve még sokáig láttam állni a lámpa előtt. Pillantása valahol az égen úszott. Talán nem is látta a zöldet...
Régen éreztem ennyire könnyűnek magamat.
Tavasz van!
-
Villamosnál
- Fiatalember! Felsegítene? - kérdezte egy derékban hajlott nénike egy harmincas jóképű utastársát a 4-6-os villamos elótt.
- Természetesen! - válaszolta az ifjú. Mire a nénike: - És ha nem kérem? - s szeme huncut mosolyra húzódot.
- Akkor is! - nevetett vissza a fiú, miközben karon ragadta a nénit, és könnyedén feltette a villamosra, majd utána lépett ő is.
- Nem perverz maga egy kicsit? - kárdezte a mami még mindig nevetve.
- Nem! Hová gondol szép hölgy?
- Kár! - mondta a néni. miközben hálásan megsimogatta a férfi kezét.
Néztem őket. Boldognak, és vidámnak tűntek. Az volt az érzésem, hogy régen ismerik egymást, s mi, a többi utas, csak a pukkasztandó polgárok szerepét játszottuk a történetben.
Mindegy! Akárhogy is, valami vidámság átragadt a körülöttünk állókra is.
A Jászai Mari (azelőtt Krippel Mária) téren szálltak le, és egymásba karolva, nevetgélve sétáltak tovább.
- Vidáman még az élet is könnyebb. - mondta egy idősebb úr a hátam mögött. Hátranéztem. Mosolygott.
Ő is.
-
javulás
Javult az életszínvonalunk! 50 %-al!
Bizisten!
Tavasz van, és meleg. Eddig éheztünk, és fáztunk.
Most már csak éhezünk barátaim!
-
Női lélek
Elhatároztam, hogy kibogozom a káoszt.
Mára teljesen belegabalyodtam.
Már tudom:
A káosz maga a női lélek.
Rabul ejt, megfojt, maga alá gyűr.
Védtelen vagyok ellene.
Szerencsére!
-
Lomtalanítás.
Úgy döntöttem, kirakom a múltamat.
Szinte látom, hogyan csap le rá egy csomó múlttalan ember.
Marakodva, egymásra licitálva igyekeznek megszerezni néhány darabkáját.
Csak azt szeretném látni, milyen képet vágnak, ha önmagukra ismernek a nagy turkálás közepette!
-
Csak egy kicsit
Ha mellém ülsz nem kell félned tőlem.
Nézz a szemembe, beszélgess velem!
Csak rád figyelek.
Ha mellém ülsz kicsit.
Aztán tovább mehetsz
-
Zsír serceg a serpenyőben a hagyma alatt.
A két tojást még megelőzi némi apróra vágott kolbász, majd hangos sistergéssel egyesülnek egy fantasztikus illatfelhőben.
Egyszerű rántotta.
Az asztal megterítve.Tányér, kés, villa, szalvéta, friss kenyér, uborka, és pohár.
A palackban jóféle burgundi bor várja az elkerülhetetlent.
A gyertya fénye hangtalan rózsamintákat táncoltat a terítőn.
Csak a másik teríték hiányzik. A tálaló sötétjében várja a holnapot kedvenc bögréid mellett.
Valahol egy mentő szirénázik célja felé, s a szomszéd ház tetején lustán nyújtózkodik egy macska néhány madártoll fölött.
Elzárom a gázt.
A tojás engedelmesen csusszan a tányérra.
Na akkor: Együnk!
-
Gyönyörű vagy!
Az ablak előtt állsz, mögötted semmivé válik a világ.
Kezed halk surranással simítja végig testeden a krémet.
Illata terjeng a levegőben.
A légy megáll a zümmögésben, a fű megtorpan az ablak alatt a növésben.
Lélegzetem is elakad, csak a két kezed nem áll meg, simít szakadatlan.
Combod, hasad, melled, nyakad után arcodat temeted beléjük.
Elgondolkozom a sorrenden. És ámulok.
Gyönyörű vagy!
-
Madarak
Mostanában tiszta őrültek a madarak nálunk. Valamikor az volt a divat, hogy a hajnal első sugarával kezdtek megéledni, s olyankor valóságos koncertet adtak egyszerre valamennyien,a felkelő nap fényét üdvözölve. Olyankor én egyik oldalamról a másikra fordultam, s csukott szemmel élveztem a muzsikát kitárt ablak mellett. A friss hajnali huzatban csak a függöny surrogása zavarta meg néha élvezetemet, de az is egy idő után, inkább már hozzátartozott a műsorhoz.
Manapság azonban a hajnali nagy koncert múltával nem némul el az erdő, hanem folyamatosan, egymást váltogatva tartanak bemutatót az aranytorkúak. Zeng, mit zeng, harsog tőlük az erdő! Sokat közülük megismerek már. Visszatérő vendégek. Az erdei rigó, a baglyok, a pintyek és cinkék, a harkályok és egyéb fakopácsok, és az IDEGBETEG BÚJKÁLÓ, mind, mind estig szórakoztatnak.
Igen, az idegbeteg. Mert olyan a hangja, mint egy hisztis kisgyereké, aki megállás nélkül ismételgeti akaratát. Reggeltől estig. Piii, piii, piii, piii, piii s így tovább. Hol a park egyik, hol a másik szögletéből hangzik fel a követelődzés. Piii, piii, píííííííí...
Megpróbáltam már sokszor meglesni a hang gazdáját, de olyan ügyesen rejtőzködik, hogy csak nagyon messziről, és onnan is csak távcsővel lehetett megpillantani néha. Csak annyit sikerült megállapítanom róla, hogy a búbosbanka mérete, és a veréb színe a jellemző rá. Meg a hangja...
Amióta lanyhult az érdeklődés a madáretető körül, azóta szaporodott fel ennyire a hangzavar. És még azt mondják a laikusok, hogy " az erdő csendje!!!"
Ekkora hangzavart a városban sem lehet tapasztalni.
Aki nem hiszi, jöjjön fel hozzám és meggyőződhet róla.
Címem, és elérhetőségeim itt jobbra lent megtalálhatóak.
u.i. : Billiárd is van!
-
-
-
Lehet, hogy elírás, de nekem tetszett. A helyi lapban láttam.
Harry Poster
(Lehet, hogy marhaság, de így legalább van valami értelme. Neeem?)
-
Csak az hazudjon, akinek jó a memóriája, kiváló empátiás képességei vannak, csillogó a logikája, vág az esze mint beretva, van némi beszédkészsége, és a rinocéroszt meghazudtoló vastag bőr van az orcáján!
Meg az, akinek muszáj. Kegyeskedjen hazudni szépen!
De ne nekem!
Én ezt ajánlom!
-
Álom
A szörnyű felismerés mint égből hulló falevél suhintotta végig buksimat:
Jézusom! Ez nem is falevél volt!
Reszkettem egy kicsit még, s nem értettem, a száz éve halott Lajos mit vigyorog.
De lassan átöleltem a világot, és hangos sóhajtással nyugodtam meg.
Csak nem sokkal később ébredtem fel.
Visszarántottam a kormányt,
és tulajdonképpen megmentettem egy telefonpóznát akkor.
-
oxitocin
Ha Rád gondolnék elöntene az oxitocin.
Még a hátam nemlétező szőre is felállna.
Önfeledten ölelném keblemre az egész ellazult világot.
Abba Te is beleférnél talán.
Ha Rád gondolnék.
-
macskaság
Összegömbölyödött szőrös macska vagyok.
Úgy teszek, mint ha csak aludnék éppen, lehetetlen, kicsavarodott pózban a kanapé szegletében.
Szeret engem az egész emberiség.
Ha hagyom!
-
Blogtali
Ablakom mögött álmosan nyújtózik a világ.
Nézem ahogy a nap lassan megvonja tőle a fényt.
Messze a hegyek fölött elkésett madarak küzdenek a széllel.
Talán hazaérnek ők is ma még.
Ablakomon innen, puha biztonságban, jóllakottan szuszog a barátság.
Amihez többen kellünk ugyebár!
-
Bibliamagyarázat
Valami csúszómászó lelökött egy érett almát a fáról egyszer. Éppen ott kacérkodott egy csaj a pasijával, amikor a gyümölcs a földre huppant. A nő gondolkodás nélkül felkapta, és beleharapott.
- Jonagold. - mondta a pasas.
- Tudom. - mondta a nő. És nagyon okosan nézett attól kezdve.
De az ültetvény gazdája nagyon rossznéven vette, hogy ott potyáztak, ezért rájuk uszította az őrző-védő szolgálatot.
Jól megszívták! De a felelősséget megpróbálták áthárítani utódaikra. Több kevesebb sikerrel.
-
Szánom az úgy gondolkodókat, akik a mindent, vagy semmit elv alapján lemondanak a fél életükről.
Mert tévedésben vannak. Azt gondolják, hogy ha valami nem lehet teljes, akkor nem érdemes belefogni. Ha valaki nem olyan mint amilyennek képzelték, akkor már nem is kell vele foglalkozni. Kuka, és jöhet a következő. Ráadásul ettől a perctől szinte minden fáradságot megtakarítanak az így "lezárt" kapcsolatoktól. Mint ha a másik fél nem is lenne. Mint ha nem is számítana. Hiszen ők ugyebár már rájöttek, hogy az illető nem is olyan, mint amilyen tulajdonságokkal gondolataikban felruházták őt.
Szánom az így gondolkodókat. Mert ők azok, akik előbb utóbb az egész világot gyűlölni fogják. Hiszen senki nem lehet tökéletes. Nemigaz? Ők azok, akik besavanyodnak, magukba fordulnak, csak mert nem találnak maguknak tökéletes partnert. Nem is veszik észre, ha mégis. És azt sem veszik észre, hogy nem (csak) a partnerekben van a hiba. Gyávák a kompromisszumokhoz. Tulajdonképpen önmagukkal állnak harcban, csak az így képződött gyűlöletet kivetítik környezetükre.
Pedig minden út, a leghosszabb is az első lépéssel kezdődik egy régi bölcsesség alapján. És ha jól belegondolunk, sosem láthatjuk azt előre, amit csak a milliomodik lépés után tár elénk a világ. Az egyik lépésből adódik a másik.
Ne féljetek meglépmi az első (talán még értelmetlennek tűnő) lépést!
Egyedül. Abból bármi jó is kisülhet még...
-
Egészség
Ketten egység voltunk.
Feleség nélkül
semmiség lettem
egészen.
Fele sem tréfa.
De páratlan párra leltem,
s megújult az egészségem!
-
Ha
Ha nem lenne nincsen, akkor nem lenne "volna"!
De mivel van nincsen, nem nyomja kilincsem,
Hiányában "ha" lett a kincsem...
-
Bloggerina
Latte macchiato cantuccinivel a Nosztalgiában. Hmm!
Azok a szemek! Hallgattam szavait, de a SZEMEK másról meséltek. Az ezerkettedik éjszaka meséi rezonáltak a levegőben, miközben csak arra tudtam gondolni, hogy minden rendben van! Az idő ezerrel röpült, a felhők gyülekeztek, de a zápor megvárta míg a kocsiba ültem. Csak akkor vettem észre, hogy lehűlt az idő. Egyedül folytattam utamat a dühöngő szélben. A Nap hol el, hol előbújt, míg végül a Balaton fölött megállapodott, arcát két tenyerébe támasztotta, és széles molyolyra húzta száját amint az elmúlt délutánra gondolt.
Aztán ő is hazament.
-
Fő a nyugalom!
Miért nem tudok megnyugodni?
Ez itt a nagy kérdés.
És egyszerű rá a felelet, bár elsőre érthetetlen talán:
Csak mert nem vagyok ideges...
-
-
Szerelembank
Kellene egy bank,
ahová ha beteszek egy mosolyt,
az ott szerelemmé dagad.
Kellene egy bank,
ahol egy mosolyomra sok csók a kamat.
És kellene,
hogy Te fogadj mint ügyfelet,
amikor a betétemet megszüntetni megyek!
-
Mirror
Nézem a tükröm, és csodálkozom.
Nem értem, mit keres ott az a bácsi?!
Nézem a tükröm, és már nem is akarok megbarátkozni vele.
Hiszen csal! Be akar csapni.
Mert én nem olyan vagyok. Nem lehetek olyan!
Tudom!
Nézem a tükröm, s felmerül bennem a gondolat:
Talán én nem is én vagyok?
-
Tégla
Porból lettünk, de ha ez az év is olyan csapadékos lesz, sárrá leszünk.
Sőt!
Ha a globális felmelegedés eltart még egy kis ideig, akkor téglává.
De ez már politika.
-
-
aki hallja...
Mást jelent a szó ha mondják,
és megint mást, ha hallják.
Aki mondja érti,
aki hallja...adja át!
-
Dokik
Nem szeretem, ha felvagdossák szeretteimet.
Bár elfogadom, ha jó szándékkel teszik azt.
De van-e szándéka egy orvosnak egyáltalán?
Félek én az ilyen felvágósoktól!
-
süket
Hiába ordítom, hogy ég a ház, ha odabenn süketség honol.
Hiába írom, hogy baj van, ha fejében az űr az úr.
Hiába kérem, hogy figyeljen rám, ha csak egyirányba lát,
Hiába!
Csak én látom így kívülről baját...
-
Szívás
Friss, tiszta levegő.
Ugyanaz, amit az állatok is szívnak.
Meg a gépek, gonoszok, a buták,
a rondák, az öregek, a fertőző betegek.
Friss, tiszta levegő.
Szívás...
Magyar Pongrác egykori magánnyugdíjpénztári tag, ma néhány millióval megrövidített állampolgár, elment a hivatalos március 15-i megemlékezésre.
Onnan már mint tőzsdecápa tért otthonába. (még van neki)
Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!!!
-
Igyot dozsgy. Mondja az orosz, ha esik az eső. Tehát, hogy jön az eső!
És igaza van. Ahogy kinézek az utcára, csak csodálkozom, hogy honnan jön mindez?
Csak jön, csak jön...
-
Múló dicsőség.
Valamikor arról szólt, hogy milyen szép.
Ma arról, hogy hogyan lehet széppé tenni,
hamarosan pedig arról, milyen szép volt...
És ez mindennel így van!
-
"Eccee vót e sógorom. A' mindég ú tapodta a gázat a zsiguliba, hogy ecce igenigen, aztá me ecce alig csak íppen. Istennek se ú, ahogyan azt köll. Rosseb se fogta eszibe. Oszt me mé tetszelgett is magába emiá.
Rohattú útátam érte!
De má mehótt. Mos má nyomhassa!"
-
Ő
A fűszál, mivel arcát csiklandoztam,
nem tudhatta, milyen nagy tetteknek előfutára.
Buta fűszál! Nem is ő volt a lényeg!
Később, türelmünk fogytán megszűnt a rét, s a valóság.
Aznap FÉRFI lettem! Azt hittem legalábbis.
Szerelemtől izzó pillantása egekig emelt akkor.
Lábam csak nagysokára ért először földet.
De Ő már messze járt. Égi mezőn égi fűszálak között
Most megint tavasz van. De hol már az a FÉRFI, aki akkor lettem?
Térd fölöttig tétován "odalent" taposok.
Csak ki messziről néz, az látja tán úgy, hogy járok.
Néha kézenfogva vezetnek kicsit még a lányok.
Tücsök ciripére dobban szívem
Szemem félig húnyva élvezem.
Ne ébresszetek fel!
Éppen Vele álmodom.
-
Ettem életemben már annyiféle derelyét! Anyámé után más szóba sem jöhetett sokáig. De aztán megkóstoltam máshol, másféléket, s ízlett valamennyi.
Az ember addig kóstolgat, míg összeáll a kép: A derelye ILYEN! Vagy nem, de az már nem lényeges. Ha ezután azt hallom: derelye, mindig ugyanazt az ízt érzem számban, ugyanazt az külön egyikre sem jellemző ízt, mégis tudom: Ez a derelye! És szeretem!
Te is így vagy DERELYE! Zsemlebundádat még nem vetetted le egészen, máris visszahúzódnál fahéjillatú rejtekedbe. Pedig az alatt van a lényeg. Takarásban. Ami belül teszi csodává az ízt.
Nem kellene elrejtened! A DERELYE sorsa, hogy villával döfik oldalba, és nagyokat harapnak belé. Kóstolgatják. Senki sem szeretné a hadakozó derelyét, aki leugrik a villájáról, és mondjuk pofáncsapja mielőtt haraphatná. S a derelye sem töltené be tisztét. Nem kell a sorssal szembeszállni!
Amint megláttalak, éreztem ízedet.
Nem akarok leszokni Rólad!
-
Igazságtalan az élet velem. Mert túl rövid, és túl nehézkes ahhoz, hogy mindenkit annyira szerethessek amennyire megérdemli. Egyszerűen lehetetlen. Tehát válogatnom kell. Vannak, akiket eredendően szeretek: pl. családom tagjai, és vannak, akiket érdemeik miatt, pl. barátok, vannak, akiket csak szeretnék szeretni, de lehetetlen, mert túl hosszú a sor, és túl rövid az időm.
Igazságtalan az élet, mert nem rögtön az elején állította sorba előttem a szeretendőket, hogy : "Tessék! Válogass, és szeress!"
Menet közben rábukkanni újra és újra olyan szeretnivalókra akikre már nem marad energia, idő, lehetőség, akik már szintén leélték a fél életüket a szeretetem nélkül, s így az már nem is illene bele az ő életükbe, ez így dühítően igazságtalan.
Persze szeretem én őket is, de hát ez ugye nem ugyanaz, mint ha csak ők lennének.
Pedig szerencsés vagyok nagyon! Én elmondhatom magamról, hogy szeretetben élek. Nem is akármilyenben!.
Csak hát az ember fia telhetetlen.
Az élet meg ugyebár igazságtalan.
-
Itt egy zsák régi bejegyzés válogatás nélkül...
