A fűszál, mivel arcát csiklandoztam,
nem tudhatta, milyen nagy tetteknek előfutára.
Buta fűszál! Nem is ő volt a lényeg!
Később, türelmünk fogytán megszűnt a rét, s a valóság.
Aznap FÉRFI lettem! Azt hittem legalábbis.
Szerelemtől izzó pillantása egekig emelt akkor.
Lábam csak nagysokára ért először földet.
De Ő már messze járt. Égi mezőn égi fűszálak között
Most megint tavasz van. De hol már az a FÉRFI, aki akkor lettem?
Térd fölöttig tétován "odalent" taposok.
Csak ki messziről néz, az látja tán úgy, hogy járok.
Néha kézenfogva vezetnek kicsit még a lányok.
Tücsök ciripére dobban szívem
Szemem félig húnyva élvezem.
Ne ébresszetek fel!
Éppen Vele álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése