Érdekes érzés amikor egy "másik" ország ajánlja meg neked azt amit hazádtól várnál. Nagyon felemelő, hogy odafigyelnek rád. Nem hagynak az "út szélén". Rendszeresen be, és visszahívnak orvosi kivizsgálásokra, ellátnak erőn felül minden jóval ami az egészséges, nyugodt élethez szükséges. Mindezt "ingyé" teszik veled. Még az orvosság is ingyen van amit az orvos felír neked. A szükséges műtétekre felhívják a figyelmedet, és ha nem ellenkezel, akkor el is végzik rajtad. Szintén grátisz. Nem számít, hogy milyen nemzetiségű vagy. Nem számít ha nem beszéled jól a nyelvet. Esetleg hívnak hozzád tolmácsot, akit szintén ők fizetnek. Csak, hogy te egészséges legyél. És támogatnak a munkakeresésben, a lakhatásban, ha kell az utazásban is. Valóban csak az kerül az utcaszélre aki ott akar élni. És ha elérted a kort, akkor felhívják a figyelmedet, hogy elég náluk beadni a nyugdíjkérelmet, majd ők intézik a többit minden olyan országgal ahol valamennyi jogosultságot szereztél. És amikor eljön a nap, akkor behívnak az hivatalba, kitöltenek egy papírt, te aláírod, és ezzel megkezdted a nyugdíjas életedet. Az ügyintéző feláll a székéből, kezét nyújtja, és gratulál. Majd boldog BÉKÉS nyugdíjas életet kíván.
És te állsz ott mint Bálám szamara, és nem igazán mered elhinni, hogy mindez valóság. Valahol a ruha alatt kékre csíped magad, és a próba szerint éber vagy. Csodálkozol. Hiszen nem ehhez szoktál. Eddig ha valami rád nézve előnyös dologhoz közelítettél, az azonnal megszűnt, átalakult, neked nem járt, vagy eleve lehetetlen volt. Azon töröd a fejedet, hogy oké, ez most talán összejön. De vajon meddig fog tartani? Nem is hiszed el, hogy életed végéig. Nem ehhez szoktál.
És akkor közlik veled, hogy mennyi is az annyi. Csak csodálkozol, hiszen magasabb az állami nyugdíjnál. Hát persze - mondják - hiszen beszámították az otthoni jogosultságot is, amit onnan kapsz majd, csak mivel megalázóan alacsony az az összeg amit több évtizeden át végzett munkádért otthonról adnak majd neked, hát ők kiegészítik azt olyanra, amit ugyanannyi munka után itt kellene (kell) kapnod.
Érdekes érzések fognak el amikor arra gondolok ezután, hogy hol is van az én hazám. Hol is törődnek velem, hol szeretnek igazán, hol vagyok fontos bárkinek is. Hát persze, hogy hiányoznak az otthoniak. Az emberek, a tájak, szeretteim stb. De már itt is barátok vesznek körül. Itt is "valaki" lettem. Itt is (illetve csak itt) nevemen szólít az ügyintéző, pedig két éve nem látott.
Ma nekem is eljött ez a nap.
Valahogy még nem tudtam elhinni, hogy mindez valóság. Valahogy még nem fogtam fel.
Érdekes érzés úgy hazátlanná válni, hogy új hazát kaptam.
Európát. És itt nyugi van. Ezentúl nyugdíjjal...
