Egy kis régebbi freeblogos
Történt egyszer, hogy a szomszédék kutyája (olyan rövidlábakon billegő, kamionhosszúságú földszinties óriás) úgy döntött, hogy ezután VEGA lesz!
Elhatározását tettek követték!
Nem volt hajlandó mást enni, mint finom morzsolt kukoricát.
Gazdái kizárták a kamrába, mert valaki rendszeresen lopta a füstölt kolbászt. Ott tartották a kukoricát is.
Reggelenként azt vették észre, hogy a kutya rágja a kukoicát.
Ez így ment hetekig, hónapokig.
Állatorvost hívtak hozzá.
- Mondja doktorúr! Hát bolond ez a kutya? - kérdezték a falu bölcsét.
- Nemigen hiszem. - mosolygott a doktor - A vér nem válik vízzé! - mondta
Teltek - múltak a hónapok, sőt az évek is, s a szomszéd csodaeb egyre kerekebb, egyre termetesebb lett.
Már a doktor is kezdett meginogni hitében. Hiszen mégiscsak látványos, hogy ez a kutya mióta a kukoricát eszi azóta olyan "kerek" az élete!
De egyik reggel megtörtént a tragédia!
Szomszédasszonyom legnagyobb megrökönyödésére kutyáját rajtakapta amint jóízűen rágcsált egy kolbászvéget!
A verebek ijedtükben Szajlára menekültek amint hangosan kiabálva szaladt be a házba.
- Ember! - ordította. - Tudod miért zabálja ez a dög a drága kukoricát?
Hát mert FOGAT MOS VELE a kolbász után... Hogy az Isten ..... meg!
- Tudtam, hogy okosabb nálad! - morogta az öreg.
Hát igen! A vér nem válik vízzé. A doktor is megmondta...
