Most, hogy ebben az évben először ragadok billentyűzetet, most érzem igazán a közben eltelt év kihagyásának nyomait. Bár lehet, hogy nem is azt érzem... Whiskey... Mit tegyek, ha itt az terem minden bokorban? És nem az a borként eladhatatlan lőre amit kizárólag a franciák jó üzletpolitikájának eredményeként durrogtat ilyentájt mindenki.
Néhány dolog foglalkoztat engem éppen.
1.- Érdekes lehet most a világűrből nézni a földet. Mert ahogy az időzónák alakulnak, úgy terjed a tűzijáték fénye keletről nyugat felé. Tulajdonképpen egy nem geostacionárius ponton egyhelyben álló űrhajóhoz helybe megy a látvány.
2.- Hol vannak azok a szervezők, akik a halottak napján éppen az ablakom alatt rendeztek egy a budapesti aug. 20-át is meghazudtoló tűzijátékot? És hol a tűzijáték? Mert itt semmi. Csak egy gyermekduda elhaló nyávogása volt hallható egész este összesen. Hát nem éppen a robbantások országa ez? Nyápic népség! Csak titokban mer robbantgatni. Amikor meg kellene, akkor alszik.
3.- Most kénytelen leszek megenni egyedül az összes szendvicset, mert ha nincs durrogás, nincs éhes banda! Alszanak tovább édesen. Én meg egyedül hadakozom a szenyákkal. Hát milyen dolog ez?
4.- Egy órája láttam egyenes adásban ( leánygyermekem közvetítette okoska-skype-n) hogy az olaszoknál elszabadult a pokol, mint minden évben ilyenkor. Hatalmas "házi" tűzijátékok sora világította meg az éppen újholdi sötétségbe burkolódzott Toscanát! Élénk emlékeim vannak erről a korábbi évekből. A néha vízszintesen repülő petárdatámadások, a déliek szokása szerint ilyenkor az ablakokból kihajított mindenféle fölösleges tárgy (Ha a szekrényt unta meg, hát azt dobta ki a negyedikről. ha a zongorát, hát azt...) az a feneketlen vidámság, ahogy az emberek egymásnak, és az ünnepnek örültek...
No itt alszik a banda. Csak a lyukas kipufogódobos félnótás kacsázik a városban őrülten, mint minden éjjel rendesen.
Még van egy szendvics. Melegszenya. Olivaolajjal megloccsantva, szárított paradicsommal megrakva, meg sajt hegyek, és spanyol kolbász rajta. Megsütve, itt illatozik előttem. De már ránézni sem bírok. Elég volt!
Ez is a sok lagymatag ír miatt van, mert nem tudták fölkelteni egy kis pufogtatással a kölköket. Sem az érdeklődésüket!
Szóval Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek aki ezt most olvassa.
Meg aki nem (most) annak is!
