Ismered azt az érzést amikor miközben megszokott tevékenységedet folytatod, a hátad egy pillanatban valami nyomást érez, s ez a nyomás pillanatok alatt éles szúrássá alakul?
Ez a változás olyan váratlan, hogy még egy gyors helyzetváltozással sem tudod enyhíteni a fájdalmat. A következő lépésben már nem is a fájdalom az ami uralkodik rajtad, hanem az ezzel járó közérzet az ami blokkol.
Egyre nehezebben veszed a levegőt. Próbálod kihúzni magad mint ha attól több levegő jutna a tüdődbe, de elárulom, nem hoz javulást. Azután egyfajta látásromlás jön, majd csőlátás. Ha szerencsés vagy, és .van a közeledben víz, akkor talán segít ha egy pohárral megiszol, de mi van, ha vásárlás közben, épp a pénztárnál állsz sorban miközben a pénztáros szívélyesen elbeszélget az előtted állókkal, te pedig már azt a helyet keresed szemeddel ahová mindjárt leszédülhetsz?
Átfut a fejeden, hogy most azonnal kell valami megoldás. Pl. az, hogy ledobsz a kezedből mindent, és kiszaladsz az üzletből a friss levegőre...
Levegő! Az kell azonnal!
- Elnézést! Rosszul vagyok. Kiengedne kérem? - hallod a saját hangodat valahonnan távolból, miközben egy rakás árura dobod a bevásárlókosarat, és válaszra nem is várva átgázolsz a "tömegen" akik utadban állnak, és gyanakodva néznek rád. Segítségre nem számíthatsz, mert mire valakinek leesik, hogy mi a gond, te már valahol a gondolák alatt koppantod éppen a fejed valami reklámtábla állványába... Szóval kiszaladsz pár lépéssel az üzletből, és akkor észreveszel ott egy padot amit talán azok hozzátartózóinak raktak oda akik éppen bevásárolnak, de ez neked most kapóra jön. Épp az utolsó pillanatban nyúlsz el rajta mielőtt "villanyoltás" következett volna. Nagy lélegzetet veszel, sóhajtasz egyet, és megkönnyebbülve veszed tudomásul, hogy amint tehermentesítetted a gerincedet, a gond szinte elszállt. Szép a világ!
Kis idő elteltével már ismét állsz a sorban, és azt veszed számba éppen, hogy a félredobott kosaradban minden megvan-e amit a nagy futás előtt beleválogattál.
- Gerinc! - mondja a doktor. - Kell egy komolyabb kivizsgálás, és addig is azt ajánlom, hogy éljen "pihenő életmódot"! Tudja, sem idegesség, sem fizikai munka...
- Ja! Persze! - gondolod, miközben az eszed már valahol az elmaradt tennivalókon jár messze a valóságtól.
Ismered?
Hát sajnállak...
Ez a változás olyan váratlan, hogy még egy gyors helyzetváltozással sem tudod enyhíteni a fájdalmat. A következő lépésben már nem is a fájdalom az ami uralkodik rajtad, hanem az ezzel járó közérzet az ami blokkol.
Egyre nehezebben veszed a levegőt. Próbálod kihúzni magad mint ha attól több levegő jutna a tüdődbe, de elárulom, nem hoz javulást. Azután egyfajta látásromlás jön, majd csőlátás. Ha szerencsés vagy, és .van a közeledben víz, akkor talán segít ha egy pohárral megiszol, de mi van, ha vásárlás közben, épp a pénztárnál állsz sorban miközben a pénztáros szívélyesen elbeszélget az előtted állókkal, te pedig már azt a helyet keresed szemeddel ahová mindjárt leszédülhetsz?
Átfut a fejeden, hogy most azonnal kell valami megoldás. Pl. az, hogy ledobsz a kezedből mindent, és kiszaladsz az üzletből a friss levegőre...
Levegő! Az kell azonnal!
- Elnézést! Rosszul vagyok. Kiengedne kérem? - hallod a saját hangodat valahonnan távolból, miközben egy rakás árura dobod a bevásárlókosarat, és válaszra nem is várva átgázolsz a "tömegen" akik utadban állnak, és gyanakodva néznek rád. Segítségre nem számíthatsz, mert mire valakinek leesik, hogy mi a gond, te már valahol a gondolák alatt koppantod éppen a fejed valami reklámtábla állványába... Szóval kiszaladsz pár lépéssel az üzletből, és akkor észreveszel ott egy padot amit talán azok hozzátartózóinak raktak oda akik éppen bevásárolnak, de ez neked most kapóra jön. Épp az utolsó pillanatban nyúlsz el rajta mielőtt "villanyoltás" következett volna. Nagy lélegzetet veszel, sóhajtasz egyet, és megkönnyebbülve veszed tudomásul, hogy amint tehermentesítetted a gerincedet, a gond szinte elszállt. Szép a világ!
Kis idő elteltével már ismét állsz a sorban, és azt veszed számba éppen, hogy a félredobott kosaradban minden megvan-e amit a nagy futás előtt beleválogattál.
- Gerinc! - mondja a doktor. - Kell egy komolyabb kivizsgálás, és addig is azt ajánlom, hogy éljen "pihenő életmódot"! Tudja, sem idegesség, sem fizikai munka...
- Ja! Persze! - gondolod, miközben az eszed már valahol az elmaradt tennivalókon jár messze a valóságtól.
Ismered?
Hát sajnállak...
