Ezt a levest!

Ketten fölfaltuk 24 óra alatt.  Egy tízéves gyerek, meg egy vénember. Pedig egy ötliteres lábosnyit főztem.

A dolog úgy kezdődött, hogy kérdeztem a gyereket, hogy mit enne szívesen.

- A levest. - válaszolta olyan természetességgel, mint ha más leves nem is létezne a világon, csak "A" leves.

Föltettem hát a fazekat a tűzhelyre, öntöttem bele egy kis olajat, majd apróra vágott "bacon"-t, kolbászt, (ha nincs jófajta Csabai, akkor a spanyol "csorizó" is megteszi) és hagymát dobtam bele amikor forró lett. Ehhez jött folyamatosan a többi hozzávaló. Fűszerek (ízlés szerint mindig más- és más) kelbimbó, zöldborsó, (lehet babbal is)  brokkoli, (mindkettő előfőzve a mélyhűtőből) reszelt sárgarépa,apróra darabolt burgonya, petrezselyem zöldje, felöntöttem forró vízzel kb. a fazék karimája alatt két centiig, s amikor felforrt ez az egész egyveleg, akkor beledobtam a szintén fagyasztva eltett nokedlit. Csavartam bele egy kis citromlét, majd adtam hozzá egy evőkanál mézet. Forraltam kb. nyolc-tíz percig, majd egy egyszerű habarással sűrítettem kissé. Tulajdonképpen ennyi.

Ahányszor készítem, annyiszor más. Sosem egyforma. Hol gomba van benne, hol zeller, hol fehérrépa, és sárgarépa vegyesen, hol káposzta, hol karalábé, esetleg karfiol, cékla, vagy ami éppen van itthon. De lehet sűríteni sütőtökkel, tejföllel, lehet a nokedli helyett jó méretes grízgaluskát szaggatni bele. Igazából mindegy. Itt készül, "abban" a fazékban fő, tehát:  ez a leves  "EZ" a leves...

Aztán az asztalnál evés közben megkérdeztem a gyereket:

- Ennyire szereted a leveseket? - Amint volt egy szusszanásnyi ereje két kanál között rávágta:

- EZT a levest szeretem...

Na én ezt a levest bármikor. Kérésre azonnal. Elkészítési ideje (ha jól elő van készítve a konyha) kb. tizenöt perc a terítéssel együtt. És másfél személynek kitart kb. másfél napig is.

Nos, jó étvágyat hozzá! Ha kértek, csak szóljatok. Ha elfogy, majd főzök ismét. (valamilyet)

Mostanában rendezgetem a régi és új kajáról alkotott véleményemet egy blogba. Sok munka van vele még, fotók is lesznek utólag, de már olvasható ha valakit érdekel.

7 dolog magamról, mert kérték. Játék.

(Köszi a kérést a korai tisztálkodás nagy hívének!)
1.-   Egész gyermekkorom arról szólt, hogy "meg akartam felelni". Nem nagyon sikerült. Aztán amikor felnőttem, akkor meg bár nem akartam, beindult... Fura.
2.-   Lehettem vagy másfél éves amikor először szerelembe estem. Azóta is üldöz ez a csodálatos érzés. Talán pihentetni kellene már. (Ő-ket)
3.-   Mozdonyvezető akartam lenni: kertész lettem. Kertész akartam lenni: meteorólógiába tévedtem. Okos akartam lenni..... (szabadonválasztott) stb. stb.       Most éppen pályakezdő vagyok.
4.-   Szeretem a szeretteimet : Ők is szeretnek engem.   Szeretem a természetet : A természet is szereti az enyémet.    Szeretem Istent...
5.-   Irigyeim szerint keserű vagyok. Az orvosaim szerint édes.  Az előbbiek nem zavarnak, utóbbira ott az inzulin.
6.-   Imádom a humort. Akkor is, ha nem a sajátom! És kerülöm a humortalan embereket. Tévedésből bármilyen gonoszságra képesek lehetnek.
7.-   Minden jót, minden sikeremet az eszemnek, a kitartásomnak, az ügyességemnek, és hasonló adottságaimnak köszönhetek.
Meg a szerencsének...  Arány: 1:99 (tudjátok: ez százalék!)


7.1     Ne haragudjatok, de nem adom tovább a feladatot.  Nem tudom ki örülne neki.
7.1.1  Ha valaki szeretné, hogy megnevezzem, nyugodtan írjon hét érdekes dolgot magáról, és fogja rám...