Nehezen lélegzett. Igazából éppen az járt a fejében, hogy nem neki való ez. Lépésről lépésre haladt a nagy hóban. Ziháló tüdővel állt meg időnként pihenni egy kicsit.
- Messze még a tető. - nézett messzire maga elé. Tekintete megpihent a behavazott szőlőtáblák mozdulatlan, gyönyörű látványán. Csak sejtette az utat a nagy hóban. Néha térdig belesüppedt a minapi hófúvás hordalékába, kicsit arrébb pedig a száraz aszfalton kopogott lépte. Kopogott!
- Tényleg! Ez a kopogás az egyetlen hang amit indulás óta hallok! - gondolta, majd egy pillanatra megállt hallgatózni. Igazi téli, süket csend uralkodott a tájon. Az induláskor hallott károgáson kívül semmi.
- Félelmetes! - szuszogta félhangosan maga elé csak, hogy megtörje a csendet.
Aztán a körmici szőlők fölött beért az erdőbe. Mégegyszer hátranézett. A hajnali köd felszállóban volt éppen. Mögötte foltokban feltárult a TÓ látványa.
A fenyvesen vágott keresztül lerövidítve így az utat. Ez valamikor igazi arborétumnak indult. Csodálatos, többnyire ritka fenyőféléket telepített ide a a világ messzi tájairól a hely néhai ura, Aztán jött az államosítás. Most csak egy kissé elvadult fenyves ez amit bárki károsíthat sajnos.
Ahogy a nap besütött a lombok közé, itt-ott megcsúszott a hó, és leperegve az ágakról felriasztott ezzel egy fenyőrigót. Ijedten csapkodta a levegőt elgémberedett kis szárnyaival, és szemmel láthatóan nehézkesen emelkedett a biztonságba.
A "Bagolykő" volt mai úticélja. Ez a természetes sziklapárkány igazi erkélyként szolgál az arratévedőknek. Csodálatos kilátóhely! Innen a Balaton háromnegyedét látni lehet tiszta időben. Most, hogy jég borítja, tisztán kivehetőek különböző elszíneződései ahol a jég vastagsága eltér az átlagostól. Több melegforrás van a tóban melyek veszélyessé teszik a jégen való közlekedést.
Lesöpörte az egyik kőpárkányt kesztyűjével, és leült kicsit a látványban gyönyörködni. Hihetetlen látvány a déli part messzesége vitorlák nélkül. Mindig elszorult a szíve ettől. egy alkalommal, sok évvel ezelőtt innen nézte végig, ahogy egy szekér a túlpartra vitte rakományát. A kocsis egy kb. tízméteres gyeplőt tartva kezében a kocsi mellett sétált. Teljesen a lovakra bízta az irányítást. A lovak pedig, talán a jég mozgását, hajladozását érezve pontosan követték az "utat" a jég biztonságos területei felé. Érdekes volt innen felülről látni mindezt. Akkor órákig lekötötte ez a látvány. Most azonban a ragyogó napsütés ellenére is fázott kicsit, s ezért hazafelé vette az irányt.
Kipirosodott arccal ereszkedett le. Talán nehezebb volt a járás mint fölfelé. Az Szent Iván-kápolnánál még időzött kicsit. Félig húnyt szemmel merengett emlékein miközben a nappal süttette arcát élvezettel. A megcsurranó eresz hangjai ébresztették a valóságra.
Mély lélegzet, és: - Idulás haza!
- Messze még a tető. - nézett messzire maga elé. Tekintete megpihent a behavazott szőlőtáblák mozdulatlan, gyönyörű látványán. Csak sejtette az utat a nagy hóban. Néha térdig belesüppedt a minapi hófúvás hordalékába, kicsit arrébb pedig a száraz aszfalton kopogott lépte. Kopogott!
- Tényleg! Ez a kopogás az egyetlen hang amit indulás óta hallok! - gondolta, majd egy pillanatra megállt hallgatózni. Igazi téli, süket csend uralkodott a tájon. Az induláskor hallott károgáson kívül semmi.
- Félelmetes! - szuszogta félhangosan maga elé csak, hogy megtörje a csendet.
Aztán a körmici szőlők fölött beért az erdőbe. Mégegyszer hátranézett. A hajnali köd felszállóban volt éppen. Mögötte foltokban feltárult a TÓ látványa.
A fenyvesen vágott keresztül lerövidítve így az utat. Ez valamikor igazi arborétumnak indult. Csodálatos, többnyire ritka fenyőféléket telepített ide a a világ messzi tájairól a hely néhai ura, Aztán jött az államosítás. Most csak egy kissé elvadult fenyves ez amit bárki károsíthat sajnos.
Ahogy a nap besütött a lombok közé, itt-ott megcsúszott a hó, és leperegve az ágakról felriasztott ezzel egy fenyőrigót. Ijedten csapkodta a levegőt elgémberedett kis szárnyaival, és szemmel láthatóan nehézkesen emelkedett a biztonságba.
A "Bagolykő" volt mai úticélja. Ez a természetes sziklapárkány igazi erkélyként szolgál az arratévedőknek. Csodálatos kilátóhely! Innen a Balaton háromnegyedét látni lehet tiszta időben. Most, hogy jég borítja, tisztán kivehetőek különböző elszíneződései ahol a jég vastagsága eltér az átlagostól. Több melegforrás van a tóban melyek veszélyessé teszik a jégen való közlekedést.
Lesöpörte az egyik kőpárkányt kesztyűjével, és leült kicsit a látványban gyönyörködni. Hihetetlen látvány a déli part messzesége vitorlák nélkül. Mindig elszorult a szíve ettől. egy alkalommal, sok évvel ezelőtt innen nézte végig, ahogy egy szekér a túlpartra vitte rakományát. A kocsis egy kb. tízméteres gyeplőt tartva kezében a kocsi mellett sétált. Teljesen a lovakra bízta az irányítást. A lovak pedig, talán a jég mozgását, hajladozását érezve pontosan követték az "utat" a jég biztonságos területei felé. Érdekes volt innen felülről látni mindezt. Akkor órákig lekötötte ez a látvány. Most azonban a ragyogó napsütés ellenére is fázott kicsit, s ezért hazafelé vette az irányt.
Kipirosodott arccal ereszkedett le. Talán nehezebb volt a járás mint fölfelé. Az Szent Iván-kápolnánál még időzött kicsit. Félig húnyt szemmel merengett emlékein miközben a nappal süttette arcát élvezettel. A megcsurranó eresz hangjai ébresztették a valóságra.
Mély lélegzet, és: - Idulás haza!
