Szokatlan időben állitott be ma délelőtt a házigazdám.
- Szia Gábor! Hogy vagy? - hunyorgott rám, miközben a sapkáját tépkedte idegesen.
- Köszi, ma egész jól.- válaszoltam, de a tekintetéből azt olvastam ki, hogy még Katinka második aranya sem lesz elég, hogy a kedvem el ne romoljon. És lőn!
- Tudod, ma reggel is elvittem magammal Sárit a másik tanyámra. (Nem tudtam, hagy bármikor elvitte volna) Szokott nekem segiteni a jószágnál. Ma amikor a bikákat tereltük, szokása szerint mindig engem figyelt, hogy le ne maradjon valami parancsról. Közben olyan közel ugrált a dzsip mellett, hogy egy gödörbe csúszott a kerék mellett, és az megvágta a lábát...
- És hol van most? kérdeztem és nagyot füttyentettem ahogy máskor is hivni szoktam.
Ekkor bújt elő a ház mögül. Semmi nem látszott rajta elsőre, csak a szeméből sugárzott a bűntudat: "Ne haragudj rám, hogy megint valami rosszat csináltam!"
Csak amikor egészen közel jött akkor láttam meg a jobb hátsón a hatalmas szakadást. Laguggoltam hozzá, simogattam a fejét, nyugtattam, hogy milyen jó kiskutya, és hogy szeretem, s csak ekkor mutatta meg jobban a nagy meeting nyomait. Szinte már büszke volt magára!Olyan volt, mint amikor gyerekkoromban én mentem haza "fű alatt" félve, hogy kikapok az elszakadt nadrágomért, de Nagyi sosem büntetett fölöslegesen.
Közben a házigazdám százszor elmondta, hogy ne haragudjak, ő nem akarta bántani!
- Miért kellene haragudnom? - kérdeztem fel sem nézve a kutyáról. Én kérek bocsánatot...
Aztán még percekig udvariaskodtunk amiből kiderült számomra, hogy a farmer házihazdám rendszeresen viszi "dolgozni" Sárit. És én ennek nagyon, nagyon örülök!
Mindenesetre azonnal elvittem egy állatklinikára, ahol kb tizenöt munkatárs rajongta körül, majd közölték az árat: 250 angol font ami mai áron kb. 95.000 Ft.
- Na köszönöm! Akkor inkább hazaviszem, és segitség nélkül fertőtlenitem, összevarrom, bekötözöm, és megirom az interneten, hogy itt az állatorvos még nincs is jelen amikor már kiveszik a pénzt a zsebemből. Ennyiből három másikat kaphatok a piacon. - mondtam még - De nekem csak ez az egy kell. És nem szakadt ruhában. - azzal mint aki jól végezte dolgát, hónom alatt egy vérző kutyával kisétáltam a kocsihoz. Komolyan mondom, majdnem elbőgtem magam.
Na ekkor futott utánam az egyik "segitő" egy névjegykártyát dugott a markomba, és halkan odasúgta, " Ide menjen, már várják!"
A másik hely ugyanolyan luxuskivitelben szintén nyüzsgött az eltartandó segitőktől, de ennek ellenére az egyébként nagyon szimpatikus vet doki megnyugtatott, majd elmondta, hogy a húga elmondta a problémámat, és ő tud segiteni, mert nála nem kell két napra otthagynom megfigyelésre a kutyát, és az altatást is maga végzi állatanaszteziológus nélkül (!), igy az ár ha még ma hazaviszem akkor csak egy százas. Azaz 38.000 Ft. Meccsoda különbség!
Meg is köszöntem azonnal, és megkérdeztem, hogy hány részletben kéri, mire halál komolyan rávágta, hogy ahogy nekem megfelel. Meg is egyeztünk, és abban maradtunk, hogy Sárit ma délután haza is hozhatom.
Búcsúzóul még megkérdeztem, hogy nem kell-e esetleg segitség a műtéthez, mire közölte, hogy az nála felárral jár. :-)
Tehát most nélkülem szabja újra kiskutyám zubbonyát. s én csak azután megyek érte.
Furcsa, hogy nincs láb alatt. Akármit csinálok, mindig eszembe jut, hogy:itt szokott a nedves orrával simit kérni, itt szokott elémkanyarodni, csak hogy hozzám érjen egy kicsit, innen szokott fájdalmasan belebámulni a mindig üres táljába a zsaroló!
Hiányzik.Mit tagadjam?
