Érdekes az emberi lélek ahogy a világból ugyebár kiszakadni nem tud, hát követi annak változásait. Olyan most itt Észak-Írországban az idő, mint régen otthon volt áprilisban. Február eleje van .Az időjárás bolond. Viharos szelek járnak, minden évszak minden csapadéka előfordul akár egy 24 órán belül is. Kiszámíthatatlan, azaz csak annyira, hogy "biztosan" tudhatjuk, hogy az.
Az emberi viszonyok pedig együtt változnak a mindenséggel. Semmi sem örök! Egyszer fenn, egyszer lent modhatnám még, ha üres frázisok pufogtatásaival beérném. De nem érem be. Régi igazság, hogy változik a világ. A relativitás elmélete annyiban igazságot szül, hogy minden mindennel összefügg. Ennek a sok zagyvaságnak az összessége pedig arra enged következtetni, hogy a világ (TERMÉSZET) mindig egyensúlyra törekszik. Ez persze az ingaelmélet szerint azt eredményezi, hogy miközben kileng valamely irányba, már benne van a lehetőség a visszalengésre, de mivel a közeg azonos, nincs ami kimozdítsa ebből a tevékenységéből, tehát a ki, és visszalengés addig folyamatos lesz, míg a lendület, vagy más mozgatóerő tart, vagy újabb a helyébe nem lép.
Ülök a fűtött szobámban, háttérzajnak a televízió produkál még éppen elegendő információt a világ dolgairól, és a laptopomba ürítem gondolataimat, csak, hogy üresfejú lehessek kicsit. De mint mondtam, minden visszatér egyszer, merthogy a természet mindig a kiegyenlítésre tör, így nem hagyhatja a fejemet üresen.
Remélem!
De hát tavasz van. Vagy mi. Ez a megújulás időszaka.
Nosza!
