Nyúl Úr csak átmenetileg lakótársam. Csak addig lakik nálam, amíg a gazdija haza nem jön a nagy külföldi nyaralásból. Addig én gondozom. Ő meg engem...
Mert valójában mindkettőnknek szüksége van a másikra. Én a logisztikában vagyok otthon, ő pedig a lelki megerősítésben. Én etetem-itatom, ő meg kedves hozzám, követ mindenhová, és ezzel levesz a lábamról teljesen. Bejáratos a lakásba is, bár az ő kéglije az udvaron áll. Egy luxus nyúlketrecről beszélünk, amiben mindenféle etető, önitató berendezések, meg a "nyúlWC" van. Ez a bázis. Itt él ha nem vagyok itthon, vagy éjszakánként, és ide menekül amikor a madarak hirtelen elhallgatnak, mert egy gyanús árnyék kering a magasban. Ide vonul félre amikor könnyít magán, és általában véve minden tevékenysége itt kezdődik, és ér véget. Innen indul portyázni, és mint jó házőrző, megszaglássza az érkezők lábát, járőrözik a kerítés, és a kapu belső oldalán. Minden zajra felfigyel, s ilyenkor égnek merednek az amúgy "normális" állapotában lefelé fittyedő fülei is. Mivel közel- s távolban nincs fajtársa, asszimilálódott a helyi kutyaközöségbe, és elkezdett alkalmazkodni, majd hasonlítani a kutyákhoz. Mára olyan igazi házőrző "vérnyúllá" fejlődött! Jaj annak aki be merészel lépni a territóriumára! Az meg lesz jól szagolva!!!
Most, miközben e sorokat vetem laptopra, a hátam mögé osont, és a sarkamat szaglászta. (nem aludt el azonnal) Aztán a krákogásom hatására úgy iramodott kifelé, hogy a karmai szikrát hánytak a nagy sietségben az előszobában, s a küszöbön, ahogy a konyhán át az udvarra igyekezett.
"Gyáva nyúl!" - gondolhatná most bárki.
De Nyúl Úr nem gyáva!
Csak fürge no...
Mostanában felvetődött az a kérdés, hogy lehet-e élni Nyúl Úr nélkül? S ha minden igaz akkor igen. Talán egy "Nyúl Hölgy" jelenléte segít majd magányomon. S akkor majd előbb utóbb a mélyhűtőm is megtelik finom nyuszihússal.
Mert szaporák ám mint a nyulak!
