2014. június 30., hétfő

Szülinap volt ma

Ennek örömére minden a szülinapos kedvére történt. Kirándultunk. Egyenesen egy távoli helység gyorséttermébe, ahol a szülinapos dönthette el, hogy ki mellett ül, mit eszik, hogyan eszik, (erre nagyon jók az ilyen helyek, mert senki nem botránkozik meg semmin) és mennyit...
Na ezután mentünk  igazából kirándulni. Szebbnél gyönyörűbb (ismerős) helyeken jártunk. 
Azután hazajöttünk, nyulat költöztettünk, és hasonló bohóságokat műveltünk.
Jó nap volt ez a mai. (is)

 A szülinapossal a romok fölött
Két kölökkel
 Egy kölökkel
Csak a kölkök

Ja! Majd elfelejtettem! Anya is ott volt ám, csak ő fotózott... :-)

Gondolatok

Esténként amikor lefekszem, akármilyen fáradt vagyok is a gondolataim kergetik egymást fejemben. Érdekes de ezek a gondolatok nem súlyos problémák megoldásáról, nem határozott dolgokról mesélnek, hanem olyan az egész mint ha ki akarnának szaladni elmémből, s előtte még tesznek egy kört. Vagy kettőt mielőtt rámborul a plafon.  Aztán hajnalban ébredés alatt, meg közben, és kicsit utána is (de szeretem ezt a folyamatot) amikor a külvilág hangjai, illatai betolakodnak szobám nyitott ablakán, a gondolatok is új életre kelnek. Már nem az estiek. Ezek teljesen mások. Tele vannak várakozással, kérdésekkel, tervekkel. Ezek már az új nap gondolatai. És ilyenkor még mind a helyére is kerül. Én pedig közben élvezem az alvás, és az ébrenlét határán adódó lustaságot. A másik oldalamra fordulok, és igyekszem visszaaludni picit. Hisz annyi időm van még a felkelésig!
De többnyire már nem hagynak. 
A madárzajok, az illatok, és a gondolataim...

2014. június 26., csütörtök

Szeretnek engem ott fönt biztosan

video
Már szinte különleges, hogy a kedvemért mindig szép az idő amikor hozzám barát érkezik. Amikor egy hétre, akkor addig, amikor négy napra, akkor pedig addig süt a nap folyamatosan. Mióta egyedül maradtam a gondolataimmal, egyfolytában esik. Mossa az ablakomat helyettem. Legalább tiszta lesz mire megint rámnyitja valaki az ajtót...

2014. június 24., kedd

Napok

Péntek óta beköltözött a házba  a nosztalgia. Méghozzá egy kisiskolás volt osztálytársnőm személyében. Mint borult égből egy kislányos mosoly, úgy kavart fel bennem szebbnél gyönyörűbb emlékeket. Különösen érdekes volt egymás gyermekkori élményeit újraélni, hiszen akkoriban szinte semmi kapcsolatunk nem volt egymással. Ő volt a szememben a megközelíthetetlen szépség, így aztán nem is próbáltam még csak beszélgetni sem vele hét hosszú éven át. Kisfiú voltam akkor még. Nagyfiú koromban más utakon jártam. Ma a vénemberség-boldog felhőtlen felelőtlenségében pedig olyan jólesik az őszinteség! Csak a napok múlnak gyorsan sajnos. Ma utazik haza Itáliába itthagyva nekem egy nem kis darabot gyermekkorunk ízéből. Jó volt nagyon felidézni a múltat. Hol mosolyok, hol hangos nevetés, hol pedig könnyek között. Köszönöm!

2014. június 17., kedd

Foci

TV- ben: foci. Rádióban: foci. Úton, útfélen mindenki: foci. Kinyitom a csapot: foci.
Lehúzom a WC-t: NYUGALOM!


Rosszabb ez mint a politika. Sőt! Már ez is politika, hiszen a tanárnőm vérmes focidrukker, és mindig kérdezi, hogy mit szólunk ehhez, vagy ahhoz a csapathoz, meccshez? Én meg csak zavarban vagyok amikor az Olasz-Angolról kérdez. De csak kimondom: Viva Italia! (or Brasilia)
Csönd támad. Majd nevetés. Azt hiszi vicceltem.
I am sorry! But no!

TV- ben: foci. Rádióban: foci. Úton, útfélen mindenki: foci. Kinyitom a csapot: foci.


Lehúzom a WC-t: NYUGALOM!

2014. június 15., vasárnap

Forrong a világ


Nem érdemes híreket hallgatni. Még olyan médiában sem amit nem cenzúráznak. Nem érdemes, mert csak a szomorúság fogja el a jóérzésű embert a hírek hallatán. Az egész világ forrong valamiért. A Föld minden pontján van valamiféle konfliktus. Ami engem nagyon zavar az a közvetlen közelünkben kialakult ukrán helyzet. (Is.) Meg a csak látszólag távoli Kínai "fenyegetés".  Mert ugye senki sem hiszi, hogy az a rengeteg ember, (aki úgy szorong már hazájában a helyhiány miatt, hogy állva is el tudna aludni lassan, akkor sem tudna összerogyni,) egyszer csak nem kezdi a nyálát csorgatni a szomszédos hatalmas üres területek láttán. Arról nem is beszélve, hogy gazdaságilag már az egész világ a zsebükben van. De térjünk csak vissza a közvetlen környezetünkre! Ukrajnában egymást lövik a barátok (oroszok, és ukránok) A Nagy Orosz Testvér lassanként mindenre ráteszi a kezét. Amúgy baráti alapon. És Mi is ennek a ruszkinak  vagyunk a barátai. (Vityenka szerint)

De itt még nem lő senki.
Egyenlőre...

2014. június 9., hétfő

Akartok egy kis hűvöset?


Nekem bevált:

Reggel kinézek, hétágra süt a nap. Na, - gondoltam - akkor nagymosás. Kint megszárad, és isteni friss illata lesz a ruhának.  A gondolatot tettek követték, de amint kiteregettem a hordozható (szerencsére) szárítóra, hirtelen leszakadt az ég. Utolsó pillanatban szlalomoztam be a félig összecsukott szerkentyűvel, rajta a ruhák. Tíz perc múlva ismét hétágra...
Kivittem megint a szárítanivalómat, de a következő percben már dörgött az ég, és ismét hatalmas intenzitással jött lefelé mindenféle csapadék. Még kétszer költöztettem a ruhákat, végül meguntam. "Valaki" odafent figyelt engem. Aztán cinikusan úgy rendezte, hogy amikor már nem mertem kiköltözni, akkor már estig csak sütött, csak sütött... Már kezdtem úgy érezni magamat mint a hírhedt névrokon. Mint ha csak én irányítottam volna a mindenséget...
Persze tudom ám, hogy nem! (tudnám, csak nem akarom...)

2014. június 8., vasárnap

My head is a big empty sock

Eleinte kifejezetten élveztem, hogy ismét beültem az iskolapadba. Várakozáson felül érdekes, sőt néha szórakoztató volt.  A hasznosságát most nem is említem, mert hisz éppen ez volt a fő cél. De most, hogy már csak alig több mint egy hetem van a vizsgáig, be kell látnom, hogy semmit sem tudok. Minél inkább tömöm a fejembe a tudást, annál kevesebb hely marad a gondolkodásra. Vagy mi. A minap egy tesztet úgy adtam le, hogy a hátára ezt írtam: My head is a big empty sock. Igaz, ezt még a teszt előtt írtam, és nem is szándékoztam megmutatni a tanárnőnek, de most már mindegy. Legalább van fogalma arról, hogy mit éreznek vizsga előtt a zoknik. Aztán visszakaptam "kijavítva" a lapot. Volt rajta "helyes megfejtés" is. Nem sok, de volt. Most már csak értelmezés kérdése, hogy nyelvi tudatlanságom, vagy élettapasztalataink különbözősége miatt értékelte így a válaszaimat a feltett kérdésekre.
Na jó! Belátom: Egyetlen esélyem maradt:
Tanulni kell! (Bárcsak előbb is eszembe jutott volna ez a lehetőség!)

2014. június 1., vasárnap