Tegnap délután megjött a szállító. Hozta az új hűtőt. Előre bejelentette magát pontos időpontra telefonon, és pontosan is érkezett. Kis kétkerekű taligáján betolta a "jégszekrényt" a konyhába, majd türelmesen elmagyarázta, hogy ezt csak késő este, de lehetőleg inkább csak reggel lehet beüzemelni, mert a kompresszorban az olaj... Csak álltam, hallgattam, és arra a kb. negyven hűtőre gondoltam amit életem folyamán már beüzemeltem. De nem szóltam közbe. Olyan precízen, kedvesen magyarázott. Hagytam. Aztán amikor már mindent elmondott, megkérdeztem, hogy mi lesz a régivel ami sosem áll le, csak hűt, csak hűt, dolgozik eszement módon mint egy sztahanovista brigád. Olyan természetességgel mondta, hogy holnap délben érte jön, és elviszi ha már emez működik, hogy az már megható volt. Ennyi figyelmesség egy szállítótól! Nem ezen szocializálódtam. Láttam, nem is érti, hogy én mit nem értek, de hamar megnyugtattam, hogy így rendben lesz a dolog. Azért még megjegyezte, hogy ez egy fuvarnak számít majd... :-)
Most a régi frigó kint áll a nyúlketrec mellett, és várja a sorsát én meg hallgatom, hogy miért nem duruzsol állandóan az új. Már úgy megszoktam.
(A kép csak illusztráció)
