Válogatás: Szerelem

Sun, 01 Mar 2009 06:58:57


Éjszaka van. Ülök az kocsiban barátommal és meresztgetem a szememet, hogy a nagy hóesésben elénk ne kerüljön valami...  Barátom csak azért jött velem, hogy el ne aludjak. Már két napja, hogy ébren vagyok.
 Így alakult.  Most csak beszél, beszél, s nekem olyan érzésem van, hogy mindjárt elsodor magával egy hatalmas folyó, amiben nem víz, hanem szavak, mondatok, szófoszlányok hömpölyögnek szilajul kavarogva, mident elsöprő összevisszaságban.
 Egyszercsak arra kapom fel a fejemet, hogy neki mindig csak a test számított. Mit beszélnek itt olyan magasztosan kisugárzásról, intelligenciáról és egyebekről? Ha egy csinos testet látott, akkor rögtön érezte a szerelmet. De bizony ő sosem tudna egy dundi nő mellé feküdni. Csak hallgattam tovább. S bár nagy erőfeszítésembe került, nem vittkoztam. Egy ilyennel? Minek? Csak sajnáltam egyre jobban, ahogy kifejtette nézetét. Házassága sivárságát ecsetelte, s hogy miért van az, hogy mindig csak neki kellett kezdeményezni negyven éven át... Most már egyenesen sajnálom. Mert nem igaz, hogy van olyan ember, akinek a házasság csak az elmaradt szexben és a rengeteg piszkálódásban merül ki! Mert miért piszkálja őt az asszony, ha egy kicsit iszik, vagy ha rágyújt a lakásban, vagy ha néhány napra kimarad? Inkább keresné a kedvét, minthogy elveszi állandóan!  Ja! Meg egy néger szolga, aki közben legyez... - gondolom, és csak vigyorgok, mert elképzelem a helyzetet.
Kilógott a vigyor biztosan, mert észrevette, és ő is elvigyorogta magát kínosan. Közben látom az arcán, hogy lázasan pörgeti vissza eddigi szavait, hogy rájöjjön, min is derülök én, s velem együtt ő is? Én meg gonosz leszek, és hagyom tépelődni.  Na így vigyorgunk még egy ideig, majd elütöm a szót. A horgászatról kérdezem, s ez a téma kitart hazáig.  "Szomorú" látni, ahogy első útja "rabszolgatartójához" vezet, s pitizik mint egy pincsi... Én meg egy kicsit irigy leszek amíg a hóláncot szerelem le a kocsiról. Mert milyen jó is nekik! Elvannak egész nap egymással. Észre sem veszik, hogy milyen fontos és jó a kapcsolatuk! Csak akkor döbbennének rá, ha hirtelen nem lenne. Akkor nyerne értelmet a hosszú évtizedek "rabszolgasága", a szerelem, amit ( amíg van) jobbára csak kényszerűségnek éreznek. Drukkolok nekik!  Legyen ez így minél tovább!