Eleinte kifejezetten élveztem, hogy ismét beültem az iskolapadba. Várakozáson felül érdekes, sőt néha szórakoztató volt. A hasznosságát most nem is említem, mert hisz éppen ez volt a fő cél. De most, hogy már csak alig több mint egy hetem van a vizsgáig, be kell látnom, hogy semmit sem tudok. Minél inkább tömöm a fejembe a tudást, annál kevesebb hely marad a gondolkodásra. Vagy mi. A minap egy tesztet úgy adtam le, hogy a hátára ezt írtam: My head is a big empty sock. Igaz, ezt még a teszt előtt írtam, és nem is szándékoztam megmutatni a tanárnőnek, de most már mindegy. Legalább van fogalma arról, hogy mit éreznek vizsga előtt a zoknik. Aztán visszakaptam "kijavítva" a lapot. Volt rajta "helyes megfejtés" is. Nem sok, de volt. Most már csak értelmezés kérdése, hogy nyelvi tudatlanságom, vagy élettapasztalataink különbözősége miatt értékelte így a válaszaimat a feltett kérdésekre.
Na jó! Belátom: Egyetlen esélyem maradt:
Tanulni kell! (Bárcsak előbb is eszembe jutott volna ez a lehetőség!)
