Minden nap

Eső után gomolyfelhők vígan szaladgálnak,
majd napsütés jön igazi, ideje a nyárnak,
s most az úton vöröshajú, szeplős lányok
rövid ujjú pólóban vidáman flangálnak"...

Jöjjön rád, és ne kapjál!

Háromszínű bunda, húsz karma szikrázik,
kandúrnak túl finom, cicalánynak látszik.
Kedvesen dorombol, mindig nagyon fázik,
szemem ha behunyom érzem: már hiányzik
amint önfeledten ölemen hintázik...

Nemigaz?

Merő okoskodás csupán minden amit az életről, szerelemről, vagy bármiről tudni vélünk. Ez mind elenyészően pici része a nagy EGÉSZnek. Mindaddig így is marad ez amíg legalább azt sikerül megfejteni hogy mi az, hogy Élet.
De ez egy ördögi kör. Ez a titok ugyanis "belülről" nem megfejthető. Tehát a megfejtéséhez előbb meg kellene halnunk. Úgy pedig nehéznek tűnik a dolog.

VAGY!
Vagy itt jöhet képbe a mesterséges intelligencia. (és itt most nem a politikusok lopott diplomamunkáira gondolok)
Az már megint érdekes kérdés, hogy ha ilyenformán sikerül megfejteni az ÉLET értelmét, azt emberi elmével képes lesz-e bárki megérteni.
Mindegy! Néhány áltudós, és politikus majd biztosan állítani fogja, hogy ők aztán bizony!
Javasolom, hogy amíg ez is el nem következik, addig mi egyszerű emberi lények minden ebbéli tudás, és okosság nélkül csak úgy egyszerűen ÉLJÜNK, szeressünk vagy legalábbis tegyünk meg bármit (amivel másoknak nem ártunk) a boldogságunkért!
Mást ennyike tudás birtokában nemigen tehetünk.
Nemigaz?