Karácsony a vízcsapból is

Egyre kevésbé szeretem a karácsonyi felhajtást. Azt mondják, ez a szeretet ünnepe. Persze! Meg a rátelepülő üzleté. Ráadásul ez tipikusan a giccs, és az ajándékozási kényszer ünnepe. Egyik sem a kedvencem. Miért kell nekem pont ezen a napon, ezen az EGY napon kinyilvánítani a szeretetemet? Ráadásul akármerre megyek, ott lihegnek a nyakamban az ilyenkor szokásos ingyenélők. Minden nagyobb üzletben elállják a kifelé menők útját a mikulássapkás kéregetők, akik egy "karaokigéppel" teszik hangsúlyosabbá igényeiket, és mindenkinek az orra alá dugják a kéregetés eszközeit, u.m. tányér, kiskosár, dobozka, nyitott tenyér stb. De legalább ne kornyikálnának! Rettenetes! Mindenhol ez a baromság! Karácsonyi énekek szólnak a rádióban, a benzinkúton, az áruházakban, az orvosi váróban, de még a kezelő helyiségben is. Felkavarodik a gyomrom ha hallom. Minden túlzást utálok. Persze régen amikor nekem is kicsi lányaim voltak, volt még benne izgalom is. A várakozás öröme, a meglepetés, a gyermekszemek boldog csillogása... De ma már hetekkel előbb felállítják a karácsonyfát, a kölkök benyújtják igényüket a meglepetésre, és ha nem azt kapják, akkor jön a hiszti. S ha már így van, akkor minek megvárni a szentestét az ajándékozással. Szóval ez a karácsony már nem az a karácsony. Nem szeretem. Lehet, hogy csak velem van baj?