Nem kellett sokat várnom, több érdeklődő is volt, de igazán komoly csak egy gyönyörű mosolyú hölgy, aki nem rögtön azzal kezdte, hogy leócsárolta, hanem elmesélte, hogy a leányának lenne karácsonyi ajándéknak, és meg tudnánk-e egyezni az árban. Természetesen miután egy halom fotót küldtem, megegyeztünk. Abban maradtunk, hogy ma ebédszünetben érte is jön. Én még felajánlottam, hogy ha meggondolja, nem fogok megsértődni ha...Erre azt mondta, hogy ő biztosan nem fogja meggondolni, mert a lányának pont ilyen kellene. A lánya egyébként - mesélte büszkén - szoprán énekesnek készül, és hangszereken tanul játszani mellette. Még a youtube elérhetőségét is elbüszkélkedte. Ezután még udvariaskodtunk kicsit, majd "Na viszlát holnap" felkiáltással befejeztük a csetelést.
Körülbelül tiz perc múlva persze be is futott egy jobb ajánlat, de közöltem az érdeklődővel, hogy már eligértem, érdeklődjön ma estefelé.
Azután ma délben pontosan érkezett a mosoly. Leültettem, és előszedtem a hangszert. El volt ragadtatva tőle. Értően forgatta a kezében, és minden kis finomságra felfigyelt. Nagyon elégedett volt a kiegészitőkkel is. Fizetett, és elindult kifelé a házból. Utánaszóltam, hogy gratulálok a leányához!
- Ó! Az már három éves felvétel. Azóta még teltebb, érettebb lett a hangja.
Gratuláltam, és megjegyeztem, hogy igazán büszke lehet az az anya akinek ilyen gyermeke van.
Elmosolyodott. Egy pillanatra megállt, hogy mondja-e vagy ne, de csak nem birta magában tartani a büszkeségét.
- És még van nekem öt...
- ???
- Hat gyermekem van. Ő a legnagyobb. Mindegyik játszik hangszereken Van aki zongorán, kettő hegedűn, egy klarinéton... Komplett zenekar vagyunk igy magunknak.
Aztán bemosolyogta magát a kocsiba, és elhajtott.
Később jött egy SMS. Köszönte a lehetőséget, és örül...
Mit mondjak? Én is...
Ha érdekel benneteket hallgassátok meg. Ez a pici ország is tud igazi tehetségeket kitermelni.
Lehet, hogy egyszer még nagyon büszke leszek, hogy majdnem ismerősöm lett...
