2014. január 1., szerda

Az év utolsó előtti napján elvittük a gyerekeket az óceánhoz. Nem árt egy kis friss levegő így télidőben. Pláne mert előtte napokig a szobába kényszerültek az időjárás miatt. S ha már elmentünk, vittem egy kájtot is. Futni sem szeretek ok nélkül, s a friss tengeri szelet is könnyebb elviselni ha valami egyéb céllal tesszük. Tehát sárkányt eregettünk. Míg a szél a sárkányt magasra emelte, az Atlanti óceán a lábunkat nyaldosta. Éppen akkor volt ugyanis az ár maximuma. A máskor kétszáz- háromszázötven méteres parti sáv szinte teljesen víz alá kerül ilyenkor. Érdekes megfigyelni, hogy többféle hullámzás van jelen. Van egy "apró" hullámokból álló nagyjából egyforma hullámzás. Ezeken a hullámokon lovagolnak akik lovon nem hullámogolnak. És van egy sokkal lassúbb, lusta hullámzás aminek a hátán ezek az apró kis hullámok nyüzsögnek. Nos ez a lomha hullámzás abban nyilvánul meg, hogy az aprók hol a parti sziklákat mossák, hol meg meg sem közelítik azt, és elhalnak úgy jó ötven méterre a parttól.
De mi nem hullámmegfigyelésre vonultunk ki. Bőszen eregettük a sárkányt felváltva, s végül mindannyian sikerélménnyel gazdagodtunk.

Szép délután volt ez is. Köszönjük "Óci"!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése