2014. január 29., szerda

Szófolyam

Az éjszaka mostanában két részletben bontakozik ki nálam. Elsőre időben lefekszem. Aztán fölébredek, majd egy hosszabb szünet után visszaalszom, s az éjszaka további szakasza úgy suhan el, hogy délelőttben ocsúdok. Akkor aztán gyorsan összekapom magam, nehogy szégyenben maradjak. Bár ugyan ki előtt maradnék? Ha meg dolgom van, akkor amúgy is korán kelek.
A két fázis között szoktam a blogjaitokat olvasgatni. Míg bele nem fáradok. A végére hagyom mindig azt amelyikből csak úgy áradnak a szavak kifelé mint egy elszabadult folyóból a víz. Csak jönnek, jönnek, mindent elárasztanak, és elnyomnak... el...nyo...mnak...
Hopp! Mondom én!
Na majd holnap jól bekommentelek oda is.  :-)

1 megjegyzés:

chanson írta...

A hosszabbra sikeredett posztoknak nagyon érdekesnek kell lenniük ahhoz, hogy elolvassam őket... képtelen vagyok, ha unalmasnak érzem. Biztos vannak így nálam is mások... :-)