Mióta legalább kétágú vagyok állandóan szerelem gyötör. És általában annyi, hogy elég kettőnek is egyszerre... De az sem utolsó, hogy ha egyszer valaki elrabolta a szívemet, az örökké az övé is marad némileg. Talán ez az oka, hogy amikor újra, és újra elönt a szerelem, akkor minden korábbi érzés is feltör, és uralkodni kezd rajtam. Nem lehet rangsorolni szerelmeimet, mert valamennyit halálosan éltem meg, s ezek örökké azok is maradtak bennem. Talán ezért van az, hogy minden újabb szerelem felerősíti bennem a korábbiakat. Érdekes érzések kerítenek hatalmukba amikor valamelyik aktuálissá válik például egy véletlen találkozás során, akár ha utcán látom, akár ha a sírjára teszek egy szál virágot. Olyankor csak a szép emlékek élednek fel bennem. És a fájdalom emléke a bűntudattal melyeket én okoztam nekik érdemtelenül. Az is érdekes, hogy az én szerelmeim mind gyönyörúek maradtak. Egy sajnos nem túl hosszú sor nagymami. Kedves hozzászólások a FB-n, szeretetteljes köszöntéseik ünnepeim során, ingerlő hangjuk a telefonban, és minden szinten minden kapcsolat valami régi-új boldogságot gerjeszt szívemben.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
4 megjegyzés:
Vannak, akik őrülten szerelmesek, én mindig tartottam az őrült állapottól, ugyanúgy, mint a részegtől. Kijózanodva másmilyen mindkettő, és vágyik az újabb őrületre vagy a lerészegedésre. Függés! Lehet, hogy tévesen, de Magát is az őrületet keresők közé soroltam.
Ha olyan átlagos férfi lennék, akkor ezt akár dicséretnek is vehetném. De sosem kerestem az őrületet semmiben. Nem mittam, nem drogoztam, és semmi olyan szenvedélyem nincs, és soha nem is volt a szerelmen kívül ami őrületnek lenne nevezhető.
Na jó a repülés talán tényleg az, bár csak a kívülállók látják annak. Nem tehetek az érzelmeim efféle megnyilvánulásairól.
Már háromévesen loptam egy kislányt a szomszéd utcából, és bejelentettem anyáméknak tisztességes, komoly szándékomat. Felmenőim persze megrémültek, csak apám nyomott el egy finom mosolyt este amikor munkéból hazaérkezvén az a hír fogadta, hogy "Gabi ma megszöktetett egy csupasz kislányt akit egy lavórban talált pancsolás közben valahol. És persze anyám azonnal lelkiismeretfurdalást keltett bennem azzal, hogy "és mi lesz a Babival ezután?" Ő volt az első halálos találat nekem, a szomszéd juhász lánya.
Szóval nagy pernahajder voltam akkoriban, Szoknyavadász nem lehettem, hiszen jelöltemen szoknya sem volt. Aztán úgy tizenhat évvel később sem amikor fülébe súgtam, hogy azóta is szeretem...
Szóval hidd el kedves Gitta, nem kerestem a bajt, az izgalmakat, az őrületet akkor sem. Ezek az érzelmek találtak rám természetes állapotomban mindig. Csak az a tragikus ebben, hogy a testem manapság siet az időben előre, míg a lelkem ma is ugyanolyan "őrült" ahogy ezt te nevezed.
Tekintheti akár dícséretnek is, mivel nem szántam ítéletnek, csak egy vélemény volt. Én nagyon izgalmas dolognak tartom, egy évig éltem egy ilyen természetű férfiúval, az "őrült szerelem" definíció is tőle származik, pontosan le is írta kapcsolatunk első hetében. A válaszom, miszerint az ilyen szerelemben nem bízom, szerintem azon nyomban kijózanította, még húztuk egy darabig, viszont mély és tartós barátság alakult ki köztünk, amibe sokminden belefért. Amit Magától eddig megtudtam, kisértetiesen hasonlít. Ezért kedvelem, szeretem.
Zavarba hoztál, de a véleményedet hálásan köszönöm most is. :-)
Annyi különbség azért van talán, hogy ha engem valaki le akar hűteni a józanságával, az pont az ellenkező hatást váltja ki belőlem. De ez így van jól. Nem árt ha egy ilyen alak mellett áll egy józan nő.
Megjegyzés küldése