2019. november 14., csütörtök

Vigyázat! Karácsonyveszély!

Állítólag jon  a KARÁCSONY!
Ezt sosem értettem. Mi az, hogy jön? Gyalog, vagy teherautóval, négyklzláb? Miért nem elég aközeledik szó?
 Mindegy!
Kicsikoromban sem értettem, hogy miért kell csak az én ajándékomat úgy a karácsonyfa mögé dugni. hogy a fa eldőlt ha ki akartam halászni valamit onnan. Aztán ezt hallgattam még hatvanon túl is. Persze szeretettel emlegetve, hogy "milyen kis eleven volt". Mármint én. És azt is furcsáltam, hogy amit én szerettem volna, azt miért a tesóm kapta? Persze mindenre volt magyarázat. Erre pl. az, hogy "úgyis ketten jászotok vele"...
Karácsony. Az volt az első igazi amit újházasként, és majd kislányainkkal ünnepeltük.
De szép is volt!   Na nem a giccsparádé! A szeretet. Aminek részese lehettem én is. Mert a szeretet az úgy az igazi, ha kölcsönös.
Csillogó szemek, titkolózás az ajándékok körül, lázas készülődés,
SZERETET,
 Hosszú örömteli ajándékkicsomagolás, rengeteg jókedv, vidámság finom illatok, és közös hagyományos vacsora.
De minden végetér, s minden elmúlik egyszer.
Most, hogy jön, fogalmam sincs, hogy  milyen lesz, kivel, miből, hol, és hogyan.
De majd szép lesz. Fa , és sallangok nélkül, egy csendes este kettesben a laptopommal.
Mert írni ÖRÖM!
És állítólag ezt hozza nekem a Karácsony.
 Akárhogy is nevezzük...

Nincsenek megjegyzések: