Szép év volt ez. Vagy csak a látásom gyengül?
Minden ami visszajött...
2019. december 31., kedd
2019. december 13., péntek
Love always comes back
Mióta legalább kétágú vagyok állandóan szerelem gyötör. És általában annyi, hogy elég kettőnek is egyszerre... De az sem utolsó, hogy ha egyszer valaki elrabolta a szívemet, az örökké az övé is marad némileg. Talán ez az oka, hogy amikor újra, és újra elönt a szerelem, akkor minden korábbi érzés is feltör, és uralkodni kezd rajtam. Nem lehet rangsorolni szerelmeimet, mert valamennyit halálosan éltem meg, s ezek örökké azok is maradtak bennem. Talán ezért van az, hogy minden újabb szerelem felerősíti bennem a korábbiakat. Érdekes érzések kerítenek hatalmukba amikor valamelyik aktuálissá válik például egy véletlen találkozás során, akár ha utcán látom, akár ha a sírjára teszek egy szál virágot. Olyankor csak a szép emlékek élednek fel bennem. És a fájdalom emléke a bűntudattal melyeket én okoztam nekik érdemtelenül. Az is érdekes, hogy az én szerelmeim mind gyönyörúek maradtak. Egy sajnos nem túl hosszú sor nagymami. Kedves hozzászólások a FB-n, szeretetteljes köszöntéseik ünnepeim során, ingerlő hangjuk a telefonban, és minden szinten minden kapcsolat valami régi-új boldogságot gerjeszt szívemben.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
Olyankor éjszakai álmaim is gyönyörűek lesznek.
Azt hiszem, ezért van az, hogy nekem minden álmom gyönyörű.
Szerencsésnek érzem magam.
És hálásnak. Bár az már egyre gyakrabban a fotelben realizálódik a televízió előtt.
2019. december 8., vasárnap
Este van, estevan hű de szőrös teste van!
Az este korom sötétben ballagtam hazafelé. Azaz nem nagyon lehet ballagásnak nevezni azt a bolyongást amit a cudar időben produkáltam. A viharos szél minduntalan alámkapott, lökdösött, s időnként akkorákat dobott rajtam, hogy néha többet tartózkodtam a levegőben mint a szilárd talajon. De nagynehezen hazaértem egyszercsak.
A kapuban jártam éppen, amikor szembetaláltam magam valakivel. Meglepődtem, mert tudomásom szerint ebben a késői órában ha én nem otthon voltam, akkor a tanyának üresnek kellett volna lennie. De szemmel láthatóan nem az volt. Igyekeztem jobban szemügyre venni késői látogatómat, de beletelt egy kis időbe mire kitöröltem szememből a vizet amit a szél eső formájában volt szíves belehordani. De amint kicsit tisztult a kép, nagyot dobbant a szívem, és majdnem összecsináltam magam. Egy termetes barnamedve állt eőttem, és kiváncsian méregetett. Lassan, nagyon lassan elkezdtem hátrálni. Eszembe jutott a régi tanítás, hogy hangosan kell ilyen esetben beszélni, akkor a medve általában azt hiszi, hogy nem vagyok egyedül, és továbbáll. Tehát megköszörültem a torkomat, és belefogtam. Persze rögtön a tanmese kitalálójának a kedves édesanyja jutott eszembe, mert nem készített fel engem arra, hogy ugyan ilyenkor nem a torka szűkül össze az emberfiának, hanem inkább az alfele, és mégis nehéz megszólalni. Én ott akkor nem tudtam kinyögni semmit egy pillanatig. Az alfelemmel pedig pont fordítva jártam, hiszen szinte minden erőmmel azt kellett összeszorítanom, hogy nehogy sz...égyenben maradjak ha túlélem esetleg ezt a találkozást.
Inkább elkezdtem beszélgetni a szőrmókkal eképpen:
- Szevasz te Állat! - de semmi válasz. - Mi a fenét keresel te itt az én tanyámon? - ismét semmi válasz. Csak áll előttem, és bambán bámul valahová a cipőm orra elé. - Felbátorodtam ettől, és lazára vettem a figurát.
- Süket-e vagyol-e te? - förmedtem rá, mire lassan rám emelte a tekintetét, és szemmel láthatóan elcsodálkozott, De én addigra már olyan bátorra merevedtem, hogy megalázó szemtelenséggel lehordtam szerencsétlent, méztolvaj anyukáját emlegettem, meg az összes szégyentelen ősét akik a világra nemzették a fajtáját, szóval efféle csacskaságokkal szórakoztattam, de semmi hatás!
Odáig merészkedtem, hogy egyszerúen legyávatehetetleneztem, mire belenézett a szemembe két hatalmas szomorú szemével, és aszondta:
- Ne cseszegessél mán! K..vára fárat vagyok!
- Akkor aludjál! - vágtam rá zavaromban, hátat fordítottam neki, és eliszkoltam a ház felé.
Az jutott eszembe, hogy remélem, most nem fog akadni a zárban a kulcs, ha elérek egyáltalán élve odáig.
Barnamedvék kergetődzésére eszméltem. De ezek nagyon szelidek voltak. Szerelmesen kergetőztek, birkóztak. A narrátor meg is jegyezte, hogy ez maciéknál így szokás itt az orosz vadonban...
-
A kapuban jártam éppen, amikor szembetaláltam magam valakivel. Meglepődtem, mert tudomásom szerint ebben a késői órában ha én nem otthon voltam, akkor a tanyának üresnek kellett volna lennie. De szemmel láthatóan nem az volt. Igyekeztem jobban szemügyre venni késői látogatómat, de beletelt egy kis időbe mire kitöröltem szememből a vizet amit a szél eső formájában volt szíves belehordani. De amint kicsit tisztult a kép, nagyot dobbant a szívem, és majdnem összecsináltam magam. Egy termetes barnamedve állt eőttem, és kiváncsian méregetett. Lassan, nagyon lassan elkezdtem hátrálni. Eszembe jutott a régi tanítás, hogy hangosan kell ilyen esetben beszélni, akkor a medve általában azt hiszi, hogy nem vagyok egyedül, és továbbáll. Tehát megköszörültem a torkomat, és belefogtam. Persze rögtön a tanmese kitalálójának a kedves édesanyja jutott eszembe, mert nem készített fel engem arra, hogy ugyan ilyenkor nem a torka szűkül össze az emberfiának, hanem inkább az alfele, és mégis nehéz megszólalni. Én ott akkor nem tudtam kinyögni semmit egy pillanatig. Az alfelemmel pedig pont fordítva jártam, hiszen szinte minden erőmmel azt kellett összeszorítanom, hogy nehogy sz...égyenben maradjak ha túlélem esetleg ezt a találkozást.
Inkább elkezdtem beszélgetni a szőrmókkal eképpen:
- Szevasz te Állat! - de semmi válasz. - Mi a fenét keresel te itt az én tanyámon? - ismét semmi válasz. Csak áll előttem, és bambán bámul valahová a cipőm orra elé. - Felbátorodtam ettől, és lazára vettem a figurát.
- Süket-e vagyol-e te? - förmedtem rá, mire lassan rám emelte a tekintetét, és szemmel láthatóan elcsodálkozott, De én addigra már olyan bátorra merevedtem, hogy megalázó szemtelenséggel lehordtam szerencsétlent, méztolvaj anyukáját emlegettem, meg az összes szégyentelen ősét akik a világra nemzették a fajtáját, szóval efféle csacskaságokkal szórakoztattam, de semmi hatás!
Odáig merészkedtem, hogy egyszerúen legyávatehetetleneztem, mire belenézett a szemembe két hatalmas szomorú szemével, és aszondta:
- Ne cseszegessél mán! K..vára fárat vagyok!
- Akkor aludjál! - vágtam rá zavaromban, hátat fordítottam neki, és eliszkoltam a ház felé.
Az jutott eszembe, hogy remélem, most nem fog akadni a zárban a kulcs, ha elérek egyáltalán élve odáig.
Barnamedvék kergetődzésére eszméltem. De ezek nagyon szelidek voltak. Szerelmesen kergetőztek, birkóztak. A narrátor meg is jegyezte, hogy ez maciéknál így szokás itt az orosz vadonban...
-
2019. november 20., szerda
Szellő hozott, sodorjon utadon tovább a jóindulatú SZÉL! /Útravaló egy kicsi-nagylánynak/
Azt kérded milyennek látlak?
Könnyű a válasz, csak sorolni kell szépen:
Bimbódzó rózsa vagy ki szirmait bontogatja éppen,
rózsaszínben tündökölsz vagy pinkben, bordóban, vagy akár kékben.
Jelkép vagy ki ott van minden szépben:
tiszteletben, szeretetben, és jelkép minden vonzó üzenetben.
Ígéret vagy mi szíveket dobogtat, üzenet mi zászlókat lobogtat,
Ajándék vagy mi hatalmas érték, mi minden jónak követendő mérték.
EMBER vagy kinek lelke ragyogóan tiszta.
Visszhang vagy ki Anyácskád vágyait sorolja vissza,
Kismadár vagy ki szárnyait próbálja, kinek rozsdás kalitka útját el nem állja.
Lehetőség vagy mindenre mi az életnek fontos, és ritka titka:
Anyádnak támasza, barátnődnek kincse, utódadidnak őse,
tisztelőidnek hőse. . .
Te döntesz sorsodról!
Mindaddig míg el nem feleded, hogy honnan jöttél, ki voltál azelőtt,
ki vagy, és ki az aki lenni szeretnél...
Könnyű a válasz, csak sorolni kell szépen:
Bimbódzó rózsa vagy ki szirmait bontogatja éppen,
rózsaszínben tündökölsz vagy pinkben, bordóban, vagy akár kékben.
Jelkép vagy ki ott van minden szépben:
tiszteletben, szeretetben, és jelkép minden vonzó üzenetben.
Ígéret vagy mi szíveket dobogtat, üzenet mi zászlókat lobogtat,
Ajándék vagy mi hatalmas érték, mi minden jónak követendő mérték.
EMBER vagy kinek lelke ragyogóan tiszta.
Visszhang vagy ki Anyácskád vágyait sorolja vissza,
Kismadár vagy ki szárnyait próbálja, kinek rozsdás kalitka útját el nem állja.
Lehetőség vagy mindenre mi az életnek fontos, és ritka titka:
Anyádnak támasza, barátnődnek kincse, utódadidnak őse,
tisztelőidnek hőse. . .
Te döntesz sorsodról!
Mindaddig míg el nem feleded, hogy honnan jöttél, ki voltál azelőtt,
ki vagy, és ki az aki lenni szeretnél...
2019. november 14., csütörtök
Vigyázat! Karácsonyveszély!
Állítólag jon a KARÁCSONY!
Ezt sosem értettem. Mi az, hogy jön? Gyalog, vagy teherautóval, négyklzláb? Miért nem elég aközeledik szó?
Mindegy!
Kicsikoromban sem értettem, hogy miért kell csak az én ajándékomat úgy a karácsonyfa mögé dugni. hogy a fa eldőlt ha ki akartam halászni valamit onnan. Aztán ezt hallgattam még hatvanon túl is. Persze szeretettel emlegetve, hogy "milyen kis eleven volt". Mármint én. És azt is furcsáltam, hogy amit én szerettem volna, azt miért a tesóm kapta? Persze mindenre volt magyarázat. Erre pl. az, hogy "úgyis ketten jászotok vele"...
Karácsony. Az volt az első igazi amit újházasként, és majd kislányainkkal ünnepeltük.
De szép is volt! Na nem a giccsparádé! A szeretet. Aminek részese lehettem én is. Mert a szeretet az úgy az igazi, ha kölcsönös.
Csillogó szemek, titkolózás az ajándékok körül, lázas készülődés,
SZERETET,
Hosszú örömteli ajándékkicsomagolás, rengeteg jókedv, vidámság finom illatok, és közös hagyományos vacsora.
De minden végetér, s minden elmúlik egyszer.
Most, hogy jön, fogalmam sincs, hogy milyen lesz, kivel, miből, hol, és hogyan.
De majd szép lesz. Fa , és sallangok nélkül, egy csendes este kettesben a laptopommal.
Mert írni ÖRÖM!
És állítólag ezt hozza nekem a Karácsony.
Akárhogy is nevezzük...
Ezt sosem értettem. Mi az, hogy jön? Gyalog, vagy teherautóval, négyklzláb? Miért nem elég aközeledik szó?
Mindegy!
Kicsikoromban sem értettem, hogy miért kell csak az én ajándékomat úgy a karácsonyfa mögé dugni. hogy a fa eldőlt ha ki akartam halászni valamit onnan. Aztán ezt hallgattam még hatvanon túl is. Persze szeretettel emlegetve, hogy "milyen kis eleven volt". Mármint én. És azt is furcsáltam, hogy amit én szerettem volna, azt miért a tesóm kapta? Persze mindenre volt magyarázat. Erre pl. az, hogy "úgyis ketten jászotok vele"...
Karácsony. Az volt az első igazi amit újházasként, és majd kislányainkkal ünnepeltük.
De szép is volt! Na nem a giccsparádé! A szeretet. Aminek részese lehettem én is. Mert a szeretet az úgy az igazi, ha kölcsönös.
Csillogó szemek, titkolózás az ajándékok körül, lázas készülődés,
SZERETET,
Hosszú örömteli ajándékkicsomagolás, rengeteg jókedv, vidámság finom illatok, és közös hagyományos vacsora.
De minden végetér, s minden elmúlik egyszer.
Most, hogy jön, fogalmam sincs, hogy milyen lesz, kivel, miből, hol, és hogyan.
De majd szép lesz. Fa , és sallangok nélkül, egy csendes este kettesben a laptopommal.
Mert írni ÖRÖM!
És állítólag ezt hozza nekem a Karácsony.
Akárhogy is nevezzük...
2019. október 28., hétfő
élyes üzem!
Barátaim! Vigyázzatok az öleléssel!
Az ölelés egy veszélyes üzem. Mert az ölelés lehet:
- Üdvözlő-
- Baráti.
- Szerető.
- Szerelmes.
- Vigasztaló.
- Megnyugtató.
- Jutalmazó.
- Örömteli.
- Lezáró.
- Elbúcsúzó.
És leghet még annyiféle ahányan, és amely okokból az ölelést alkalmazzák. Éppen ezért nagyon keskeny a mezsgye ölelés, és ölelés között. Okozhat pozitív, és negatív érzelmeket, amik sokszor egészen másokká fajulnak mint azt eredetileg az ölelő fél szerette volna. Válthat ki boldog meglepetést, jóérzést ha számítottak rá, és okozhat negatív meglepetést az ölelőnek is.
MERT AZ ÖLELÉS VESZÉLYES ÜZEM!
Nagyon körültekintően válasszuk meg, hogy kit, mikor, hol, hogyan, miért, és mennyire akarunk megölelni! Mert például mekkora blamázs, ha valakit lekles szeretettel megölelünk, és semmi... Olyan közönnyel fordul el, hagy annál már az is kisebb maflás lenne, ha kérdően nézne ránk és megkérdezné:
- Ok! De te ki is vagy?
És akkor még a másik oldalról nem is szóltam. Mert van olyan ember akit boldoggá tesz ha BÁRKI megöleli?
Szóval Barátaim!
Nagyon vigyázzatok az öleléssel, mert az ölelés egy vesz...
Az ölelés egy veszélyes üzem. Mert az ölelés lehet:
- Üdvözlő-
- Baráti.
- Szerető.
- Szerelmes.
- Vigasztaló.
- Megnyugtató.
- Jutalmazó.
- Örömteli.
- Lezáró.
- Elbúcsúzó.
És leghet még annyiféle ahányan, és amely okokból az ölelést alkalmazzák. Éppen ezért nagyon keskeny a mezsgye ölelés, és ölelés között. Okozhat pozitív, és negatív érzelmeket, amik sokszor egészen másokká fajulnak mint azt eredetileg az ölelő fél szerette volna. Válthat ki boldog meglepetést, jóérzést ha számítottak rá, és okozhat negatív meglepetést az ölelőnek is.
MERT AZ ÖLELÉS VESZÉLYES ÜZEM!
Nagyon körültekintően válasszuk meg, hogy kit, mikor, hol, hogyan, miért, és mennyire akarunk megölelni! Mert például mekkora blamázs, ha valakit lekles szeretettel megölelünk, és semmi... Olyan közönnyel fordul el, hagy annál már az is kisebb maflás lenne, ha kérdően nézne ránk és megkérdezné:
- Ok! De te ki is vagy?
És akkor még a másik oldalról nem is szóltam. Mert van olyan ember akit boldoggá tesz ha BÁRKI megöleli?
Szóval Barátaim!
Nagyon vigyázzatok az öleléssel, mert az ölelés egy vesz...
2019. október 27., vasárnap
vége a NYISZ-nek
Valaki igazán szólhatott volna a hólyagomnak, hogy ma később kelünk!
De ezek a dolgok nem az ember által kitalált rendszer szerint működnek ám!
- Mindent a maga idejében! - mintha ezt mondta volna habtestem ma hajnalban. És megkezdte napi működését. Mint minden nap eddig, és remélem, még néhány évtizedig folytatja is ezt a kedvtelését!
Mindig ugyabann az időben. Mint tegnap, és holnap. Ma mégis hoszabban kell elviselnem a mát. És a végén talán egy órával hamarabb fekszem neki az éjszakánk. Mégis ugyanakkor. Muris.
Állítólag ezzel a mulatsággal megspórolja Magyarország egy Kaposvár méretű város egy napi áramfogyasztását. Bár ahogyan az elvándorlás ütemét tapasztalom, lassan Szegedet kell emlegetnem e témában. Pécs lakosságának jórésze már megérkezett. Haza. Ide.
De a lényeg, hogy ilyen káros gondolatai ne legyenek másoknak mint az ilyen hozzám hasonló haszontalanoknak. Inkább ezzel az időtologatással foglalkozzanak mint azzal, hogy hány az óra hajnal háromkor.
Az angol megoldotta ezt a kérdédst nyelvében eleve. Mindennek van ideje. Teaidő, pihenésidő, szavazásidő, alvásidő, ébredésidő, pisiidő. Így mondják errefelé. Kit érdekel, hogy ez mit jelent számokban! Ennyi előny legalább származott ebből a logikátlan nyelvből. Nem kell annyit gondolkozni! Minek? Inkább indulás a toalettbe, mielőtt a nagy gondolatok szégyenbehoznak!
Praktikus.
És most jöhet a TISZ!
De ezek a dolgok nem az ember által kitalált rendszer szerint működnek ám!
- Mindent a maga idejében! - mintha ezt mondta volna habtestem ma hajnalban. És megkezdte napi működését. Mint minden nap eddig, és remélem, még néhány évtizedig folytatja is ezt a kedvtelését!
Mindig ugyabann az időben. Mint tegnap, és holnap. Ma mégis hoszabban kell elviselnem a mát. És a végén talán egy órával hamarabb fekszem neki az éjszakánk. Mégis ugyanakkor. Muris.
Állítólag ezzel a mulatsággal megspórolja Magyarország egy Kaposvár méretű város egy napi áramfogyasztását. Bár ahogyan az elvándorlás ütemét tapasztalom, lassan Szegedet kell emlegetnem e témában. Pécs lakosságának jórésze már megérkezett. Haza. Ide.
De a lényeg, hogy ilyen káros gondolatai ne legyenek másoknak mint az ilyen hozzám hasonló haszontalanoknak. Inkább ezzel az időtologatással foglalkozzanak mint azzal, hogy hány az óra hajnal háromkor.
Az angol megoldotta ezt a kérdédst nyelvében eleve. Mindennek van ideje. Teaidő, pihenésidő, szavazásidő, alvásidő, ébredésidő, pisiidő. Így mondják errefelé. Kit érdekel, hogy ez mit jelent számokban! Ennyi előny legalább származott ebből a logikátlan nyelvből. Nem kell annyit gondolkozni! Minek? Inkább indulás a toalettbe, mielőtt a nagy gondolatok szégyenbehoznak!
Praktikus.
És most jöhet a TISZ!
FÉRFIAK
Egy FÉRFI legyen kemény!
De ne keménykedjen, mert attól csak modortalan bunkó lesz. Ez így igaz, ha jól értem a NŐKET. Hogy jól-e,azt nem tudhatom. De egyet velük igen!
És nem csak ebben.
De ne keménykedjen, mert attól csak modortalan bunkó lesz. Ez így igaz, ha jól értem a NŐKET. Hogy jól-e,azt nem tudhatom. De egyet velük igen!
És nem csak ebben.
2019. október 24., csütörtök
Uram segíts!
Uralkodó lettem. Igen. Igaz, hogy csak egyetlen alattvalóm van, az pedig én magam vagyok. De mégis. Uralkodom magamon ha már más nem adatott nekem.
De ez nem egyszerű dolog ám! Én ugyanis egy öntörvényű, esetenként makacs, szabad szellem vagyok. Így aztán különösen nehéz magamon uralkodni bizonyos esetekben. Ilyen eset pl a viselkedés, a vágyakozás, a (ön)fegyelem, vad gondolataim megzabolázása, és egyre nehezebben tudok magamnak megfelelni.
Uralkodásomat azzal kezdtem, hogy néhány éve szinte mindent hátrahagyva főállású segítő lettem önkéntes alapon. Persze ezt a döntést meghozni nem volt nehéz, mert nem sok választásom maradt ha nem akartam örökre elmerülni a semmiben. Azt terveztem ugyanis régen, hogy ha elérem a kort, akkor majd nyugdíjas életemben lesz miből megélnem, és akkor majd kedvemre tehetem amit szeretnék. Aztán a nyugdíj mint jövőbeni lehetőség egyre kisebb szerepet játszott hazámban.
Hát lépnem kellett. Léptem. Vagyis lépre mentem amikor egy nőnemű egyed állással kecsegtetett egy idegen országban. Aztán uralkodott rajtam évekig. Végre be kellett látnom, hogy ha ő képes rajtam uralkodni, akkor nekem ez többszörösen megy.
Így lettem a magam ura dióhéjban.
Most itt tartok. Néha megesz a fene vágyakozásaimban, de ellenállok magamnak.
Uram segíts nekem ebben!
De ez nem egyszerű dolog ám! Én ugyanis egy öntörvényű, esetenként makacs, szabad szellem vagyok. Így aztán különösen nehéz magamon uralkodni bizonyos esetekben. Ilyen eset pl a viselkedés, a vágyakozás, a (ön)fegyelem, vad gondolataim megzabolázása, és egyre nehezebben tudok magamnak megfelelni.
Uralkodásomat azzal kezdtem, hogy néhány éve szinte mindent hátrahagyva főállású segítő lettem önkéntes alapon. Persze ezt a döntést meghozni nem volt nehéz, mert nem sok választásom maradt ha nem akartam örökre elmerülni a semmiben. Azt terveztem ugyanis régen, hogy ha elérem a kort, akkor majd nyugdíjas életemben lesz miből megélnem, és akkor majd kedvemre tehetem amit szeretnék. Aztán a nyugdíj mint jövőbeni lehetőség egyre kisebb szerepet játszott hazámban.
Hát lépnem kellett. Léptem. Vagyis lépre mentem amikor egy nőnemű egyed állással kecsegtetett egy idegen országban. Aztán uralkodott rajtam évekig. Végre be kellett látnom, hogy ha ő képes rajtam uralkodni, akkor nekem ez többszörösen megy.
Így lettem a magam ura dióhéjban.
Most itt tartok. Néha megesz a fene vágyakozásaimban, de ellenállok magamnak.
Uram segíts nekem ebben!
2019. október 19., szombat
Csak VELE
A szerelem kín.
A szerelem bizonytalanság.
A szerelem szükség.
A szerelem a boldogság reménye.
A szerelem odaadás
A szerelem a gyönyörűség.
A szerelem az önismeret hiánya.
A szerelem meggyötör, elbizonytalanít, betölti az érzelmi lyukakat a lelkedben, tervezgetésre bíztat, mindent kockára tennél érte, lebegsz benne önfeledten, és ha szerencséd van viszonzásra talál.
De nem jön mindez magától. Tenni kell érte! Sokat. És nem csak míg megkapod, hanem ha meg akarod taartani akkor élethosszig.
De a SZERELEM megéri.
Megéri mindent feladni érte, hiszen újjá varázsol, új életet ad, és ha szerelmes leszel érzed, hogy ÉLSZ!
Akárhogy, akármennyit, akármikor,
CSAK VELE!
A szerelem bizonytalanság.
A szerelem szükség.
A szerelem a boldogság reménye.
A szerelem odaadás
A szerelem a gyönyörűség.
A szerelem az önismeret hiánya.
A szerelem meggyötör, elbizonytalanít, betölti az érzelmi lyukakat a lelkedben, tervezgetésre bíztat, mindent kockára tennél érte, lebegsz benne önfeledten, és ha szerencséd van viszonzásra talál.
De nem jön mindez magától. Tenni kell érte! Sokat. És nem csak míg megkapod, hanem ha meg akarod taartani akkor élethosszig.
De a SZERELEM megéri.
Megéri mindent feladni érte, hiszen újjá varázsol, új életet ad, és ha szerelmes leszel érzed, hogy ÉLSZ!
Akárhogy, akármennyit, akármikor,
CSAK VELE!
2019. október 18., péntek
Sosem lehet tudni
Kedveseim!
Nem foglalkozom a magyarországi politikával, illetve csak annyira, hogy más országban élek. De akár akarom, akár nem, eljutnak hozzám is a hírek a magyar helyzetről. Most, hogy van némi megingás a hatalom megítélésében, most napról napra nő azoknak a száma akik eddig tolták a szekeret, most pedig teleszájjal hirdetik a FIDESZ bukását. " Én megmondtam! Én megmondtam!"
Néhány gondolatomat nem tudom most nem megosztani:
EMBEREK!
Vagy aminek látszotok...
- Ne rugdossátok a döglött oroszlánt amíg mozog! Sosem lehet ugyanis tudni...
- Takarjátok le a tükröket otthon! Márha a rendszer halálára gondolok is, meg azért is, hogy később hányinger (vagy néhány inger) kerülését könnyebbé tehessétek!
- Fordítsátok vissza a falon a képeket! (aminek a hátán egy régi fotón még "valakik" voltatok a régi világban, és ugyanabban a keretben csak a másik oldalon másik fénykép bizonyítja, hogy nyaltátok egy orbán seggét)
- Vágjatok jóképet mindenhez ami ezután jön! Sosem lehet tudni...
- Óvatosan kritizáljatok! Mert sosem lehet tudni...
- Mielőtt előveszitek a régieket, tüntessetek el otthonotokban minden olyan bizonyítékot amit esetleg majd szégyellni kell! De ne nagyon messzire. Mert ugyebár sosem lehet tudni...
- Köszönjetek előre tisztelettel mindenkinek! Azoknak is akik talán most el fognak tűnni a színről, és azoknak is akik most másznak ki a semmiből.
MERT NE FELEDJÉTEK:
A SZAR MINDIG A VÍZ FELSZÍNÉN ÚSZIK!
2019. szeptember 29., vasárnap
Határozottan határozott
Mai napomat két központi esemény ragyogja be. Mindezt két barátnőmnek köszönhetem:
Ma keresztelkedik meg egy barátnőm, s egyben elsőáldozó, és bérmálkozó is lesz egyszuszra. Csodálatos, hogy felnőtt fejjel, környezete véleménye ellenére is meg tudta hozni a nagy döntést. Hatalmas hittel bír! Sajnos nem lehetek jelen a nagy eseményen, mert a kötelesség máshová szólít, de gondolatban egész nap vele leszek. (És persze ha bármiben támogatásomat kéri: mindig.)
Azaz vele is, mert a másik nagy esemény:
Ma érkezik hozzám A BARÁTNŐM! Végre!
A névelők határozottsága, ill. határozatlansága jelen esetben nagy fontossággal bír!
Csak mondom... :-)
Ma keresztelkedik meg egy barátnőm, s egyben elsőáldozó, és bérmálkozó is lesz egyszuszra. Csodálatos, hogy felnőtt fejjel, környezete véleménye ellenére is meg tudta hozni a nagy döntést. Hatalmas hittel bír! Sajnos nem lehetek jelen a nagy eseményen, mert a kötelesség máshová szólít, de gondolatban egész nap vele leszek. (És persze ha bármiben támogatásomat kéri: mindig.)
Azaz vele is, mert a másik nagy esemény:
Ma érkezik hozzám A BARÁTNŐM! Végre!
A névelők határozottsága, ill. határozatlansága jelen esetben nagy fontossággal bír!
Csak mondom... :-)
2019. szeptember 28., szombat
Zenélős-táncolós
Minap vonattal utaztam a Balatonra. Velem szemben foglalt helyet egy nagyon érdekes, szimpatikus fiatalember. Már a megjelenése is mesébe illő. Népviseletbe öltözött, de olyan igaziba, és nem a kölcsönzős változatba. Még a haja is olyan volt amit csak egy széki búcsúban látni leginkább. Vászon tarisznyája, és minden kiegészítője stimmelt. Na és a HEGEDŰ!
Szerényen, csendesen tűrte az utazás fáradalmait, pedig a kispiros csoda (csoda, hogy még van ilyen) zsúfolt volt mindenféle népekkel. Még velem is...
Valaki rákérdezett, hogy ez népviselet?
-Igen - mondta - táncolni szoktam benne, és zenélni is. - Közben zabálnivalóan kedves mosollyal árasztotta el a kérdezőt. És csak ült tovább csendesen, hallgatta a kerekek zakatolását, és a beszélgetéseket amiből már mindenki tudott mindent mindenkiről, csak ő maradt titok.
Talán Almádiban szállt le a többség, Ezután elegyedtünk beszédbe. Így aztán lassan bebizonyosodott előttem, hogy nem szabad egy egész nemzet fiatalságát egy kalap alá venni! (volt neki is sajátja ami a varkocsát fedte)
Szóval ő gy zenekedvelő, szerény fiatal, aki tudatosan szervezi létét, és amikor csak lehet moldvai, és széki muzsikára táncolni tanítja az embereket. Csak mert az jó!
Persze nem csak a csángó, de ő ezt szereti.(is) Éppen Révfülöp környékére tartott, ahol valami tábor van, és ma az ő zenéjére is számitanak.
Amikor leszállt a vonatról, még hosszan bámultam utána. Káprázatos egyénisége feldobta a napomat, meg talán többet is tett velem. Visszaadta a hitemet a fiatalság ártatlan tisztaságában. (semmi politika nincs a motivációiban) Volt egy kérdése azonban ami óhatatlanul politikai választ igényel. Azt firtatta, hogy Bródy János és a Szörényiek min különböztek össze. Erre talán itt adom meg a választ. Bár nem hiszem, hogy valaha olvassa is, mert a közösségi médiákat is csak módjával...
GOOGLE: bródi jános: akit a hazája nem szeretett
Egyre igazabb előttem Kodály tanár úr mondása amivel arra mutatott rá, hogy akinek a szívében zene lakik, az az élet szépségeire fogékonyabb.
Szóval:
Jó dolog a vonat
amikor nincsen benne huzat,
és éppen nem csak tolat.
Jó dolog a vonat
ha jó irányba halad!
ui Egyébként Gyulai Farkas a becsületes neve ha valaki a hálón rá szeretne nézni. Nyomokban tartalmazza őt is...
Szerényen, csendesen tűrte az utazás fáradalmait, pedig a kispiros csoda (csoda, hogy még van ilyen) zsúfolt volt mindenféle népekkel. Még velem is...
Valaki rákérdezett, hogy ez népviselet?
-Igen - mondta - táncolni szoktam benne, és zenélni is. - Közben zabálnivalóan kedves mosollyal árasztotta el a kérdezőt. És csak ült tovább csendesen, hallgatta a kerekek zakatolását, és a beszélgetéseket amiből már mindenki tudott mindent mindenkiről, csak ő maradt titok.
Talán Almádiban szállt le a többség, Ezután elegyedtünk beszédbe. Így aztán lassan bebizonyosodott előttem, hogy nem szabad egy egész nemzet fiatalságát egy kalap alá venni! (volt neki is sajátja ami a varkocsát fedte)
Szóval ő gy zenekedvelő, szerény fiatal, aki tudatosan szervezi létét, és amikor csak lehet moldvai, és széki muzsikára táncolni tanítja az embereket. Csak mert az jó!
Persze nem csak a csángó, de ő ezt szereti.(is) Éppen Révfülöp környékére tartott, ahol valami tábor van, és ma az ő zenéjére is számitanak.
Amikor leszállt a vonatról, még hosszan bámultam utána. Káprázatos egyénisége feldobta a napomat, meg talán többet is tett velem. Visszaadta a hitemet a fiatalság ártatlan tisztaságában. (semmi politika nincs a motivációiban) Volt egy kérdése azonban ami óhatatlanul politikai választ igényel. Azt firtatta, hogy Bródy János és a Szörényiek min különböztek össze. Erre talán itt adom meg a választ. Bár nem hiszem, hogy valaha olvassa is, mert a közösségi médiákat is csak módjával...
GOOGLE: bródi jános: akit a hazája nem szeretett
Egyre igazabb előttem Kodály tanár úr mondása amivel arra mutatott rá, hogy akinek a szívében zene lakik, az az élet szépségeire fogékonyabb.
Szóval:
Jó dolog a vonat
amikor nincsen benne huzat,
és éppen nem csak tolat.
Jó dolog a vonat
ha jó irányba halad!
ui Egyébként Gyulai Farkas a becsületes neve ha valaki a hálón rá szeretne nézni. Nyomokban tartalmazza őt is...
2019. szeptember 24., kedd
A ZENEI
Hatvan éve ültünk be egy iskolapadba.
Emlékszem, csak lestem, hogy "na ugyan ebből mi fog kisülni?" Gyanús volt a felfokozott előkészítés amikor anyám naponta ismételgette nekem, hogy milyen jó dolgom lesz nekem ott abban az ISKOLÁBAN!
Hát jó! Gondoltam. Majd meglátom. Aztán az jutott eszembe, hogy mindezek ellenére akár még valóban jó is lehet.
És eljött az első nap.
Ott abban a nagy hodály épületben, a hatalmas belmagasságú tanteremben rögtön "kisebbségi" érzésem támadt, s ezért az első napokban semmi rosszat nem is mertem tenni. Csak meghúztam magam, és igyekeztem láthatatlanná válni. Akkor ez még sikerült. Viszont "sajnos" elég hamar oldódtam, és azután már csak anyám ígéretének szerettem volna érvényt szerezni azzal, hogy valóban jól akartam magam érezni. Ez sokáig sikerült is.
De hamarosan megismerkedtem az ellenőrző füzet fogalmával, amibe minden nap került valami beírás. Pl.:
- Gábor ma óraközben megkerülte a padsorokat, és S. Erikát puszilgatta...
- Miért hagytad el a padodat fiam? - kérdezte este anyám.
- Mert Erika messze volt. - Feleltem a legnagyobb természetességgel.
Aztán újabb beírás: - Gábor reggelente minden nap tíz percet késik...
- Fiam! - Ráncolta homlokát anyám. - Reggel amikor az iskolába mész, merre indulsz? - s végigvettük szinte az egész utat lépésenként. Én pedig naivan beszámoltam mindenről: - És akkor odaérek az ISKOLÁHOZ... - És? - kérdezte anyácskám. - És akkor ott a kerítésnél ahol az a finom vadsóska van, ott várok. - Meddig??? Hát amíg becsöngetnek. Meg utána még egy kicsit...
- Te készakarva késel el minden reggel? -szörnyülködött anyám. - IGEN! - Na de miért te szerencsétlen?
- Hát mert akkor aki elkésik, az addig a sarokban kell álljon amennyit késett! - magyaráztam egyszuszra. - És ott van az AKVÁRIUM azokkal a gyönyörű halakkal, meg van benne szikla, meg zöld növ...
- De miért nem a szünetben nézed meg? - szakította meg anyám a szófolyamot.
- Mert olyankor ki KELL menni a teremből, És tanítás előtt meg után is a folyosón kell sorakozni, és jónak lenni. - De ekkor már görbült a szám, és hüppögtem, hogy látszódjon, hogy milyen nehéz sorsa is van egy elsőosztályos gyereknek az Ének-Zenei Általános Iskolában.Na akkor anyám másnap bement a tanáriba (nem volt nehéz dolga, hiszen ugyanabban az épületben tanított egy középiskolában),és valószínűleg akkor szerzett nekem egy erős ellenséget a tanítónéni személyében.
Egy alkalommal apám az ellenőrzőm lapozgatása közben halkan megjegyezte:
- Fiam! Ha így folytatod, hamarosan betelik az ellenőrződ, és nem lesz hely az új beírásoknak.
- Nem baj! - nyugtattam - KLÁRINÉNI Olyan ügyes, hogy majd ragaszt bele pótoldalakat! Ő MONDTA!
...
Sosem felejtem el ahogy apám a szemüvege mögé próbálta rejteni mosolyát...
De valójában azóta sincs másképp, csak õ már egy másik síkból mérlegeli fia sikereit...
De valójában azóta sincs másképp, csak õ már egy másik síkból mérlegeli fia sikereit...
2019. szeptember 2., hétfő
Hazafele feluton friss tehenillatba burkolodzom
A haza az ott van, en pedig csak itt a konyvtarban. Igazabol mennek mar haza, de elakadtam Omaghban Londonderrybol jovet. Leszalltam a belfasti autobuszrol, beszaladtam a Community centerbe egy pillanatra ugyintezni, majd beultem a konyvtarba, hogy itt varjam meg a 13-30 kor indulo buszt ami el is visz majd a fele utamon. Addig itt ulok a futott teremben. Itt az eso sem esik pillanatnyilag. Odakint 13 fok van eppen Celsiusban merve. Meg ha hozza is tudnam adni a benti 20 fokot, akkor sem ernem el a hazai homersekletet. Itt ugyanis csak a naptarban van nyar.
De en valasztottam, en is elvezem.
De legalabb tenyleg!
Szoval ulok egy konyvtarban, a billentyuzet friss tehenszagot araszt magabol.
Hogy ezen en miert nem csodalkozom?
De en valasztottam, en is elvezem.
De legalabb tenyleg!
Szoval ulok egy konyvtarban, a billentyuzet friss tehenszagot araszt magabol.
Hogy ezen en miert nem csodalkozom?
2019. augusztus 22., csütörtök
⧬
Nagy találmánya az emberiségnek a lelkiismeret öncélú hasznosítása a hatalom részéről. Azaz az, hogy ezzel szerzik meg a hatalmat, és annak megtartásában is tökéletes módszer.
És most ne a napi politikára gondoljunk!
Elég csak visszatekinteni a világvallások módszereire amikor Isten földi helytartói az Úr nevében megtiltják mindazt ami élvezetessé teheti az életet tudván, hogy ezeket a "parancsolatokat" nehéz betartani. Az ennek nyomán keletkezett lelkiismeretfurdalást kihasználva "árulják" a bűnbocsánatot. Ismerve az embereket, ez a világ legjövedelmezőbb üzletága.
Vegyük csak például a tízparancsolatot!
Ki meri állítani, hogy azok közül egyik-másikat, vagy akár mindet is bizonyos körülmények között (ha oka, és módja adódott rá) meg nem szegte akár csak gondolatban is ezerszer?
pl. You shall not covet your neighbor's wife...
A manóba bele!
Csak én vagyok olyan béna, hogy olyan helyen élek ahol nincsenek szomszédok?
2019. augusztus 15., csütörtök
Namégegyszer!
Nem alszom
Nem alszom csak éppen Veled vagyok
amikor nem vigyáznak rám eléggé az angyalok.
Csukott szemem mögött felrémlik a képed,
amilyennek csak én ismerlek Téged.
Éber vagyok mint mindig ha Rád gondolok,
gyűrött takaróm alatt nagyon egyedül vagyok
Szunnyadó vágyaimat feltépni félek,
csukott szemhéjamon keresztül nézlek
s ahogy az éjszaka fáradt hajnalba fordul
s ahogy az éjszaka fáradt hajnalba fordul
egy-egy emlékre a fogam csikordul:
Látom ahogy megremeg a melled.
érzem hogy finoman rabul ejt lelked.
Utánad nyúlnék de útban van a párnám.
és nem fekszik itt az kitől azt várnám
Nem alszom, csak Rád gondolok éppen
mint bármely pillanatban álmomban vagy ébren,
az égboltra gondolok, s a csillagrengetegre
Istenre, világra, felfoghatatlan végtelenre.
Talán mi is beleférünk abba egyszer újra
és megint együtt lépünk az elveszített útra!
Nem alszom, csak mindig Rád gondolok
amikor kimenősek éppen azok a fránya angyalok.
Nyitott szemem előtt halványul a képed
de ha csukva tartom látlak. Ugye érzed?
2019. augusztus 7., szerda
Válogatás: Bogár 1
-
Bogár a kétlábú kutya
Wed, 15 Sep 2010 16:53:15 +0100
5354652
Úgy hároméves lehettem amikor első kutyámat kaptam. Bogár volt a neve, puli volt, olyan földigloncsos fajta. Gombszeme is csak néha villant ki a rengeteg bunda mögül.
Eredetileg terelőkutya volt. A szomszédunk, Horvát bácsi terelő pulija. Horvát bácsi többszörösen is kedves volt nekem. Először is azért, mert állatokkal foglalkozott. Egyébként meg azért, mert az ő lánya volt Babi, az az égőszemű, kedves, tűzrőlpattant kislány. Második szerelmem...
De most maradjunk Bogárnál.
Bogár egy sok generációs terelőcsalád derék tagja volt. Mindent anyjától tanult a nyáj mellett, ahogy akkoriban minden munkakutya. Ott szaladgált a birkák között, és állandóan játszani akart. Neki játék volt a munka. És ha Horvát bácsi füttyentett az anyjának, akkor ő is ugrott. Figyelt, tanult, és teljes szívvel dolgozott.
"Eriggyj!" "keritsd!" "elébem!" "hozd vissza!" és még vagy húsz ilyen parancs volt neki a varázsige gyűjteménye.
És lassan eljött az idő, amikor anyja "nyugdíjba ment". Senki nem látta többé. A juhász szűkszavú ember volt. Nem kérdezték, hát nem fecsegett róla. Nincs, hát nincs!
Bogár egyedül maradt a nyájjal.
Pirkadatkor kihajtottak, napnyugtára hazaértek. Reggel és este között pedig minden idegszálával dolgozott. Együtt lélegzett a nyájjal, s a juhásszal, akinek minden szavát leste, minden gondolatát olvasta. Amíg a nyáj legelt addig ő dolgozott. Mikor a jószág delelt, akkor ő is pihent.
Egy alkalommal a juhász elszundikált az öreg akác árnyékában. A birkák, megunva a déli semmittevést, csöndben elindultak, és legeltek önfeledten. Közben senki sem vette észre, de a vasúti sínekre tévedtek. Azaz egyvalaki észlelte a veszélyt, de már akkor késő volt!
A vonat közeledett, a birkák nyugodtan lépdeltek át a síneken.
Bogár, kétségbeesetten kergette le őket a veszélyes zónából, de a dolog úgy sikerült, hogy a birkáknak nem esett bajuk, Bogár két jobblábát viszont a vonat levágta... A mellsőt tőből, a hátsót térdből...
Horvát bácsi a fájdalmas vonyításra riadt. Segíteni azonban már nem tudott kutyáján.
Ölében cipelte a tanyáig, onnan saroglyában hazáig.
Mi az udvaron játszottunk éppen, és kíváncsian szaladtunk a szokatlan időben érkező kocsi elé.
- Ennek "kapáátak!" - mondta csendesen a juhász a feleségének.
- Mit teszel vele? - nézett rá szomorúan az asszony.
- Hasznát nem veszem, jobbat nem tehetek, agyoncsapom, hogy ne szenvedjen.
Bennem egy világ készült összedőlni szavai hallatán. Lélekszakadva rohantam haza. Már a kertkapuból kiabáltam, hogy "a Bogár! a Bogár! agyon akarják ütni!"
Alig tudtak megnyugtatni. Édesapám megalkudott a juhásszal, hogy ha neki nem kell, majd mi megpróbáljuk...
- Iszen engem is nehezen vinne rá a lélek! - nyugodott bele a juhász.
Na így lett nekem KUTYÁM!
Bogár maga volt a csoda. Hamar felépült rokkantságából. S mivel bundája a földig ért, takarta a testi hiányosságokat. Vagy feküdt, vagy "repült". Úgy szaladt kicsit oldalára dőlve, hogy csak úgy hullámzott az a szép hosszú szőre. De terelni már nem ment vissza többé.
Hamarosan teljesértékű családtag lett nálunk.
Őrizte a házat, a kertet, a családot, a csirkéket, s hosszasan elszórakozott a postással, aki ha bejött udvarunkba, akkor csak reménykedhetett, hogy van otthon valaki, aki ki is engedi a kapun. Mert Bogár olyankor eléje feküdt, s minden távozási kísérletet haragos morgással "jutalmazott", míg valaki a háziak közül hazaérve rá nem szólt, hogy "engedd el..."
Kisfiúként rengeteget tanultam tőle én is. Odaadó, hűséges társ volt.
Csak egy embert nem engedett be hozzánk többé. Horvát bácsit...
Évek múlva, amikor a belvárosba költöztünk s a rendeletek szerint oda nem vihettük magunkkal, egy másik szomszéd vette magához.
De többé nem evett.
Úgy találtak rá egy reggelen, hogy ott feküdt a tele tál előtt. Mint aki csak alszik...
Sok kutyám volt (van) azóta is, mindegyik egy csoda, de Bogár csak egy volt.
Ő volt a "kétlábú" kutya.
venember
Úgy hároméves lehettem amikor első kutyámat kaptam. Bogár volt a neve, puli volt, olyan földigloncsos fajta. Gombszeme is csak néha villant ki a rengeteg bunda mögül.
Eredetileg terelőkutya volt. A szomszédunk, Horvát bácsi terelő pulija. Horvát bácsi többszörösen is kedves volt nekem. Először is azért, mert állatokkal foglalkozott. Egyébként meg azért, mert az ő lánya volt Babi, az az égőszemű, kedves, tűzrőlpattant kislány. Második szerelmem...
De most maradjunk Bogárnál.
Bogár egy sok generációs terelőcsalád derék tagja volt. Mindent anyjától tanult a nyáj mellett, ahogy akkoriban minden munkakutya. Ott szaladgált a birkák között, és állandóan játszani akart. Neki játék volt a munka. És ha Horvát bácsi füttyentett az anyjának, akkor ő is ugrott. Figyelt, tanult, és teljes szívvel dolgozott.
"Eriggyj!" "keritsd!" "elébem!" "hozd vissza!" és még vagy húsz ilyen parancs volt neki a varázsige gyűjteménye.
És lassan eljött az idő, amikor anyja "nyugdíjba ment". Senki nem látta többé. A juhász szűkszavú ember volt. Nem kérdezték, hát nem fecsegett róla. Nincs, hát nincs!
Bogár egyedül maradt a nyájjal.
Pirkadatkor kihajtottak, napnyugtára hazaértek. Reggel és este között pedig minden idegszálával dolgozott. Együtt lélegzett a nyájjal, s a juhásszal, akinek minden szavát leste, minden gondolatát olvasta. Amíg a nyáj legelt addig ő dolgozott. Mikor a jószág delelt, akkor ő is pihent.
Egy alkalommal a juhász elszundikált az öreg akác árnyékában. A birkák, megunva a déli semmittevést, csöndben elindultak, és legeltek önfeledten. Közben senki sem vette észre, de a vasúti sínekre tévedtek. Azaz egyvalaki észlelte a veszélyt, de már akkor késő volt!
A vonat közeledett, a birkák nyugodtan lépdeltek át a síneken.
Bogár, kétségbeesetten kergette le őket a veszélyes zónából, de a dolog úgy sikerült, hogy a birkáknak nem esett bajuk, Bogár két jobblábát viszont a vonat levágta... A mellsőt tőből, a hátsót térdből...
Horvát bácsi a fájdalmas vonyításra riadt. Segíteni azonban már nem tudott kutyáján.
Ölében cipelte a tanyáig, onnan saroglyában hazáig.
Mi az udvaron játszottunk éppen, és kíváncsian szaladtunk a szokatlan időben érkező kocsi elé.
- Ennek "kapáátak!" - mondta csendesen a juhász a feleségének.
- Mit teszel vele? - nézett rá szomorúan az asszony.
- Hasznát nem veszem, jobbat nem tehetek, agyoncsapom, hogy ne szenvedjen.
Bennem egy világ készült összedőlni szavai hallatán. Lélekszakadva rohantam haza. Már a kertkapuból kiabáltam, hogy "a Bogár! a Bogár! agyon akarják ütni!"
Alig tudtak megnyugtatni. Édesapám megalkudott a juhásszal, hogy ha neki nem kell, majd mi megpróbáljuk...
- Iszen engem is nehezen vinne rá a lélek! - nyugodott bele a juhász.
Na így lett nekem KUTYÁM!
Bogár maga volt a csoda. Hamar felépült rokkantságából. S mivel bundája a földig ért, takarta a testi hiányosságokat. Vagy feküdt, vagy "repült". Úgy szaladt kicsit oldalára dőlve, hogy csak úgy hullámzott az a szép hosszú szőre. De terelni már nem ment vissza többé.
Hamarosan teljesértékű családtag lett nálunk.
Őrizte a házat, a kertet, a családot, a csirkéket, s hosszasan elszórakozott a postással, aki ha bejött udvarunkba, akkor csak reménykedhetett, hogy van otthon valaki, aki ki is engedi a kapun. Mert Bogár olyankor eléje feküdt, s minden távozási kísérletet haragos morgással "jutalmazott", míg valaki a háziak közül hazaérve rá nem szólt, hogy "engedd el..."
Kisfiúként rengeteget tanultam tőle én is. Odaadó, hűséges társ volt.
Csak egy embert nem engedett be hozzánk többé. Horvát bácsit...
Évek múlva, amikor a belvárosba költöztünk s a rendeletek szerint oda nem vihettük magunkkal, egy másik szomszéd vette magához.
De többé nem evett.
Úgy találtak rá egy reggelen, hogy ott feküdt a tele tál előtt. Mint aki csak alszik...
Sok kutyám volt (van) azóta is, mindegyik egy csoda, de Bogár csak egy volt.
Ő volt a "kétlábú" kutya.
2019. július 24., szerda
Hogy is van ez?
Doki ul velem szemben. Szomoruan bamul maga ele mint valami kisgyerek akinek nyomja a lelket valami, es most mindjart szint kell vallania.
Varok. Turelemmel. Ha fontos, ugyis mondja majd.
- Magas volt a cukra az elmult idoszakban. - szinte suttog. Majd kutatoan a szemembe nez, de ott csak valami rosszul ertelmezett huncutsagot talalhat.
- Mert olyan kis edeske vagyok. - gondolom, de nem mondom ki, ezert a fura mosoly
- Ujra be kell allitanunk az inzulun adagokat.
- Rendben. - mondom, s hulye agyammal mar latom is amint az inzulint beallitjuk a sarokba buntetesul
- Es van itt meg valami. - rebegi hatalmas szanalommal a Doki. - A vesejevel is bajok vannak.
- Melyikkel doktorur? -erdeklodom artatlan pofaval.
- Mindegyikkel. - mondja. - Negyvenkilenc szazalekban meghalt a veseje. A maradek otvenegy meg dolgozik, de az mar nem eleg az egeszseghez.
Rengeteg kerdesem lenne, de nem teszem fel oket. Talan jobb is, mert mar kaptam a fejemre nehany dokitol a komolytalansagomer. Pedig az csak a latszat. Istenbizony! Szoval elkepzelesem sincs rola, hogy ha bennem halott vese(reszek) van(nak), akkor en most akar hullamergezest is kaphatok? Es ha vannak ilyenek, akkor hogyan oszlik ez meg? Az egyik beadta a kulcsot, a masik meg csak eppenhogy botladozott egy kicsit? Vagy mindegyik testveriesen vallalta a felelosseget, es kb felereszben haltak meg? Vagy nem is haltak meg, csak lustak, amitol meg en halhatok meg?
Izgalmas kerdesek ezek, es meg vannak ilyenjeim boven.
Miutan mindent megbeszeltunk (Doki megbeszelte, en meghallgattam) azert a kezfogas elott meg csak kicsusszant egy fontos kerdesem.
- Mr Doki! Azert a maradek vesekkel meg megelhetem a szaz esztetndot?
Itt elhagyta vegre a szanalom az arcat. Mosolyogva allt fel a szekebol, es ugy nyujtotta a kezet:
- Kis szerencsevel uram!
Tegnap voltam vervetelen, aminek az eredmenye csak holnapra lesz meg. Ez ugy latszik egy nagyonnagyrutin. Tobb ido kell hozza mint rendesen. Szoval most izgatottan varom az eredmenyt. Lehet, hogy az a regebbi vizsgalat tevedett? Lehet, hogy nem is 49-51 az a franya araany? Lehet, hogy tok egeszseges vagyok, vagy... na hagyjuk!
Holnapra kiderul. Es en is megtudom majd ket het mulva a diabetes nurse-tol.
Itt igy mennek a dolgok. De mennek legalabb.
Itt kell bevallanom egy hatalmas bunomet.
Egy csaladi esemeny alkalmabol valaki azt kerdezte, hogy hogy jellemeznem a "kinti" egeszsegugyet.
En gondolodas nelkul (ez sajnos sokszor hibam) elmondtam, hogy itt engem MEG AKARNAK, ES MEG IS GYOGYITANAK!
Es bar ez valoban igy is van, nagyon megserthettem az otthoni haziorvosomat, aki erejen felul elviselt engem, es hobortjaimat, mivel nem igazan voltam egyuttmukodo. Es ott ult az asztalnal, amikor en nem fejtettem ki jobban, hogy itt ez a redszerre vonatkozik, es nem az orvosokra. Szoval bunko voltam azzal az Angyallal, akinek pedig olyan sokat koszonhetek. Sajnalom! Nademosttenyleg!
u.i. (ez nem aztat jelenti am, hogy "ur ir"
A rengeteg hibefeleseg azert van, mert a konyvtarban ulok, es itt irok, mert mivel a baleset ota nincs autom, a tomegkozlekedes pedig errefele nem all a helyzet magaslatam, meg van masfel ora addig, mig a baratom visszaer a szomszed orszag fovarosabol, es hazaszallitja beteges testemet. hogy otthon valami elelemfeleseggel tovabb rongalhassam magamat. Elnezest ezekert! (is)
Varok. Turelemmel. Ha fontos, ugyis mondja majd.
- Magas volt a cukra az elmult idoszakban. - szinte suttog. Majd kutatoan a szemembe nez, de ott csak valami rosszul ertelmezett huncutsagot talalhat.
- Mert olyan kis edeske vagyok. - gondolom, de nem mondom ki, ezert a fura mosoly
- Ujra be kell allitanunk az inzulun adagokat.
- Rendben. - mondom, s hulye agyammal mar latom is amint az inzulint beallitjuk a sarokba buntetesul
- Es van itt meg valami. - rebegi hatalmas szanalommal a Doki. - A vesejevel is bajok vannak.
- Melyikkel doktorur? -erdeklodom artatlan pofaval.
- Mindegyikkel. - mondja. - Negyvenkilenc szazalekban meghalt a veseje. A maradek otvenegy meg dolgozik, de az mar nem eleg az egeszseghez.
Rengeteg kerdesem lenne, de nem teszem fel oket. Talan jobb is, mert mar kaptam a fejemre nehany dokitol a komolytalansagomer. Pedig az csak a latszat. Istenbizony! Szoval elkepzelesem sincs rola, hogy ha bennem halott vese(reszek) van(nak), akkor en most akar hullamergezest is kaphatok? Es ha vannak ilyenek, akkor hogyan oszlik ez meg? Az egyik beadta a kulcsot, a masik meg csak eppenhogy botladozott egy kicsit? Vagy mindegyik testveriesen vallalta a felelosseget, es kb felereszben haltak meg? Vagy nem is haltak meg, csak lustak, amitol meg en halhatok meg?
Izgalmas kerdesek ezek, es meg vannak ilyenjeim boven.
Miutan mindent megbeszeltunk (Doki megbeszelte, en meghallgattam) azert a kezfogas elott meg csak kicsusszant egy fontos kerdesem.
- Mr Doki! Azert a maradek vesekkel meg megelhetem a szaz esztetndot?
Itt elhagyta vegre a szanalom az arcat. Mosolyogva allt fel a szekebol, es ugy nyujtotta a kezet:
- Kis szerencsevel uram!
Tegnap voltam vervetelen, aminek az eredmenye csak holnapra lesz meg. Ez ugy latszik egy nagyonnagyrutin. Tobb ido kell hozza mint rendesen. Szoval most izgatottan varom az eredmenyt. Lehet, hogy az a regebbi vizsgalat tevedett? Lehet, hogy nem is 49-51 az a franya araany? Lehet, hogy tok egeszseges vagyok, vagy... na hagyjuk!
Holnapra kiderul. Es en is megtudom majd ket het mulva a diabetes nurse-tol.
Itt igy mennek a dolgok. De mennek legalabb.
Itt kell bevallanom egy hatalmas bunomet.
Egy csaladi esemeny alkalmabol valaki azt kerdezte, hogy hogy jellemeznem a "kinti" egeszsegugyet.
En gondolodas nelkul (ez sajnos sokszor hibam) elmondtam, hogy itt engem MEG AKARNAK, ES MEG IS GYOGYITANAK!
Es bar ez valoban igy is van, nagyon megserthettem az otthoni haziorvosomat, aki erejen felul elviselt engem, es hobortjaimat, mivel nem igazan voltam egyuttmukodo. Es ott ult az asztalnal, amikor en nem fejtettem ki jobban, hogy itt ez a redszerre vonatkozik, es nem az orvosokra. Szoval bunko voltam azzal az Angyallal, akinek pedig olyan sokat koszonhetek. Sajnalom! Nademosttenyleg!
u.i. (ez nem aztat jelenti am, hogy "ur ir"
A rengeteg hibefeleseg azert van, mert a konyvtarban ulok, es itt irok, mert mivel a baleset ota nincs autom, a tomegkozlekedes pedig errefele nem all a helyzet magaslatam, meg van masfel ora addig, mig a baratom visszaer a szomszed orszag fovarosabol, es hazaszallitja beteges testemet. hogy otthon valami elelemfeleseggel tovabb rongalhassam magamat. Elnezest ezekert! (is)
2019. július 13., szombat
Evidencicák
A macska nem kutya. Mégha négy lába van, szőrös, és és morogni is tud.
Az a "szakmai" óraadó az nem tanár. Még ha néha a tanáriban munkaköpenye ujját felhúzva be is mutatja a kollekcióját.
- "He! Köll óra? Na itten van egy neked olcssón e! "
2019. július 12., péntek
Csak ülök, és bámulok
Csak figyelem.
Ülök mellette, vagy szemben vele, és bámulom. Hallgatom ahogyan mesél. Elmesél mindent ami fontos volt neki eddigi életében. Örömöket, bánatokat, mesés, és valóságos történeteket. És egyre szomorúbban konstatálom, hogy a szomorúságokból sokkal több jutott neki mint örömökből.
Csak nézem.
És hallgatom. Rólam ezt talán nehéz elhinni, de most ez van.
- Te most csak hallgaas! Most én beszélgetek - mondta egyszer, és azóta ez van. És ez hatalmas adomány nekem, aki eddig soha nem tudtam csak hallgatni. Most jövök rá, hogy ez mennyivel jobb így. Mert igaz, hogy beszélni, mesélni, közölni jó, sőt nagyon jó ha van kinek, van mit, és van miért, de hallgatni... csodálatos.
Az benne a csodás, hogy ezzel sokszor többet tudok segíteni mint ha szóval irányítanám a "helyes" útra az engem hallgatót.
Bár ahogy a kérdésekkel is, a hallgatással, a meghallgatással is pont ugyanoda lyukadunk ki mint ha direkt módon befolyásolnám. Mert tulajdonképpen segítséget kért. Ötleteket, tanácsokat, lelki támogatást.
Csakülök, és nézem.
És látom ahogyan kiteljesedik. Arca átszellemül, kisimul, megszépül ahogy mesél. Pedig többnyire panaszkodik. Na nem nekem! Szinte csak magának sorolja régi sérelmeit, bánatát, csalódásait, fájdalmát. Én csak a helyemre képzelt hallagatóságát képviselem ebben a "párbeszédben". Így valahogyan ki meri, és ki is udja mondani gondolatait azoknak akiket most én képviselek. És ettől megnyugszik.
Lelki szemetes lettem.
És büszke vagyok erre a státuszra.
Csak ülök, és bámulok.
Bámulom a ragyogást szemeiben, bámulom átszellemült tekintetét, bámulom ŐT! És boldog elégedettség tölt el, hogy még bámulhatom, hiszen tudom, hogy rám csak eddig volt szüksége. és örülök minden hívásának annak ellenére, hogy látom, most már inkább csak azért hív, mert rájött, hogy ezzel ő is ad nekem. És adni ő is jobban szeret...
És én csak ülök, és bámulok...
Ülök mellette, vagy szemben vele, és bámulom. Hallgatom ahogyan mesél. Elmesél mindent ami fontos volt neki eddigi életében. Örömöket, bánatokat, mesés, és valóságos történeteket. És egyre szomorúbban konstatálom, hogy a szomorúságokból sokkal több jutott neki mint örömökből.
Csak nézem.
És hallgatom. Rólam ezt talán nehéz elhinni, de most ez van.
- Te most csak hallgaas! Most én beszélgetek - mondta egyszer, és azóta ez van. És ez hatalmas adomány nekem, aki eddig soha nem tudtam csak hallgatni. Most jövök rá, hogy ez mennyivel jobb így. Mert igaz, hogy beszélni, mesélni, közölni jó, sőt nagyon jó ha van kinek, van mit, és van miért, de hallgatni... csodálatos.
Az benne a csodás, hogy ezzel sokszor többet tudok segíteni mint ha szóval irányítanám a "helyes" útra az engem hallgatót.
Bár ahogy a kérdésekkel is, a hallgatással, a meghallgatással is pont ugyanoda lyukadunk ki mint ha direkt módon befolyásolnám. Mert tulajdonképpen segítséget kért. Ötleteket, tanácsokat, lelki támogatást.
Csakülök, és nézem.
És látom ahogyan kiteljesedik. Arca átszellemül, kisimul, megszépül ahogy mesél. Pedig többnyire panaszkodik. Na nem nekem! Szinte csak magának sorolja régi sérelmeit, bánatát, csalódásait, fájdalmát. Én csak a helyemre képzelt hallagatóságát képviselem ebben a "párbeszédben". Így valahogyan ki meri, és ki is udja mondani gondolatait azoknak akiket most én képviselek. És ettől megnyugszik.
Lelki szemetes lettem.
És büszke vagyok erre a státuszra.
Csak ülök, és bámulok.
Bámulom a ragyogást szemeiben, bámulom átszellemült tekintetét, bámulom ŐT! És boldog elégedettség tölt el, hogy még bámulhatom, hiszen tudom, hogy rám csak eddig volt szüksége. és örülök minden hívásának annak ellenére, hogy látom, most már inkább csak azért hív, mert rájött, hogy ezzel ő is ad nekem. És adni ő is jobban szeret...
És én csak ülök, és bámulok...
Bicigli
Bicigliztem, bicigliztem...
Itt a hajam helyén vérzett...
Még jó, hogy volt nálam Betadin!
Anya gyógypuszija után ez fontos...
Itt a hajam helyén vérzett...
Még jó, hogy volt nálam Betadin!
Anya gyógypuszija után ez fontos...
2019. május 25., szombat
Köszi URAM!
Kellemesen telt az út. A motor halkan zümmögött, az utasaim jókedvűen beszélgettek, a forgalom is teljesen normális volt. Csak az előttem haladó lassított egyre jobban valamiért.
Mögöttem már egy egész sor torlódott fel emiatt. Viszonylag egyenes szakasz volt, gondoltam megelőzöm. Kitettem hát az indexet, egy kis gázt adtam, de amint mellé értem volna hirtelen elkezdett elém kanyarodni irányjelzés nélkül!
- Ez meg mit csinál?! - kiáltottam és beletapostam a fékbe. A sofőr akkor vett észre engem. Fékezett, S én csak azt láttam hogy az ütközés már nehezen elkerülhető. De ha már megáll akkor előtte talán még elcsúszom gondoltam. Ám a másik ekkor valami megmagyarázhatatlan dolgot tett. Tövig nyomta a gázt! Talán a féket akarta, nem tudom. Minden esetre nagy erővel az autóm elejébe rohant és engem áttolt az úton és az út menti susnyásba lökött ahol mintegy hullámvasúton még kétszer háromszor le- fel bucskáztunk kisebb nagyobb árkokon át, majd egy nagy fa megfogott egy árok túlsó szélén. Mindez hirtelen, nagyon gyorsan történt. Talán néhány másodperc volt az egész. A légzsákok berobbantak. Ijesztő látvány volt a légzsákok gázainak lángja. Arra gondoltam, mindjárt kigyulladunk.
- Kifelé! - ordítottam, és mély megnyugvással vettem tudomásul, hogy utasaimnak semmi baja nem esett. Csak én nem bírtam felkelni. Még a levegővétel is nehéz volt. Beszélni is csak halkan erőtlenül és szakaszosan bírtam mert nem volt elég levegőm. hozzá Az öv ugyanis akkorát rántott rajtam, hogy több bordám eltört, A szegycsontom elmozdult, és mint később a kórházban a CT kimutatta, egy régi gerincsérülésem is kiújult. Szóval ott feküdtem az autóm mellett magatehetetlenül és semmi személyes tárgyat nem tudtam magamhoz venni csak a pénztárcám és a telefonom maradt amik eleve a zsebemben voltak. Na senkit nem akarok untatni tehát a részleteket, a kórházba szállítást a sok órányi mozdulatlanul fekvést nyaki merevítővel, a vizsgálatok kínját és egyebeket nem részletezem. Köszönöm Istenem, hogy adtál nekem barátokat, akik még ebben a szorult helyzetemben is mellettem voltak. Volt kit értesítenem telefonon. És volt aki azonnal kocsiba ugrott, és pár óra múlva már ott állt mellettem a kezemet fogta és elképzelhetetlenül megkönnyítette ezzel a helyzetemet! És persze azóta is mellettem állnak barátaim. Ki intézkedik helyettem a hivatalos ügyekben, ki igény szerint fuvaroz engem, ki a jövővőmet segíti pl. egy másik autóval mert emez sajnos totálkáros lett.
Mindezt nem azért írtam le hogy panaszkodjak, mert tulajdonképpen nincs miért. Ami történt megtörtént. De rengeteg a tanulsága. Bárkivel bármikor megtörténhet váratlanul a baleset, hiszen ezért hívják balesetnek. Senki nem tervezi. De legalább elkerülni el lehet a nagyobb bajokat ha az ember tudatosan úgy él, hogy kizárja a vészhelyzeteket amennyire lehet. Én például mások között azzal, hogy soha nem indulok el addig még a kocsiban mindenki biztonsági öve be nincs kapcsolva szabályosan.
Hát ha már van legyen igaz a szlogenem:
"Ha Gábor vezet, utazni élvezet!"
Ja és persze egyben megérkezni is...
2019. május 10., péntek
2019. április 23., kedd
Egy kis darab disznó
Eredetileg egy sertés alkatrésze volt az a hús amit ma mesütöttem. Valahol a gerinc mellett élte megkímélt életét míg egy hentes szakszerű mozdulattal ki nem kanyarította onnan. Szűznek nevezik ezt a pecsenyét mert élete folyamán semmi dolga nem akadt ebben az erőszakos világban. Pihent. És készült sorsa beteljesedésére. A SORSA pedig (és ittt nem a Kalevire gondolok most) azzal teljesedett be, hogy ínycsiklandó falatként végezze asztalomon.
Disznóság, hogy ha tehénkéből darabolták volna ki, akkor most bélszínnek nevezhetnénk.. Pedig köze sincsen a belekhez, s azok színéhez sem. Csak annyi, hogy nem a munka során rágósra erősödő táplálékról beszélünk, hanem arról a gerinc védelmében gyáván megbújó használatlan izomkötegről aminek egyetlen nemes célja volt, hogy én ebédem végeztével nagy élvezettel hátradőljek karosszékemben, miközben felsóhajtok:
- HÁT EZ MENNYEI VOLT! Valóban jóllaktam vele.
A disznónak meg (remélem) már úgysem hiányzik...
Disznóság, hogy ha tehénkéből darabolták volna ki, akkor most bélszínnek nevezhetnénk.. Pedig köze sincsen a belekhez, s azok színéhez sem. Csak annyi, hogy nem a munka során rágósra erősödő táplálékról beszélünk, hanem arról a gerinc védelmében gyáván megbújó használatlan izomkötegről aminek egyetlen nemes célja volt, hogy én ebédem végeztével nagy élvezettel hátradőljek karosszékemben, miközben felsóhajtok:
- HÁT EZ MENNYEI VOLT! Valóban jóllaktam vele.
A disznónak meg (remélem) már úgysem hiányzik...
2019. április 13., szombat
Visegrádi u. 110
Központi okmányiroda.
Amikor januárban itthon jártam igényeltem egy új útlevelet. Három napra ígérték, és hozzátették, hogy ne zavarjon, hogy az éppen szombatra esik, mert az okmánykiadás akkor is zavartalanul folyik.
Nos én akkor hiába mentem, mert mint ott kiderült, az én útlevelem csak nyolc napra készül.
Azóta vártam a beígért e-mail értesítőt - hiába.
Ma bementem ismét. Azaz bementem volna, de egy értesítő az ajtón arra hívta fel a figyelmemet, hogy okmánykiadás a Véső utcai bejárón át...
Véső utca. Itt az a felirat, hogy hétvégi okmánykadása főbejáratnál, ahonnan éppen idebotorkáltam...
Bent néhány "biztonsági" ember, meg egy álmos portás. Rám sem néznek. Megyek befelé rendületlenül, sorszámkiadó automata egy zsákkal letakarva. Ügyfél egy szál sem.
Na végül az utolsó asztal mögött találtam egy ügyintézőt, aki rám sem hederített miközben e telefonját nyomkodta hevesen.
- Sorszám nem kell? - kérdeztem, és meglepődtem a válaszon.
- DE! - majd folytatta: - attól függ mit akar.
Ekkor már küllemét, és stílusát tekintve egyre inkább a nyomtatómat juttatta eszembe, de arra legalább ki van írva a figyelmeztetés: HP
Nem részletezem tovább, minden kérdésemre elutasító morgás volt a válasza. Persze közben telefonnyomkodás... Mondtam, hogy ahol én élek ott nem ez a stílus uralkodik. Ott törődnek az ügyféllel stb.
- Örülök neki! - Reccsent végül. - Itt rend van!
-Akkor maga a FIDESZ szavazója biztosan, ha ennyire szereti ezt a rendet... -provokáltam elmenőben, mire búcsúzóul utánam üvöltötte:
- NEM AZOKRA SZAVAZTAM!!!
Hát így van ez. Sajnos...
Amikor januárban itthon jártam igényeltem egy új útlevelet. Három napra ígérték, és hozzátették, hogy ne zavarjon, hogy az éppen szombatra esik, mert az okmánykiadás akkor is zavartalanul folyik.
Nos én akkor hiába mentem, mert mint ott kiderült, az én útlevelem csak nyolc napra készül.
Azóta vártam a beígért e-mail értesítőt - hiába.
Ma bementem ismét. Azaz bementem volna, de egy értesítő az ajtón arra hívta fel a figyelmemet, hogy okmánykiadás a Véső utcai bejárón át...
Véső utca. Itt az a felirat, hogy hétvégi okmánykadása főbejáratnál, ahonnan éppen idebotorkáltam...
Bent néhány "biztonsági" ember, meg egy álmos portás. Rám sem néznek. Megyek befelé rendületlenül, sorszámkiadó automata egy zsákkal letakarva. Ügyfél egy szál sem.
Na végül az utolsó asztal mögött találtam egy ügyintézőt, aki rám sem hederített miközben e telefonját nyomkodta hevesen.
- Sorszám nem kell? - kérdeztem, és meglepődtem a válaszon.
- DE! - majd folytatta: - attól függ mit akar.
Ekkor már küllemét, és stílusát tekintve egyre inkább a nyomtatómat juttatta eszembe, de arra legalább ki van írva a figyelmeztetés: HP
Nem részletezem tovább, minden kérdésemre elutasító morgás volt a válasza. Persze közben telefonnyomkodás... Mondtam, hogy ahol én élek ott nem ez a stílus uralkodik. Ott törődnek az ügyféllel stb.
- Örülök neki! - Reccsent végül. - Itt rend van!
-Akkor maga a FIDESZ szavazója biztosan, ha ennyire szereti ezt a rendet... -provokáltam elmenőben, mire búcsúzóul utánam üvöltötte:
- NEM AZOKRA SZAVAZTAM!!!
Hát így van ez. Sajnos...
2019. március 28., csütörtök
GUGLI
Meg fogod kapni egy találkozót, amely meghívja Önt, hogy részt vegyen a Cukorbetegség Cu-nál, melyet az Omagh Kórház elsődleges gondozási komplexumában tartanak. A kérelemnek vérmintája van, hogy az eredmények elérhetők legyenek a klinikán. A GP / Nurse Practice / Treatm-nél ezt megteheted, vagy az Omagh Hospath járóbetegét csak hétfőtől csütörtökig, 9: 30-12: 30-ig vagy 1: 45-es zárt formában. eret. Kérjük, gondoskodjon róla, hogy a szoba eljusson a szobába, délután 16 óráig, és hozza a Lipia Thyrold Amylaso magnézium-sósav-roponin PSA TBiirubin B12 és folát FASTI Pra Dia Post D Dugaszoljon vasalót.
Érteeed!!?
Érteeed!!?
2019. március 14., csütörtök
Evidenciák (máá megin)
Ha valaki mindenáron azt bizonygatja, hogy baráti segítség az üzlet amit ajánl neked, akkor két dologban biztos lehetsz:
1. Nem a barátod. A barátságot u.i. nem szavakkal kell bizonyítani.
2. Nem segítséget akar nyújtani, hanem keresni akar rajtad.
Olyan ez mint amikor valaki mondanivalóját úgy kezdi: "Megmondom az igazat", vagy "Megmondom őszintén". Akkor az illető hazudik. Még akkor is amikor azt mondja amit hallani szeretnél.
Vagyis akkor méginkább...
Evidens...vagy mi...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)