Valami van a levegőben

Napok óta érzem. Amikor kilépek a szabad levegőre, már nem az a megszokott nyirkos, hűvös idő van. De nem csak melegebb, szárazabb a levegő. Valahogy olyan nyári, de legalábbis tavaszi hangulata van. Olyan kellemes. Madárhangok, virágillat, nyüzsgés, vidámság.

És nem tudom ki hogy van vele, de a nők! Olyan szépek lettek egyszerre!!!

De még a galambok is beindultak...

Tavasz ez a javából!

Forced stop

Tegnap ahogy jöttem hazafelé az úton, az egyik ház előtt egy virágbaborult csoda miatt görcsölt rá a lábam a fékre. Nem bírtam magammal. Kiszálltam, lefotóztam a telefonommal. Vesztemre a háziak éppen akkor faroltak be az udvarba, így hatalmas mosolyok között elmesélték, hogy nem kell ezt szégyellni, naponta többen is így járnak amikor megpillantják ezt a bokrot. Amikor a neve után érdeklődtem, azt mondták ők már csak úgy hívják: Kényszermegálló.
Valóban találó név.

Erőss Zsolt

Pipulka álmát olvasva böffent fel bennem a gondolat: Nem szeretem Erőss Zsoltot!
Bár halottról vagy jót, vagy semmit - tartja a mondás, mivel szemlátomást ott él az emberek emlékezetében, hát nem tekintem halottnak. Csak tudatosan felelőtlennek, olyannak aki erre a végzetre készült akarattal. Minden megnyilvánulása ezt támasztja alá. Kicsit olyan mint a szintén érdemtelenül példaképpé vált Petőfi, az "ott essem el én a harc mezején" óhajával, és jelen tudásunk szerint amint kiderült, hogy nem képes hőssé válni, inkább vállalta az orosz hadifogságot, mint a gyávaságtudatot. Tudom, ezzel a véleményemmel sokakat magamra haragítok, de inkább teszem, mint hazudjak valami szépet, amikor ez a meggyőződésem.
Zsoltnál ugyanez volt a helyzet. Ő nem azért mászta meg a hegyeket "mert az ott van", hanem pénzkereső munkának tartotta a hegymászást. Mi több, egy alkalommal azt is nyilatkozta, hogy vagy elsőként kell megmászni a nagy hegyet (erről ugye lemaradt) vagy meg kell halni rajta,, ha az ember híressé akar válni. Tudatosan kereste az elhíresülés "egyéb" lehetőségeit. Amikor KÉRTE a lába amputálását, akkor sem az volt a fontos, hogy minél tovább maradhasson együtt családjával (direkt nem szeretteit írtam, mert aki szereti a családját, az nem hagyja őket így cserben) hanem a még nagyobb hírverése az ő különös (különc) dolgainak.
Azon viszont csodálkozom, hogy Ti, akik a mai napig hősként tisztelitek, akik csodáljátok "bátorságáért, férfiasságáért stb" azt hogyan tudtátok neki megbocsájtani, sőt egyenesen elfelejteni, hogy a saját céljainak érdekében nem csak kockára tett, de FEL IS ÁLDOZOTT TUDATOSAN egy fiatal életet, kihasználva annak naivságát. Belekényszerítette a halálba. (Ti emlékeztek még a nevére? Egyáltalán a halálára?)
Nem baj!
Ti csak szeressétek Erőss Zsoltot!
De bocsássátok meg nekem, ha én nem tudom!

Hűtőszekrény, avagy a dolgok rendje másképpen

Tegnap délután megjött a szállító. Hozta az új hűtőt. Előre bejelentette magát pontos időpontra telefonon, és pontosan is érkezett. Kis kétkerekű taligáján betolta a "jégszekrényt" a konyhába, majd türelmesen elmagyarázta, hogy ezt csak késő este, de lehetőleg inkább csak reggel lehet beüzemelni, mert a kompresszorban az olaj... Csak álltam, hallgattam, és arra a kb. negyven hűtőre gondoltam amit életem folyamán már beüzemeltem. De nem szóltam közbe. Olyan precízen, kedvesen magyarázott. Hagytam. Aztán amikor már mindent elmondott, megkérdeztem, hogy mi lesz a régivel ami sosem áll le, csak hűt, csak hűt, dolgozik eszement módon mint egy sztahanovista brigád. Olyan természetességgel mondta, hogy holnap délben érte jön, és elviszi ha már emez működik, hogy az már megható volt. Ennyi figyelmesség egy szállítótól! Nem ezen szocializálódtam. Láttam, nem is érti, hogy én mit nem értek, de hamar megnyugtattam, hogy így rendben lesz a dolog. Azért még megjegyezte, hogy ez egy fuvarnak számít majd... :-)

Most a régi frigó kint áll a nyúlketrec mellett, és várja a sorsát én meg hallgatom, hogy miért nem duruzsol állandóan az új. Már úgy megszoktam.

(A kép csak illusztráció)

Egyszerűen nem is értem!

Mostanában döbbenten figyelem az időjárás-előrejelzéseket. Fantasztikus, hogy milyen pontosak! Már egy hétre előre, óramű pontossággal megmondják, hogy mikor milyen idő LESZ! Amikor még jómagam is a meteorológusok keze alá dolgoztam, valahogy semmi nem stimmelt. Akkoriban csak az járta: "... idő VÁRHATÓ" Igen. Várni pedig a Mikulást is lehet nyáron, de icipici a valószínűsége, hogy el is jön. Most meg így: "...idő LESZ!" És lőn!
(vagy igen, vagy nem :-) ) Bár manapság már sokkal inkább igen, mint nem.
Nagyon remélem, hogy ez a nagyrányú pontosság nincs összefüggésben az én egykori távozásommal a cégből!
Reményhal...

Testvérek egymás mellett.

A másik csak egy Jaguár

Hogyan biztosítunk egy egészséges őrültségi szintet:

(egy, azaz két barátomnál olvastam. Ebédidőben, a kocsim tetején ülve...)

1. Ebédidőben ülj a kocsid tetején napszemüvegben, és egy hajszárítóval célozz az elhaladó kocsikra.     Figyeld meg, hogy lelassulnak-e.
2. Hívd saját magadat a hangszórón. Ne változtasd el a hangodat.
3. Ahányszor valaki megkér valamire, kérdezd meg, hogy kér-e hozzá sült krumplit.
4. Tedd a szemetesvödrödet az íróasztalodra, és írd ki rá, hogy bejövő posta.
5. Tegyél koffeinmentes kávét a kávéfőzőbe 3 hétig. Ha már mindenki kigyógyul a koffeinfüggőségből, tegyél bele újra rendes kávét.
6. Az összes csekkednek a "megjegyzés" részébe írd be, hogy "szexuális szolgáltatásokért".
7. Minden mondatodat úgy fejezd be, hogy "a próféta prédikációja szerint".
8. Ne hasznalj ekezeteket.
9. Amilyen gyakran csak lehet, szökdécselj járás helyett.
10. Kérdezz meg embereket, hogy milyen neműek.
11. A drive-through ablaknál jegyezd meg, hogy a rendelés elvitelre lesz.
12. Az operában énekelj együtt a darabbal.
13. Menj el egy versmondó estre, és kérdezd meg hogy a versek miért nem rímelnek.
14. Tegyél szúnyoghálót az íróasztalod köré, és játsszál egy dzsungel hangokat tartalmazó relaxációs      kazettát egész nap.
15. Öt nappal korábban mondd a barátaidnak, hogy sajnos nem tudsz majd menni a bulijukra, mert nem  vagy olyan hangulatban.
16. Amikor a pénz kijön a bank-automatából, kezdjél kiabálni, hogy nyertem! Nyertem! Már harmadszor  ezen a héten!!!!!"
17. Amikor kifelé mész az állatkertből, kezdjél a parkoló felé rohanni és ordítani: "fussatok!!!                  Kiszabadultak!!!"
18. Vacsora közben mondd azt a gyerekeidnek, hogy "a rossz gazdasági helyzet miatt egyikőtöktől meg  kell válnunk.

Kirakatok, és utcakép a korabeli Amerikából.

Kavics

Barátaim ma hazamentek Bajorhonba. Persze nyughatatlanok lévén holnap már tovább is állnak, de addig kipihenik a fáradalmakat. Hat nap alatt több mint ezer mérföld. Titanic múzeumtól az "Erica" vidékig, az óceán partjától Dublinig bejártuk ungot,és berket keresztül-kasul.
És ahogy megígértem leszaladtunk óceáni kavicsot fotózni Kavicsnak, Erica tengert Pipulkának  stb. stb. Most végeztem a nagymosással. Eszem a "maradékokat". És boldog vagyok. Ez a hét gyönyörű volt. Még a nap is végig tündökölt.

Ez a mocsári rekettye. Itt mindenhol virít, és eszméletlen illata van.

A kavicsok...

Partszakasz

Hangamező amíg a szem ellát. Sajnos még nem virágzik...

Ulster American Folk Park

A falu szája

Egyik délelőtt, huszonnégy órás szolgálatból tértem haza a faluba. Leszállok a buszról, s elém toppan "Vinklimama", akit dereka derékszögéről nevezett el így a nép egyszerű gyermeke: én.
Kötőjéből zsebkendőt húz elő, leteszi kényelmesen maga elé a földre, és a boltban visszakapott pénzecskéjét rendezgeti belé. Közben rám sem nézve megszólít:
- Aztán aztat tudja-é, hogy amíg maga éjjel szorgoskodik a munkahelyén, addig az asszonnyal is bizon szorgoskodik ám az a fiatalember onnan a szomszéd faluból?
   Befelé szélesen elvigyorodok, és kibújik belőlem a kisördög ekképpen:
- Tényleeeeg? - karjaimat, és tekintetemet az égre emelem, és folytatom: - Ó végre már! El sem tudja képzelni kedves néném, hogy mióta könyörgök már neki,  hogy ne öregedjen meg úgy,  hogy soha nem próbálta ki a szerelmet rajtam kívül mással is!
  Vinklimama félrehajtott fejjel pillant fel rám, tekinetében ott vibrál a kérdés: "Normális ez?" De nem kímélem, folytatom.
- Mert ugye nem is normális, hogy egy garázsba mindig csak egy kocsi tolasson? Vagy magának is csak egy udvarlója volt annak idején?
   Vinklimama sóhajt egyet, ("Na ezzel se megyek semmire") aztán azt mondja:
- Hej ha tudná, fosztáskor hogy eltángáltak bennőnket a legények a csuhéjban! - De észbekap, hogy nem erről akart velem társalogni. Elhallgat, zsebkendőjét a szoknyakorcba rejti, majd botjára támaszkodva elindul hazafelé. Pár lépés után megáll, lassan hátrafordul, és csak annyit hallok:
- Na maga is egy szép firma monhatom! - és elbandukol.
Soha többé nem pletykál rólunk "gyüttmentekről" a falu.
Nem érdemes... :-)

Szép

Mi a szépség? Mi az ami csak úgy egyszerűen a gyönyörűség érzését adja az embernek már a látványával is? Mi az, hogy valami "nem hasznos" csak szép?

Sok van mi csodálatos, ...de a virágoknál csak kevés dolog csodálatosabb. Csakhogy azokról nem illik nyilvánosan okfejteni. :-)

Avagy ahogy a nagy költő mondta egyszer illuminált állapotában, aztán ezt jól félreértette az utókor. Így lett ő a nagy meg-nemértett költő.

Szóval:     "Letépem ezt a hagymaszárat..."

Barátok

Nagy nap lesz a holnap!
Jönnek a barátaim. Hosszas készülődés után végre holnap érkeznek. Idegen országból, komplett kis család. Néhány napig zajos lesz a ház. Hála Istennek. Már kezdtem unni a nagy csendet. A hétvégenkénti gyermekzsivaj is mélyen alatta marad a kívánalmaimnak. Na most remélem a dolognak ez a része kifogástalan lesz.   Na megyek is, mert még sok elintéznivalóm van addig. Aztán holnap irány Dublin, értük a repülőtérre!
Csak már ott tartanánk!
(Még a nap is kisütött a hírre)

Kéretlen reklám

Milyen az má', hogy egy program kéretlenül azzal a szöveggel tolakodik elém, hogy " ... ha nem akarod, hogy a kormány emberei lássák jelenlétedet a világhálón..."?
Milyen milyen? Há' gyanús...

Reklámvírus

Én kis balga egy blogger társam oldalán több "linket" láttam, és egyre rákattintottam. Nos nem kellett volna! Nektek sem ajánlom, hogy az én írásaimban található kettős vonallal aláhúzott kék linkjellegű szavakra piszkáljatok, mert azzal a Ti gégeteken is eredmésesen telepítitek ezt a dögöt. A kiírtásához nagy segítséget nyújt, ha a keresőbe beírjátok: "reklámvírus írtása" Több lehetőséget is ajánl. Olvassátok el figyelmesen. És kérlek Benneteket, hogy ha valaki (gépe) tőlem, ill. a blogomtól megfertőződött, akkor az bocsásson meg nekem! Mint ahogy én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek...

Szivárvány

 Ez valahogy nekem mindig valami jobb eljövetelét vetíti előre. Azt mondják, csak annak hoz szerencsét aki átmegy alatta. De ez mint tudjuk lehetetlen. Tehát a mondás szerint az egész világon csak szerencsétlen alakok élnek. Vagy pont arról beszél, hogy akik már nem élnek? (...) Na ezt a teóriát is feldolgozta már jónéhány prófécia. Aztán mi lett belőle? Szkeptikus hozzáállás szerint, még senki nem jött onnan vissza, hogy elmesélje a tapasztalatait. Bizonyos vallások szerint meg már mindannyian jártunk ott.

Nem kellene végre itt a földön is megteremtenünk azt a "szerencsét" amire mindenki olyannyira vágyik? 

Nos a szivárvány adott hozzá. "Nyitva van az aranykapu..."

De ki az az "Árvány"?

Nem mese ez Gyermek!

Elment egyszer egy ember egy helyre, mely helyen rengetegen legeltek. E meseteremtette ember (nem Benedek Elek) szerette ezt. De nem emberek legeltek e helyen. Ezeknek nem kellettek lebernyegek melyek elrejtenek embertesteket, ezek elveve rendelkeztek e nemes (nemez) lebernyegekkel. Ettek. Legeltek. Mentek, ettek. Ettek, mentek egy keveset. Eezeregy hete ez ment.  Mentek, ettek de tele egyszer sem lettek. Ezzel nem. De egy este letelepedtek. Meseteremtette ember felemelkedett:
- Gyertek lebernyegesek! Tegyetek nekemkedves jeleket!  - És szeme elkerekedett, mert ezek reggel felkeltek, felkerekedtek, s bementek egy telepre, s letettek egy-egy jelet melyek nem egyenesen de keresztben lettek lefestve. E jelek nemes jellemeket rejtettek. E jellemek nem mentek bele elvtelen szervezetekbe. Nem ettek meszet! De e jelekkel sem lett rend teremtve.  Lebernyegesek rendet nem teremthettek. Nem lettek ehhez elegen. Mentek, ettek, legeltek. Egyebet nem tehettek.
De nem felejtenek!

Nyájasan

A nyáj számlálása mindig nagyon fontos feladat. Jó tudni, hogy mielőtt egy új legelőre hajtjuk az állatokat, mennyi van, és milyen állapotban vannak. Ezért aztán a juhászok egy szűk átjárón keresztül hajtják a birkákat ahol kényelmesen szemügyre lehet őket venni. Történt egyszer, hogy a gazda kijelentette, hogy a fehér bárányok legeltetéséért sokkal több bért ad mint a feketékért. A következő számlálásnál ez lett az alapja a feladatnak. Egyik juhászunk azonnal kitalálta a kettős számlálást. Egyik kapun csak a feketéket, másikon csak a fehéreket terelik át, így a gazda a dombtetőről majd látja, hogy melyikből van több, és nekik is könnyebb dolguk lesz. Így is történt. Megépítették az elkülönítőt. A feketéket egyenesen áthajtották a kapun, míg a fehéreknek kicsit magasabban még egy kapun át kellett haladniuk. A gazda csak ezt, a magasabban felállított kaput látta a dombtetőről, és nagy megnyugvással vette tudomásul, hogy a fehérek legalább kétharmados többségben vannak a feketékhez képest. Voltak külső szemlélői is a számlálásnak. Ők egy kicsit kételkedtek az eredményben, ezért minden feketebárányt megkérdeztek, hogy beveszik-e ezt a mesét. Mire minden esetben csak azt hallották:
- Beee. Beee.
De a nyáj számlálása ugye mindig nagyon fontos feladat. Ezzel legitimizálhatja a juhász, hogy mekkorabarominagyonnagy szükség van rá.

Boldogok

Állok az ablak előtt, és a szomszéd kamratetőn billegető madárkákat bámulom. Hihetetlen kedves látvány ahogy a hím udvarol a tojónak. Az meg persze kelleti magát rendesen, csőrében egy szalmaszáldarabkával fel, s alá vonul a tetőn a gerinctől a kémény melletti kis zugig, és vissza, Mindezt órákon át. Mintegy kijelölve az utat a hímnek, hogy hol lesz majd a fészek, hová várja majd szeretettel a sok (5-6) éhes csőr a rengeteg ennivalót. Szerencsétlen hím meg teljesen átszellemülve követi mindenhová "kedvesét". Ők még tudják mi a rend. És jól is van ez így, hiszen enélkül hova lenne a világ? Hogy maradnának fenn ha egyszercsak a tojó kezdene hímként viselkedni, s a hím futna előtte magát kelletve? Jól van ez így, hogy a tojó dirigál, és a hím közben hatalmasnak, ellenállhatatlannak, erősnek, és vonzóan okosnak képzelheti önmagát!
Hát igen! Ez a világ rendje. És nem csak barázdabillegetőéknél.
Én meg csak bámulom őket, és egyre mélyebben kutatok az emlékezetemben. Egyre határozottabban látom magam előtt Kedvesemet. Talán még a szalmaszálat is...
Aztán jókat vigyorgok egykori (és mai) önmagamon.

Korai demencia

Egy barátommal beszélgetve került szóba a dolog. Meséli, hogy mostanában egyszer előfordult vele, hogy hirtelen nem tudta, hogy éppen hol van, és hová tart. Arra sem volt magyarázata, hogy hogyan került oda. Csak azt tudta, hogy ment valahová. És csak állt egyhelyben egy darabig, mire lassanként kezdte felismerni a helyet. - Á! Az ott a feljárás a villamoshoz! Az meg ott a pékség... - és lassan eszébejutott minden. Kifújta magát, és ment a dolgára. Haza éppen, mert hiszen ez az "ismeretlen" hely pár percre volt az otthonától. Naponta járt arra.
Elgondolkodtató a dolog. Mert hiszen ezek a tünetek bármire visszavezethetők. Lehet egy pillanatnyi vércukorszint hanyatlás, vagy egy más betegség a háttérben. De valóban, hatvan fölött már akár a korai demenciára utaló jel is lehet. Olyan egyszerű lenne most elviccelni a dolgot, hogy: "A korai demencia az hajnal négytől négy óra öt percig tart csak, és általában észre sem vesszük álmunkban. Legalábbis nem emlékszünk rá." Vagy hogy: "Nézd már! Most született pár perce, és már azt sem tudja miért jött a világra!" De sajnos ez a dolog nem olyan egyszerű. Mindenkinek vannak a családban, esetleg a baráti körében olyan idős emberek akiknek a viselkedése egyszer csak megváltozott. Jellemváltozásnak látszik a dolog. Hirtelen érzelmesekké váltak, vagy éppen keményedtek. Nehezen jutnak eszükbe bizonyos egyszerű szavak. (nekem hatvan éve van ez :-) ) "Itt van a nyelvem hegyén!" Megváltozik az írásuk, sőt egyáltalán nem akarnak írni. Nehezen olvasnak. Pedig jó a szemük. Beszélgetésük során nehezen váltanak témát. Mindig visszatérnek ahhoz amit pár perccel azelőtt már hatodszor meséltek el. Általában a rövidtávú memória sérül. Mindenképpen orvosi kivizsgálás szükséges. Amire persze csak trükkökkel lehet elvinni az érintettet, hiszen éppen az a problémája, hogy nem tudatosul benne a betegség megléte. "Nincs nekem semmi bajom! Nem vagyok én hülye! Persze nincs két egyforma eset, így a szakember felkeresése elengedhetetlen. Jó hír, hogy sok esetben van orvosi segítség. Néha visszafordítható, de általában legalábbis lelassítható a folyamat. Megelőzésnek mindenképpen ajánlaható az intenzív szellemi tevékenység. Azok akik idős korukban is pl. nyelvet tanulnak, sokkal kevésbé érintettek...
Hogy miben is?
Nem is tudom.
Elfelejtettem. Pedig itt van a nyelvem hegyén!
Egy barátommal beszélgetve került szóba a dolog. Meséli, hogy mostanában egyszer előfordult vele, hogy hirtelen nem tudta...

Ne hidd el fiam...

Ne hidd el fiam, hogy az öregség szép! Akárki mondta, az hazudott. Legjobb esetben is nem tudta mit beszél. Mert az élet valóban szép. Amíg az embernek egészsége van. Amíg a családja körében él. Amíg a szerettei élnek. De mitől volna szép az élet amikor szép sorban kihalnak mellőlem a barátok, a rokonok? Amíg édesanyám élt, sosem volt egyedül. És én sem. A szüleimmel éltünk. Nem belőlük, mint ahogy mostanában az a rengeteg életerős neveletlen kölyök teszi, hanem együtt velük. Fontos volt a család. Mindenkinek megvolt benne a szerepe, fontossága. Tisztelete, becsülete volt az öregeknek. Nem szánalomból szerettük őket. Mindent nekik köszönhettünk. Egész életükben értünk éltek. Mint ahogy mi is tiértetek. Aztán minden megváltozott.

Először a fizetések lettek olyan kicsik, hogy az asszonyoknak is munkába, kereső munkába kellett állniuk. Ezután ketten keresték meg azt a pénzt amit békeidőben a férfi egyedül. Itt már borult a rend. Mert hirtelen átalakultak a feladatok. Minden összekeveredett. Más lett a fontos. És a két keresőnek is egyre többet kellett dolgoznia azért a kis pénzért. Egyre többet voltak távol a családtól. Aztán a lakások. Az is keletről gyűrűzött be hozzánk. Az addig többgenerációs családok kényszerűen szétköltöztek. Eleinte muszájból, aztán megszokásból. Így lett a nagycsaládból először kiscsalád, majd a sok csonka család. Mert a megcsonkított családok sehogy sem tudták betölteni a feladatukat. Egyre több, és több hiányosság került napvilágra. Hiányzott az öregek jelenléte, akik azelőtt nem csak példamutatásukkal, de személyes segítségükkel is aktívan résztvettek a közösségben. A fiatalok hajtották a pénzt, a gyerekek kulccsal a nyakukban az utcákon éltek mindenféle ellenőrzés nélkül. Nagyon sokan elkallódtak. És az öregeknek is hiányzott a család. Egyre többet voltak "csak" magukban. Aztán egyedül. És ha az egyedülmaradtak már nem tudták ellátni magukat, akkor jött az öregek otthona. Jobb esetekben. Vagy még az sem. Nem jó egyedül. Néha belegondolok. Régen mindig sokan jártak hozzánk. Nagy volt a família, nagy volt a baráti kör. Aztán elapadt lassan. Mára csak a ritka telefonos, vagy internetes kapcsolattartás maradt meg. Bár a hozzám hasonló öregek az utóbbit nem nagyon használják, így nekem ez sem ad teljes örömöt. Sosem hittem volna, hogy így egyedül maradok. Persze! A lányom naponta törődik velem. Meg a vőm is. Nagyon szeretem őket. És jönnek néha az unokák, dédunokák is. Olyan szépek, és okosak! Szerencsés vagyok velük. Szeretnek idejönni. De estére mind hazamennek. Csak én maradok. Huszonnégy éve nem szólíthatom édesanyámat. Sok éve lettem özvegy. Senki nem becéz azóta. 

Mindenem megvan. De tényleg! Olyan szerencsés vagyok, hogy a nyugdíjam is szépen emelkedett azóta mióta olyan régen nyugdíjba mentem. Mert tudod, ez matematika. A kisnyugdíj két százaléka kisebb mint a nagobb nyugdíj kétszázaléka. Tudod. Amivel emelnek néha. És ez az olló csak nyílik amíg élek. Sajnálom azokat akik most mennek nyugdíjba. Igazságtalan velük az élet. 

Az élet valóban szép. Olyan szép a világ! Ha kimegyek a kertbe, talán még sosem volt ilyen szép. Az a rengeteg virág! A gyümölcsfák is tömve virággal. Minden zsong, él, mozog. Csak kiülök a hintaágyra, és csodálom a friss fű közül kikandikáló rengeteg százszorszépet, a sok nárciszt, és büszke vagyok amikor az utcán megáll egy-egy járókelő, és megcsodálja mindezt. Igen! Az élet szép. És élni is nagyon szép, és jó. De egyedül semminek nem úgy örül az ember... És valljuk be: egy nappal sem leszek már fiatalabb. Eddig is tudtam ezt, de mára már érzem is. A kapát egy kézzel is elbírom még. A másikkal a botomra támaszkodom közben. De az ásóra lépni is kellene. Képzeld csak el! Igen! És mulass rajta! Nem panasznak szántam. Hiszen van segítségem mindenre. Olyan jók az emberek! És én meg is fizetem ezért őket...

Nem is volna semmi baj, ha csak húsz évvel fiatalabb volnék. De nem vagyok. Sok ez a kilencvenegy év. 

Aki azt mondta, hogy szép az öregség, az valószínűleg egy kalandos képzeletű, optimista fiatal lélek volt. Most lépzeld csak el! Hányan vannak sokkal rosszabb állapotban fiatalon is mint én? Mégis azt mondom, hogy nem mondott igazat. Vagy legalábbis tévedett.

Ne hidd el neki!

Na megyek, mert azt a kis borsót meg kell még igazítanom. Egy hete vetettem el. Nem tudom mi túrta össze, talán a földikutya. Vagy az arra vadászó róka. 

Mindegy. 

Megigazítom, aztán lepihenek egy kicsit. Este megint ideülök a géphez...

Szép nap a mai

Hétágra süt a nap.
Az alaphangulatot megadja a mosógép zümmögése. A sülő kenyér illata pedig csak még jobban felcsavarja a potmétereimet miközben a Skype-on "kocsisteri"-vel beszélgetek. Jók ezek a technikai lehetőségek! Ma pl úgy váltottam bankot, hogy mindent itthonról intéztem. A régi bankba is csak azért mentem be, hogy személyesen tegyem le nekik a "köszönőlevelemet".
De azért a napsütés visz mindent...

Annyira visz, hogy engem is levitt az óceán partjára ismét. Csodás idő volt, az emberek lovagoltak, fürödtek, szörföztek, napoztak. Hazafelé megálltunk egy tóparti csónakkikötőnél naplementét nézni.
Ez egy szép nap volt megint.