Ez csak a jéghegy csúcsa.
Barátaim! Arra kérlek benneteket, hogyha ezután bármi furcsaságot észleltek körülöttem, tudjatok róla, hogy az nem mind az öregkori elhülyülésem miatt van.
Köszönöm!
|
2017. 08. 18.
![]() | ![]() ![]() | ||
|
Név:
| |
Anyja neve:
| |
Születési hely, idő
| |
Ügyiratszám:
|
Telefonszám:
| |
E-mail cím:
| |
Lakcím:
|
|
2017. 11. 28.
![]() | ![]() ![]() | ||
|
Tisztelt (?) Sanyargatóim!
Látom én, hogy holló a hollónak nem vájja ki a szemét (a szemét).Tehát két dolgot tehetek:1.- Mindenféle szexuális programjavaslatokat tehetek (ki kinek a micsodáját stb.)2.- Szarok rá.Utóbbira szavazok: Jó munkát, jó szórakozást kívánok!O GÜgyiratszámok: 832690002666, 832690003246Ügyiratszám az engedményezőnél: 1504000304427Iktatószám: 2017/74658; 2017/81963Tárgy: Tájékoztatás2017. okt. 2. 16:30 ezt írta ("panasz" <panasz@intrum.hu>):
Engedményező: Provident Pénzügyi Zrt.Tisztelt Orbán Gábor!Köszönettel vettük megkeresését. Hivatkozva Társaságunkhoz 2017.09.06. napján érkezett elektronikus megkeresésére, az alábbiakról tájékoztatjuk.Álláspontját rögzítettük, azonban leveleiben az Ön által sérelmezett eljárással kapcsolatban újabb olyan tényt vagy adatot nem hozott a tudomásunkra, amely az eddigi álláspontunkat megváltoztatná.A Provident Pénzügyi Zrt. a 832690002666 ügy tárgyát képező követelést az Intrum Justitia Zrt-re engedményezte 2017.07.04. napján, ezért az engedményezés időpontjától számítva minden kötelezettségének és jogosultságának az Intrum Justitia Zrt. válik alanyává.
Lehettem vagy hároméves, már akkor is a női nem lelkes híve (vagyis bizonyára inkább a női igené, ez majd alább talán tisztázódik) amikor a szomszédék Babiját állítólag fizikailag bántalmaztam. Azért mondom, hogy állítólag, mert sem emlékeim nem maradtak az ügyről, sem pedig szemmel látható jelei az illető takaros kis fehércseléden. Pedig vagy tizenöt év elteltével volt alkalmam keresni rajta alaposan az egykori sérelmek nyomát, de azt nem találtam.
Nos mindenesetre azon a bizonyos 1955 októberi napon édesapámat munkából hazatérve az a hír várta, hogy az egyszem fia bántotta a szomszédék kislányát. Apám rendszerető, következetes, de emellett nagyon békés természetű ember volt. Maga elé állított, nagy szeretettel végignézett rajtam, majd kérdőre vont.
Valóban nem emlékszem a dologra, de szemtanúk egybehangzó véleménye szerint arra a kijelentésre miszerint: - "Majd szerzek egy olyan hosszú botot ami a hivatalból egészen hazáig elér!" - állítólag felcsillanó szemmel azt ragyogtam:
- " És az az enyém lesz?"
Apám, és a körülöttünk "fontos" teendőket éppen ellátó asszonyok erre viszont légzési zavarokkal kezdtek küzdeni intenzíven.
Mindebből én állítólag semmit sem vettem észre. Valószínűleg akkor már messze jártak gondolataim. Talán éppen azt tervezetem, hogy hogyan fog az a hosszú bot a hivatalból hazakerülni. És hogy elég erős leszek-e ahhoz, hogy felemeljem azt ha Babi megint olyan "ellentmondó" lesz.
Mondom: hároméves lehettem akkor. Tudatlan kis gyermek.