A pillanat élvezete

Élvezem a pillanatot. Azért van. Hogy élvezzem. Tehát ellazulok, behunyom szemeimet (ilyenkor a szemgolyó biztosan befelé fordul mert csak a sötétséget látja) és elmélyülten vizsgálom a mindenfelé úszkáló kis fényes izéket, Egy ideig ez teljesen leköti a figyelmemet. Ezek a való világgal tartott kapcsolatom utolsó képei. Lassan, nagyon lassan kiüresedik a fejem, (mármint ami a gondolatokat illeti) és átveszi a tartalom helyét a semmi.
- Az semmi! - gondolhatnátok most, hiszen az a természetes alapállapotom...
- Na szép!- mondhatnám, de nem mondom. Nem is tudnám, hiszen üres az agyam. Még üresebb mint egyébként, amikor annyi baromságot írok össze minden ok nélkül.
Tehát nem tehetek mást, élvezem a pillanatot. És ez a pillanat eltarthat percekig, órákig (egyesek szerint évtizedekig, de ők rosszindulatúak) és csak nagyon lassan javul az állapotom.
Valaki egyszer erre mondta nekem, hogy:
- Na látod! Tudsz te meditálni!
De én nem láttam, hiszen csukva volt a szemem, és én olyankor reménytelenül szerelmes vagyok! Most például abba aki ezt mondta nekem. De ez a szerelem nem veszélyes, hisz csak addig tart míg ki nem nyitom a szememet. Ez pedig normális esetben mindig bekövetkezik egyszer. És akkor vége a pillanatnak, vége az élvezetnek, vége a meditációnak, és úgy általában vége minden földöntúli boldogságnak.
Olyankor csak bámulok magam elé. Csodálkozom, hogy a pillanat semmit nem javított a világon. Nem lett jobb senki és semmi attól, hogy én a meditáció útjára tévedtem, nem lett teljes világbéke, és ahol lett ott is hamarosan pótolják a nagyhatalmak majd a megfogyatkozott fegyverállományt, és akkor visszaáll a REND.
Nagy fene ellazulásom egyetlen eredménye, hogy felélednek a szerelemérzés halvány emlékei, és gyanakodva nézek minden nőre, hogy nem vele volt-e a nagy találkozásom az ellazult SEMMI közepén? Mert hogy nő volt ott, az biztos! Hiszen élveztem a pillanatot. Hallottam a hangját, És ez az édes hang meditációra sarkallt több-kevesebb sikerrel.
Legközelebb jógára lazulok. És közben egy pillanatra sem veszem le a szememet a környezetemről. Figyelek minden veszélyforrásra, hogy ABBAN az ellazul pillanatban ne szolgáltathassam ki magamat egy másik nőnek már megint.
Egy másiknak ne!
És akkor majd élvezem a pillanatot...

Csak semmi meggondolatlanság! Csak semmi nagyképű kinyilatkoztatás, mert jön az élet, és jól pofánvág!

Vigyázni kell a magabiztos kijelentésekkel! Én mondom Néktek! Januárban írtam ide valamit. Na csak annyit erről, hogy: Piszkosul vigyázni kell az elhamarkodott, magabiztos kijelentésekkel!
Szerencsére.

Utolértem a holnapot

A máskor rövid éjszakák mostanában kibírhatatlanul hosszúra nyúltak. Míg régen ha az időt sürgetni támadt kedvem élég volt csak álomra hajtani a fejem, és máris eljött a következő boldog nap amint kipattant a szemem, az utóbbi időben végtelen hosszúra nyúltak az éjszakák. Felébredek hajnalban, nézem a plafon helyét a sötétben, és a fejemben száguldoznak a gondolatok. Szépek, és kevésbé szépek, de valahogy olyan ismerősek nekem. Mint ha valami régi hullámok korbácsolnák agyamat ilyenkor. Puha takaróm alatt ellazulva nyújtózkodom egyet, és átadom magam a boldogságnak.
Azt hiszem szerelmes vagyok az életbe. Élvezem minden pillanatát, és már nem várom a holnapot. Benne élek megint.

A jó dolgok nem járnak egyedül

Azt hiszem szerencsésnek érezhetem magam. Az átlagnál legalábbis sokkal szerencsésebbnek. Hiszen megvan mindenem ami a boldogsághoz kell. Na ne ijedjetek meg, nem fogok itt egy irigységet generáló felsorolásba. Nem az a célom, hiszen mások irigységétől boldogabb már nem lehetek. Most igazán apróságoknak örülök. Például egy kellemes hétvége barátokkal, finom ételek, csodás idő, az asztalon egy palack finom bor Tocanaból,  egy másik a sorsát várja a pálinkák, és whiskey-k között és az a biztos tudat, hogy az életem rendezett. Nyugalom van itt legbelül, s mióta csak magammal kell törődnöm, azóta jut időm mások megsegítésére is a munka mellett. Szóval a jó dolgok nem járnak egyedül. És ez az az érzés amihez hozzá tudnék szokni. Már csak Dóri hiányzik nagyon, meg az otthoniak,. de ez egy másik nap témája lesz majd...

joy breaks

Amikor ruhádat fejeden áthúzva vennéd le,

de elakad nyakadon, s én - kihasználva kiszolgáltatottságodat - 

finoman átkarolom gyönyörű derekadat,

és lágyan végighintem csókjaimat nyakadtól - pihegő melleiden át -

köldöködig, s te zihálva várod sorsod beteljesülését... 

Na én akkor tartok pihenőt!

Viszonyok, és a látszat

Olyan lélekromboló amikor egy kívülről tökéletesnek látszó kapcsolatról kiderül, hogy éppen a felbomlás veszélye fenyegeti. Ráadásul minden ép ésszel megmagyarázhatatlan ok nélkül.
Nem az első eset amivel találkozom. Szép pár gyönyörű gyerekkel, és látható problémák nélkül. Csak a szemeik kiáltanak segítségért. Nem tudni mi a probléma. Lehet, hogy túl hamar vágtak bele a nagybetűsbe? Vagy csak egyszerűen a körülmények alakultak rosszul? Lehet, hogy egy eleve rossz párválasztásról van szó? Nem tudom, de mindegy is. Az ember szeretne segíteni, de nem az ő dolga.
Szomorú lettem ettől. Mindenesetre imát mondok értük.
Mást nem tehetek.

Jó kérdés

Azon törtem a fejem ma reggel, hogy milyen lelke lehet annak aki a szeretetet pénzben méri, de érte áldozni semmit sem képes?

O-Kati

Ma ismét egész nap égett nálam a szeretet, és a gyász gyertyája. Miután elfogy a láng, valahol mélyen bennem folytatja lobogását. Nekünk, ittmaradóknak fáj, de talán Ő már boldog egy másik világban. Talán emlékeiben sem őrzi a hosszú, gyötrelmes betegség kínjait. Míg itt élt közöttünk, nekünk barát volt, szerelem, osztálytárs, feleség, anya, munkatárs, ízig-vérig kertész és még hosszan folytathatnám megjelenési formáit.
Ma átigazolt az angyalok csapatába.

Törökkati, Oláhné Kati, O-Kati, Katka stb stb!
Isten legyen veled az örökkévalóságig!

Majd mi is jövünk...