2016. február 29., hétfő

A pillanat élvezete

Élvezem a pillanatot. Azért van. Hogy élvezzem. Tehát ellazulok, behunyom szemeimet (ilyenkor a szemgolyó biztosan befelé fordul mert csak a sötétséget látja) és elmélyülten vizsgálom a mindenfelé úszkáló kis fényes izéket, Egy ideig ez teljesen leköti a figyelmemet. Ezek a való világgal tartott kapcsolatom utolsó képei. Lassan, nagyon lassan kiüresedik a fejem, (mármint ami a gondolatokat illeti) és átveszi a tartalom helyét a semmi.
- Az semmi! - gondolhatnátok most, hiszen az a természetes alapállapotom...
- Na szép!- mondhatnám, de nem mondom. Nem is tudnám, hiszen üres az agyam. Még üresebb mint egyébként, amikor annyi baromságot írok össze minden ok nélkül.
Tehát nem tehetek mást, élvezem a pillanatot. És ez a pillanat eltarthat percekig, órákig (egyesek szerint évtizedekig, de ők rosszindulatúak) és csak nagyon lassan javul az állapotom.
Valaki egyszer erre mondta nekem, hogy:
- Na látod! Tudsz te meditálni!
De én nem láttam, hiszen csukva volt a szemem, és én olyankor reménytelenül szerelmes vagyok! Most például abba aki ezt mondta nekem. De ez a szerelem nem veszélyes, hisz csak addig tart míg ki nem nyitom a szememet. Ez pedig normális esetben mindig bekövetkezik egyszer. És akkor vége a pillanatnak, vége az élvezetnek, vége a meditációnak, és úgy általában vége minden földöntúli boldogságnak.
Olyankor csak bámulok magam elé. Csodálkozom, hogy a pillanat semmit nem javított a világon. Nem lett jobb senki és semmi attól, hogy én a meditáció útjára tévedtem, nem lett teljes világbéke, és ahol lett ott is hamarosan pótolják a nagyhatalmak majd a megfogyatkozott fegyverállományt, és akkor visszaáll a REND.
Nagy fene ellazulásom egyetlen eredménye, hogy felélednek a szerelemérzés halvány emlékei, és gyanakodva nézek minden nőre, hogy nem vele volt-e a nagy találkozásom az ellazult SEMMI közepén? Mert hogy nő volt ott, az biztos! Hiszen élveztem a pillanatot. Hallottam a hangját, És ez az édes hang meditációra sarkallt több-kevesebb sikerrel.
Legközelebb jógára lazulok. És közben egy pillanatra sem veszem le a szememet a környezetemről. Figyelek minden veszélyforrásra, hogy ABBAN az ellazul pillanatban ne szolgáltathassam ki magamat egy másik nőnek már megint.
Egy másiknak ne!
És akkor majd élvezem a pillanatot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése