2015. december 15., kedd

Egy nehéz nap hajnala






Ma hajnali két órakor indulok itthonról. Aztán egy jó félóra múltán felveszem egy barátomat, és elviszem Dublinba. Repülni fog. Haza. Németországba. Eddig ebben semmi különös nincs. Ami nem a szokásos, hogy Pierre ma VÉGLEG utazik haza. Nyugodtan állíthatom, hogy "itthonról".
 Lakhelye, és munkahelye ugyanaz volt hosszú ideig. Nem is igazán nevezhető munkahelynek. Inkább hivatásnak, vagy méginkább életformának. Végtelen "megszállott" türelemmel élt együtt rászoruló emberekkel. Nappal famunkákat (művészi szinten) végeztek együtt, a nap további részeiben pedig mindenféle gondozói "családtagi" munkával segítette őket.
Nem nagyon látom előre, hogy ki, és hogyan tölti majd be a helyét. Valószínű, hogy ez nem csupán egy személy feladata lesz. De a hiányát megszüntetni talán csak az idő fogja.
Szóval ma utoljára beszélgetek majd vele (ha ugyan végig nem alussza az utat mellettem) egy jót, és csak remélhetem, hogy látom még valaha. Öt körül kipakolom a kocsiból, aztán hátra sem nézve visszaindulok.
Utálok búcsúzkodni...
9-40-re időpontom van a háziorvosomnál, majd délután még elugrok Londonderrybe , mert kórházba kell vinnem egy kisgyereket kivizsgálásra. Valamikor sötétedés után érek haza. Állatkáim várnak itthon. Négy nyuszkó, és egy tyúkocska. Miután összeszedem azt az egyszem tojást, és megetettem, megitattam az állatseregletet, bepunnyadok a laptop elé.
De ezután ha benézek egy bizonyos ajtón, ott már nem Pierre-t látom az "övéi" között ahol mindenki boldog, mindenki mosolyog, és ő saját munkája mellet mindenkivel képes egyidjűleg foglakozni.
Csak a keze nyoma marad utána. Átvitt, és mindenfajta értelemben.

Nagyon fog hiányozni.
Nagyon...


3 megjegyzés:

  1. Megértelek.
    Azt mondják, nincs pótolhatatlan ember, de mégis, vannak olyanok, akik távozásukkal nagy űrt hagynak maguk után, ami csak - ahogy írod,- hosszú idő után záródik.
    ...És de jó, hogy vannak ilyen EMBEREK!

    Nagyon klasszak ezek a faszobrok!!!

    VálaszTörlés
  2. Tényleg nagyon ügyes, főleg az alsó nagyon tetszik...
    Már megtanultam, hálásnak kell lenni azért az időért, amit kapunk valaki mellett. Mennyi jót kaptunk tőle, mennyire változtatott meg minket a közelsége.
    Most eszembe jutott, mikor mi összefutottunk 5 éve, ahogy ott üldögéltünk hármasban és beszélgettünk. Csak az az egyetlen találkozás, mennyi mindent megváltoztatott bennem. Jó volt. :-)

    Kívánom, hogy valaki olyan töltse be a helyét, akit ugyanúgy kedvelsz majd, mint őt! :-)

    VálaszTörlés
  3. Óóóó.....nem is tudom mit mondjak, annyira veled érzek.

    VálaszTörlés