2015. december 17., csütörtök

Nem alszom

Nem alszom csak éppen Veled vagyok 
amikor nem vigyáznak rám eléggé az angyalok.
Csukott szemem mögött felrémlik a képed, 
amilyennek csak én ismerlek Téged.
Éber vagyok mint mindig ha Rád gondolok,
gyűrött takaróm alatt nagyon egyedül vagyok

Szunnyadó vágyaimat feltépni félek, 
összeszorított szemhéjamon keresztül nézlek
s ahogy az éjszaka fáradt hajnalba fordul
egy-egy emlékre a fogam csikordul:
látom ahogy megremeg a melled.
érzem hogy finoman rabul ejt lelked.

Utánad nyúlnék de útban van a párnám. 
és nem fekszik itt az kitől azt várnám
Nem alszom, csak Rád gondolok éppen
mint bármely pillanatban álmomban vagy ébren,
az égboltra gondolok, s a csillagrengetegre
Istenre, világra, felfoghatatlan végtelenre.

Talán mi is beleférünk abba egyszer újra
és megint együtt lépünk az elveszített útra!
Nem alszom, csak mindig Rád gondolok
amikor kimenősek éppen azok a fránya angyalok
nyitott szemem előtt halványul a képed
de ha csukva tartom látlak. Ugye érzed?







15 megjegyzés:

  1. Nagyon szép....!!!))
    Köszönet érte, hogy megosztottad velünk!

    VálaszTörlés
  2. ... mit szép?, gyönyörű, lélekbemarkoló!!!

    VálaszTörlés
  3. Nem vagyok verskritikus ,de szerintem a mai divatnak nem tetszik ez a sok rím . A gondolat szép ,próbáld meg esszében is megírni,az még jobb lesz meglátod."lélekből jövő esszé"

    Nem hivalgó, cifra páva,
    Nem modern az én szívem.
    Egyszerűség lakik benne,
    Mosolyogva, szelíden.
    SZ.M.

    Automatikus vers kritika ( 1.01 verzió )

    Hozzávalók: dobókocka papír toll vagy ceruza.

    A szabványos dobókockával dobj egymás után háromszor, minden dobás után

    jegyezd fel az eredményt, majd a kapott sorrendben ( pl 2-4-1 )

    olvasd el a magadnak kisorsolt kritikát.
    1: Alapvetően jó vers lenne, de túl sok benne a gondolat és ezek néha összegubancolódnak .

    2: Vigyázz a rímekre, nagyon fontos, hogy a versnek legyen ritmusa dallama, eleje és vége. A ragrímekkel vigyázz, mert könnyen szaporodnak !

    3: Gyenge vers lenne, ha nem gondoltál volna közben az olvasókra a mélyebb tartalom révén. Persze jusson eszedbe, hogy a túl mély tartalom fárassza az olvasókat.

    4: A vers egyetlen negatívumaként róható fel a közérthetőség, ami nem nagy baj ebben az esetben.

    5: Mondanám, hogy túl sok benne a ragrím, de ez jelenleg érdektelen mert a mondanivaló ís.

    6. Akár a legjobb vers is lehetne, de át kéne újra gondolnod, milyen szép tiszta volt a papír előzőleg.

    7. Ne csaljj ! Nincs is hét pont a kockákon !
    Üdv:M.Laurens

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A face-re ugyanakkor ugyanezt írtam emigyen:

      Csukott szemmel ébren,
      a mindenség tengerében.
      Veled.Vakreményben.

      Törlés
  4. Igazad van! Magam sem fogalmazhattam volna jobban. Én kérek elnézést!
    De tudod, én nem verset írtam. Nem bírtam aludni, és ez felidegesített. Gondolataim őrülten száguldoztak múltba, jelenbe, de valahogy mindig visszatértek életem egy meghatározó szerelmére. Nem is értem miért? Talán csak azért mert szerelem volt. Talán csak azért, mert nem csak volt. Talán csak azért, mert tizenkét év után sem tompul a fájdalom, s erről szól a dalom, akár igen-akár nem akarom. Én csak akkor írok, ha mondanivalóm van. Most éppen hajnali fél négy táján kívánt kirobbanni belőlem, mint egy fékezhetetlen folyó, amit nem bír kordában tartani semmiféle gát. Valamikor sokat írtam rím nélkül. Nem vagyok költő, de valahogy mégis az időmérték csapdájában vergődtem. Később ezt azzal magyaráztam ha valakit érdekelt egyáltalán, hogy nálam nem a verssorok vége, hanem a tartalom, és a ritmus adja meg a muzsikát. Mindezt nem azért mert így akarom, hanem azért mert így tört fel valahonnan mélyről ahol már nagyon régen ülepedett, és csak gyűlt, gyűlt, gyűlt. Nálam nem a vers a lényeg, hanem az, hogy ki akarom, és ki merem mondani örömömet-bánatomat. És legtöbb esetben ezek együtt járnak. Véleményem van. Tudom, ez nem minden esetben szimpatikus, de van, és ha már van hát kikívánkozik. Magamnak teszek vele szívességet ha kinyitom a túlnyomás szelepét, és addig írom amíg "köll" írnom. Azután nyugodtabban alszom. Szebbek lesznek a nők, illatosabbak a virágok, puhábbak az ölelések, és szimpatikusak a kritikák. Mint most is. Köszönöm!
    Kérlek maradj még, és olvass régebbi írásaimat is. Hátha azok hibáira is rá tudsz világítani amitől én több, jobb lehetek. Véleményed - mint bárkié - érdekel. Olvasd talán a "válgatós", vagy a "Válogatás" címen egybegyűjtötteket. Találsz ott mindenféle irományt. Egyszerű elbeszéléstől akár még neked is tetsző versig is. Ki tudja? Még akár véletlenül is.
    Köszönöm, hogy voltál, hogy vagy, és remélem még sokáig leszel. Itt. Mert itt mindig lesz helyed. :-)

    VálaszTörlés
  5. Ja! Ha keresel régebbieket, megteheted itt jobbra lent a "search" keresés ablakocskában. Beírsz valamit, és láss csudát! :-)

    VálaszTörlés
  6. Én is köszönöm a megtisztelést.Jövök,olvaslak.A nevem és az idézet ,csak plágium.Eredetiségemet csak Te tudhatod,sokan jobb ha nem tudják.

    VálaszTörlés
  7. Még egy gondolat.Ez sem az enyém,sajnos.

    Platón Symposionjának megírása óta persze mindannyian jól ismerjük Erósz valódi helyét, szerepét, ugye?
    Ha nem ismernétek e szépséges szöveget, hát hadd mondjam: a Szerelem drága Istene nem a Szerető lényben lakik, de nem ám!

    Persze: a Szerető mindig úgy fogja érezni, hogy az Isten benne lakozik, mert hát épp ez Erósz egyik nagy trükkje.
    „Hahhh… Milyen isteni mód szerelmes vagyok…” – sóhajtozunk olykor. – „Isteni mód szerelmes vagyok..” – sóhajtozunk.
    Pedig: pedig Erósz, az Isten, a Szerelem nem ám bennünk – szeretőkben – lakik, hanem a Szeretett Lénybe költözött.

    http://ameoesszek.blogspot.hu/2011/06/szerelem-termeszeterol-es-egyebekrol-is.html

    VálaszTörlés
  8. Két dolog.
    1.- Eredetiségedet - akár hiszed, akár nem - én sem ismerem. Van egy kör akik rendszeresen jelentkeznek, régi barátok, vagy új barátok, örök barátok, de amikor így elbújnak akkor csak találgatni tudom, hogy "na most éppen ki is vagy?" Akár nyíltan, akár privátban, én úgy vagyok vele, hogy nem szeretek találgatni. De azért nagyjából sejtem. Az írásmód sokmiondent elárul alkotójáról...
    2.- Az élet értelme (ha van egyáltalán) talán az önfenntartás. Mármint az, hogy az élet jól önfenntartja önmagát. És ehhez nekünk bizony semmi közünk nincs. Legalábbis csak annyi, hogy értékelhetetlenül pici részben eszközei vagyunk. És hogy azok is legyünk, kapunk ehhez a Magasságostól motivációkat. Eklatáns példa erre mondjuk az embereknél, és más gerinces állatoknál is pl.a szaporodást biztosító nemi ösztön. Persze fogalmazhattam volna úgy is, hogy az ezzel járó nemi örömök, de hát azt ugye bőkezűen pocsékoljuk eredeti célja fölötti mértékben is. Mert hát gyarló az ember. Is.

    Összefoglalva: Porból lettünk, s porrá leszünk, mert így akarja a MINDENHATÓ.

    VálaszTörlés
  9. "Összefoglalva: Porból lettünk, s porrá leszünk"

    És még csak nem is távolban !
    https://youtu.be/SkuZXg0e_UY

    VálaszTörlés
  10. Nem tudom, hogy érzi-e... Mivel én abban a hitben vagyok, hogy odaát nincs fájdalom, nincs betegség, nincs könnyhullatás, ezért inkább azt gondolom nem érzi. Mert ha érezné, az fájna neki.
    Egy fiatal lelkész mesélte egyszer szintén lelkész ismerősömnek, hogy tulajdonképp meghalt, míg rohant vele az autó a kórházba, és akkor egyszerűen megszűnt minden. Megszűnt az aggodalom a feleségért vagy a kisgyerekeiért, az valami teljesen más dimenzió, nem tudott többé a földiekkel törődni. Aztán újraélesztették.
    Szerintem jól is van az úgy, ha odaát már nem szenvedünk. Szenvedünk eleget itt. A találkozás meg előbb-utóbb majd bekövetkezik. Kinek nagyon sokat kell rá várni, kinek nagyon keveset.
    Vígasztaljon az Ég téged az ilyen a gyötrelmes éjszakák idején!!

    VálaszTörlés
  11. Hú ez nagyon nehéz téma. Mert nekem saját "halálközeli élményem is van, és egy barátomnak is megdöbbentő ilyen emlékei vannak holtából. A feleségem előbbre betegsége folytán élete során hét alkalommal volt a klinikai halál állapotában, s ebből három alkalom volt amikor olyan megdöbbentő emlékeket sorolt, amit sehonnan nem láthatott, hallhatott, nem tudhatott volna, mégis minden egyezett. Tudom, az ember ha nehezen nyugszik bele a Kedves halálába akkor fura dolgokat hall,tapasztal még sokáig. Igaz egyre ritkábban. Ezen mindig mosolyogtam, míg magam is át nem éltem. Tehát én nem merem már biztosan kijelenteni, hogy a halál után nincs már kapcsolat. Bár vele már életében is volt néhány furcsa, megmagyarázhatatlan dolog a kapcsolatunkban. Most itt nem részletezném, mert ez a bejegyzés nem erről szólt, ill. akart szólni. Elég érdekes téma ez, lehet, hogy megírom egyszer. De a jókívánságot köszönöm! :-)

    VálaszTörlés