2014. május 5., hétfő

Meteor 1.3

Lajossal nagyon egy húron pendültünk. Szavak nélkül is meg... szóval mindent...
Egy alkalommal reggel kilenckor vettük át a szolgálatot Sanyitól. Átlapoztuk az eseménynaplót, és kiértékelésképpen Lajos megjegyezte, hogy amit leírt az tökéletesen fedi a valóságot. De a Veszely Csárdába biztosan nem vitte magával Sanyi a naplót, mert az a rész hiányzik... Sanyi egy külön világ volt. Több élete is volt párhuzamosan. És valahogy olyan "skizof-rém" (!) formára vette némelyik életét. Az egyikben pl. ő volt a család üdvöskéje. Ez abban nyilvánult meg nála, hogy kényére-kedvére azt tett otthon amit csak akart. Egy alkalommal benyitott a szomszédban lakó nagyanyjához:
- Gyerünk Mama! Költözünk.
- Hová kisfiam?
-Ezután velem laksz majd. Jó lesz az neked! Eladtam a házadat!
- Miért?
- Éppen elégért. Na pakoljunk!
Egy másik élete pedig a "városbohóca" nevet érdemelhetné ki. Nem volt alkoholista, de amolyan alkalmi ivóként bizony érdekes dolgokat láthatott a városka lakossága az ő produkcióiból. Pl. egy alkalommal nem szolgálta ki a pultoslány arra hivatkozva, hogy a folyadék nem összenyomható (tanult lányka volt) így ha taposná sem férne a bendőjébe több. Erre a mi Sanyink, csak hogy bebizonyítsa, hogy fér még oda ahová az előző adagok csurrantak, fogta a pulton levő születésnapi rózsacsokrot, kiemelte a vázából, kiitta annak a tartalmát, majd visszacsusszantotta a csokrot a következő megjegyzéssel.
- Ha én inni akarok, akkor én iszok! Ok? Egyébként ez az utolsó sör volt a legjobb amit ma ittam... Ezután kért egy cigit. Kapott. Meggyújtotta fordítva, és amikor a füstszűrő elfogyott, és a parázs a dohányhoz ért volna éppen, elnyomta.
- Nem dohányzom! - mondta- És a dohányfüst különben is ártalmas!
Azzal szépen beült a kocsijába (amit engedély nélküli taxizásra is használt) és a jellegzetes szürke Zsiguli őrült tempóban (kb. húsz km/h sebességgel) hazaindult vele. No csak éppen erre vártak a város éber őrei! Nyomába eredtek, s már előre érezték zsebükben a jutalmat amiért ilyen ügyesen lefülelték a már régóta figyelt személyt. No de Sándorunk nem adta magát egykönnyen! Beletaposott a gázba, és hatalmas üldözéses elfogás vette kezdetét, ami a megyeszékhely egyik jellegzetes burkolat nélküli sártengerre emlékeztető utcájában ért véget. A rendőrök körülfogták az elsüllyedt orosz csodát. Kicsit aggódtak, hogy az autóból kiszálló "gyanúsított" nem esik-e azonnal a vízzel telt árokba. De nem!
- Ki van a hátsó ülésen? - Hangzott el az első kérdés.
- Mér??? Van ott is valaki baszikám?...
   Nos Sándorunk ezek után a munkahelyén szinte hihetetlen, de egy hozzáértő, mindig pontos, megbízható, csendes, jó szakember volt. És nagyon jó munkatárs! Egyszerűen imádnivaló! Azonkívül zseni. Zenei, és sport zseni volt. A háta mögött tartott gitáron, vagy satuba fogott pengető fölött mozgatva hangszerét, Jimi Hendrix számokat játszott az eredetivel megegyező minőségben. A Fradiba is hívták focizni, de arra hivatkozva, hogy sérülékeny, lemondta köszönettel a megtisztelő felkérést.
- Miért? Sérültél már meg? - kérdezték tőle  egyszer. - Még nem. De az nagyon rossz lehet!- volt a lakonikus válasz.
   Szóval őt váltottuk Lajossal. Miután hóvége volt, mindketten el voltunk foglalva sokáig az adminisztrációval. Úgy tíz óra tájban Lajos bekapcsolta a rádiót. Valami jugoszláv állomáson híreket mondtak éppen hős marsalljukat éltetve szokás szerint. Aztán zene. Mi csak ültünk íróasztalainknál, és tettük a dolgunkat. Nem beszélgettünk. Már régóta nem nagyon tudtunk volna egymásnak újat mondani. Eleinte élveztük a csendet. Később meg már mindketten a másikra vártunk, hogy megtörje azt,
Aztán úgy a dálután közepén egymásra néztünk, kezünkben megállt a toll, egy légy ijedten merevedett mozdulatlanságba  az ablaküvegen a feszültség hatására, s mi EGYSZERRE szólaltunk meg imígyen:
- Tovarisom Jánosom Kádárom.
Ahogy illik. A reggeli rádióhírek megtették hatásukat.
Mondom egy húron pendültünk.

Miután jól kibeszélgettük magunkat, leültünk sakkozni. Még nem álltak a bábuk, amikor Lajos azt mondta:
- E-2 E-4
-Kis szünet után válaszoltam komoly pofával.
- Felajánlom a döntetlent a huszonharmadik lépésben.
Lajos két ujjába temette arcát. Nagyon gondolkodott.
- Harmincadikban, de elfogadom.
Aztán estig már csöndben voltunk megint.
Dolgoztunk nagyon...

8 megjegyzés:

  1. Hátat habosító egy munka volt...

    VálaszTörlés
  2. Azért volt ám ott munka is rendesen. Csak hát ha arról írok részletesen, nem hiszem, hogy bárkit feldobna az ionoszféra rétegek mibenléte, annak vizsgálata, az így szerzett hatalmas adattömeg feldolgozásának nehézségei az akkor még számítógép nélküli világban, logarléccel számolva, örökös hibakereséssel korrigálva a mediánolásokat... De azért kitérek erre is, csak nem akarok tömény unalmat papírra vetni...

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. Bár sosem motivált, hogy igazam legyen, jólesnek soraid! :-) Szerintem ugyanis mindenkinek igaza van. A maga módján. És én nem akarom senkire rákényszeríteni a magamét. Az igazság amúgy is csak egy nemlétező, vagy legalábbis relatív fogalom. Látod, ezt is tudom unalomig elemezni... :-)

      Törlés
  4. Hát ez a Sanyi jópofa egy fickó lehetett. :-)
    Nemrég láttam egy filmet, amiben így sakkoztak mester és tanítványa.

    VálaszTörlés
  5. Engem így vert sz@rrá egy nagymester egy nyaralás alkalmával. Én hason feküdtem a parton a tábla előtt, ő meg a Balatonban csücsült nyakig háttal nekem. Kb. tíz lépéssel a vége előtt megmondta, hogy mikor, és mivel kapom majd a mattot... :-)

    VálaszTörlés
  6. Sanyi igazán az volt! Szerettük nagyon. De élete gyászos véget ért. (mint általában minden élet...) Egyszer csak elmaradt. Nem jött dolgozni többé. Kérdeztük Bélát a bátyját aki szintén kolléga volt (nem is utolsó!) hogy mi történt? - Leszázalékolták. - mondta. - Ugyan mivel? Olyan életerős fiatalember.... volt. - Nevetni fogsz: Munkafóbiával. Ha meghallja csak a szót is, hogy "munka", olyan dührohamot kap, hogy szakemberek kellenek a csillapításához. - Így azután lassan beletörődtünk a hiányába. Nem sokkal későbbi halálhíre már szinte meg sem lepett senkit...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most valahol ott fent mulattatja az égieket valamelyik tudományával. Mondjuk egy égi labdával "dekázik" végtelenül. Ezt már idelent is tökéletesen űzte. Csak néhány tízezrenként állt meg egy sörszünetre, aztán emelgetett, emelgetett vég, és hiba nélkül...

      Törlés