2014. május 6., kedd

Meteor 1.4

Még mielőtt bárki könnyelműen azt a hitet táplálná elméjében, hogy a Meteornál munka igazából nem is volt, csak öröm és boldogság, hát ki kell ábrándítanom! Bizony dolgoztunk is általában. Hiszen pont ezért hívták "munkahelynek" és nem "e örö e bodottá" helynek. Mégpedig  a feladat kettőssége miatt minden munkatársnak két egymástól teljesen elütő "szakmát" kellett a magáénak tudnia. Úgyis, mint:
1.- Észlelés.
Ez a munka magában foglalta az időjárás számos speciális eljárással, és eszközzel történő folyamatos megfigyelését, az így szerzett adatok teljes feldolgozását, majd azok rendszeres továbbítását a központba. Ez így leírva talán egyszerűnek tűnhet, de a valóság az, hogy központból is volt vagy három, így aztán a dolog kívülállók számára kissé bonyolultnak tűnhetett. Ha laikus került közénk, az kb. annyit látott, hogy az észlelő kolléga mindig mindent úgy csinált, hogy közben félszemmel, félfüllel, és fél egyéb érzékszerveivel állandóan figyelte az időjárás változásainak minden, a legapróbb rezdülését is. Óránként rendszeresen felpattant, és kiment a műszereket leolvasni, jegyzetelt, majd arcát az ég felé fordítva a felhőzet milyenségét, mennyiségét, annak változási folyamatait megfigyelve könnyített magán hólyagilag. Persze ez nyáron amikor a fű zöld, az ég kék stb. nem problémás. De télen! Amikor mindent hó, és jég takar. Egyrészt nehezebb dolga van, mert előtte melegen fel kell öltöznie, kesztyűben mind jegyzetelni, mind vizelni nehezebb ugye, és reggelre az épület körül, az észlelés közben megtett út mentén bizony a hó színe sárgára váltott. És ez a legközelebbi havazásig, vagy tavaszig meg is maradt.
Nem tudom miért van az, de bizony ha az emberfia hirtelen egy meleg szobából hideg környezetbe kerül, akkor vannak ilyen kényszerei. Márpedig a munka a pontosságra épül. Az észlelést sem megszakítani, sem elhalasztani, sem előrehozni nem lehet. Eleinte próbálkoztam minden észlelés előtt könnyíteni magamon, de akkor nem tudtam. Egy perc múlva, amint kiléptem az ajtón, akkor meg KELLETT! (ezt is érdemes lenne tudományosan kikutatni, hogy mik az alapvető összefüggések az emberi hólyag, és a mikroklímaváltozás között) Nálunk szerencsére csak férfiak dolgoztak, így valamivel kevesebb magyarázatra szorult a dolog. Ha meg vendéget vártunk, előkerültek a hólapátok, mint a jótékony feledtetés hasznos eszközei...
Szóval ott tartottam, hogy miután az észlelő hozzájutott adataihoz, visszament az épületbe, és ott folytatta az adatgyűjtést. Leolvasta a légnyomásmérőt,  a szélirány-erősség mérőt stb... Gyakorlatilag minden észlelés egy kicsit más volt, mert hatóránként sokkal több adatot kellett gyűjteni mint a közbeeső időszakban. Nos amikor minden adat megvolt, akkor nekiült, és egy hatalmas méretű naplóban rögzítette azokat, s ezzel egyidejűleg egy speciális kódrendszer segítségével összeállította azt a táviratot amit minden óra negyvenötkor  a gyűjtőállomás URH rádió segítségével összegyűjtött.
Ez a része a dolognak izgalmas volt, mert országszerte minden állomáson volt rádió adóvevő, így állandó összeköttetésben voltak a kollégák egymással. Abban a világban amikor nem, hogy mobil, de még telefon sem volt otthon a legtöbb embernek, bizony nagy dolog volt hallani egymást ilyen "távolról" élőben. Nos amikor a gyűjtő minden vidéki állomástól begyűjtötte az adatokat, akkor következett a többi tennivaló. Mindig voltak un. szakmai feladatok. Ilyen volt pl. a cserépkályhák üzemeltetése is szükség szerint. A favágástól a takarításig bezárólag. Ilyen volt a műszerek karbantartása, ápolása, és a huszonnégy órás ottléttel együttjáró főzés (ha volt mit egyáltalán) a tollaslabdázás, vagy a sakkozás.  Persze voltak napi, heti, és havi egyéb adminisztrációk is, de minden titkot már mégsem adok csak úgy ki na!
2.- Ionoszféra kutatás.
Hogy mi az ionoszféra, mi a szerepe, és mely területeken, azt guglizza ki akit érdekel. Ilyen csacskaságokkal nem akarom az ujjaimat koptatni a billentyűzeten. (Része a nemzetközi űrkutatási programnak) Mindenesetre volt egy hatalmas műszer a terem közepén ami tulajdonképpen egy óriási rádióadó-vevő volt. Ez jeleket sugárzott függőlegesen (nem állandó azonos frekvencián, hanem végigsöpörve nullától felfelé egy bizonyos tartományt) majd az ionoszféra éppen jelenlevő rétegeiről visszavert jeleket filmen rögzítette. Nos ez minden órában megtörtént. Ott kellett állni a folyamatok indításáért, a mérés ellenőrzéséért, esetleges ismétléséért, és amikor már hasznos jel nem volt, hamarabb le kellett állítani a mérést, hogy ne kopjon a berendezés fölöslegesen, és ne fogyjon az a drága film, ami egyébként kiválóan alkalmas volt a fényképező masináinkba is... Aztán naponta egyszer filmcsere, előhívás, és a sötétkamrában az adatok kiértékelése, rögzítése különböző szakmai szempontok szerint.  Erről a berendezésről egyébként még lesz szó a jövőben.

Mindkét feladatkört mindenki bármikor betölteni volt köteles annak ellenére, hogy még csak nem is ugyanannak az intézménynek a munkakörei voltak ezek. És mint később kiderült, az egyik terület dolgozói még csak nem is honi bért, és fizetést kaptak, bár mindkettő megalázóan alacsony volt. Csak példaként említem, hogy én kevesebbet kerestem mint az akkor még kezdő, képesítés nélküli óvónő feleségem. Pedig... Na hagyjuk ezt!

3.- Állomásvezető

Igen! Jól látod! A kettő feladat az három. És a harmadik volt talán a legnehezebb. Mert az állomásvezetőnek súlyos feladatai voltak. Pl. :
a.-   Minden nap (hét közben) kimenni a munkahelyére, és délután otthonába távozni.
b.-  Minden feladathoz érteni, mert különben nem tudja, hogy mit művelnek a dolgozók.
c.-  Legalább óránként felébredni, és átballagni az észlelőterembe, hogy érezzék a kollégák, hogy itt kérem irányítás van!
d.-  Fogadni a főnöki telefonhívásokat, és meghallgatni a leb@... kat. Na és ezeket feldolgozni!
e.- Havonta jelentést írni az állomás tevékenységéről. Ennek legnehezebb része a "hangulatjelentés" volt amiben bizony személyenként is értékelni kellett a dolgozókat mindenféle szempontok szerint. (olyan kényszerű besúgás jellege volt a dolognak)
f.- Mindeközben fenntartani a vezetői tekintély látszatát...

Nos e sokrétűséget jellemzően két tábla függött a ház falán. Emlékezetből nem biztos , hogy pontosan, de megpróbálom felidézni. ( Valaki segítsen!)

1.- Országos Mereorológiai Szolgálat, Központi Meteorológiai Intézet Békéscsabai Szinoptikus, Földfelszíni Megfigyelési Obszervatóriuma (kb.)

2.- Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Légkörfizikai Intézet Békéscsabai Ionoszféra Kutató Állomása. (szintén kb.)

Na ezekért a címekért mondta egyszer egy rendőr miközben az adataimat kérte, hogy:
- Na menjen a francba! Ennyi hely a kitöltéshez a Nagybudapesti Anyakönyvben sincs!
És én mentem... :-)

Most legyen elég ennyi, mert ilyen rengeteg munkát még leírni is fárasztó volt, hát még ...!  (gondolom) olvasni is milyen megerőltető lesz!



9 megjegyzés:

u zoli írta...

Köszönjük szépen! (..szünni nem akaró taps és éljenzés... asszem így írták a keleti szomszédaink mikor vezérük szólt...)
a lényeg: .... Ionoszféra Kutató Állomása ez biztos, a másikban nem vagyok de Béjjapónak van egy eredeti táblája majd megkérdem...
a rendőrös adatfelírós sztori az velem és Acsival is megtörtént... csak akkor a rendőr elküldött minket a ....csába... :-) - miután megnézte a személyinket..

ez is kipipálva!
jöhet a következő!!!!

Kavics írta...

Ööööö...igen, ezt még most egy kicsit emészte(né)m...

Vénember írta...

Köszi! Átírtam. Nekem is úgy rémlik...

Vénember írta...

Nem lesz az nehéz! Csak fel kell venned azt a hozzáállást, amit mi ott abban a csodálatos környezetben felvettünk. Soha az életben nem is hallottam még egy olyan jó közösségről! Amíg élek hiányozni fog. Bár akivel lehet (mert még nem menekült előlünk egy más-világra) azzal tartjuk máig a kapcsolatot. És ez a kapcsolat: BARÁTI!

Kavics írta...

Kell ennél több...? (inkább költői)
Ritka (nem is tudom, van e mai világban még), megbecsülendő, csodás érzés lehet! :-)
Hozzáállással nincs gond (részemről) a közeg más, az élet más, a világ más, az értékek mások..

pipulka írta...

Még szerencse, hogy lányok nem dolgoztak ott. Mindig irigyeltem a téli kirándulásokon a fiúkat. Bezzeg nekünk ki kell hámozódni millió cuccból, s míg pisilünk lefagy a fenekünk, aztán visszahámozódni, brrr. Egy női észlelő mire ide-oda rángatta volna magán a bugyit, harisnyát, nadrágot, már rég megváltoztak volna a légköri viszonyok. :-DD

Vénember írta...

3,14?

Vénember írta...

Mára a helyzet megváltozott. (sajnos) A mai észlelőknek nem kell pisilniük, nem hordanak sem gatyát, sem bugyit amit rángatniuk kellene, Egyszer kihámozódnak, és úgy is maradnak. Mindig (?) pontosak, megbízhatóak, nem lógnak, nem kergetőznek vasvillával. Egyetlen hibájuk, hogy nem tudnak tollasozni.
Gépek...

pipulka írta...

Az elég nagy hiba. :-)