Amióta bárki írhat blogot, amióta azt közzé is teheti egyszerűen, azóta sok érdekes írást olvastam. Talán többet mint előtte összesen, pedig hát... És ebben az olvasásban az a jó, hogy nem "írók" műveit olvasom, hanem "egyszerű emberek" írásait. Bepillantást engednek hétköznapjaikba, ünnepeikbe, múltjukba, terveikbe, gondolataikba, érzelmeikbe. Persze mindet másképp kell olvasni! Nem szabad abba a hibába esni, hogy néhány sor után eldöntsem: Ezt szeretem, ezt meg nem.
Mert mindenkinek vannak szép, és vannak zavaró dolgai. Csupán az a kérdés, hogy ki mennyire akarja, vagy tudja ezeket megosztani másokkal. A legtöbben igyekeznek magukról valamilyen képet festeni a blogjukon. Ki csúnyát, (örökös káromkodás, közönségesség, kötekedés, modortalanság, hihetetlen igénytelenség, helyesírás, morgás, állandó kritizálás stb.) ki pedig szépet. Mert sok olyan blog van amiben csak az élet szépsége, gyönyörű képek, válogatottan szép versek, rengeteg önigazolás, szóval csupa-csupa mézesmáz van. És nem biztos, hogy azért, mert az illető ilyennek akarja láttatni magát. Lehet, hogy csupán annyi rossz van az életében, hogy kreált magának egy kis szigetet, egy ideális kis saját világot, ahová megnyugodni, feltöltődni jár. Aztán jobban bírja a gyűrődést. Nekem mindkét típus "bejön". Szeretek a sorok között is olvasni. Szeretek a leírt, lefestett gondolatok, érzelmek mögé is bekukkantani. Engem az is felvidít amikor annak a morgósbloggernek egy-egy villanása elárulja, hogy valójában egy nagyon is érzékeny, széplelkű ember. Mert hiába alakoskodunk mi itt, írásainkból "átmegy" a valóság! Ugyanúgy mint egy-egy telefonbeszélgetés közben "látjuk" a másik felet, hogy most éppen hátradől, az orrát piszkálja, vagy mosolyog éppen. Meg kell tanulnunk egymást megbecsülni! Mert lehet éppen olyan értékes egy "névtelen" hozzászóló véleménye mint egy baráté. Sőt! Lehet, hogy az a névtelen éppen egy barátunk, csak nem akarta magát megnevezni valamiért.
És vannak esetek amikor az általában megszokottól eltérően írnak a blogírók. Csak mert éppen most olyan kedvük van. Vagy csak mert valami kifordította őket a "rendes" napi ütemből, és még nem tértek oda vissza. Egy biztos: Semmi sem biztos. (de akkor ez sem az?) És főként igaz ez a blogvilágra. Mert mindenki változik. Hol jobbak, hol rosszabbak vagyunk környezetünk, vagy akár csak egészségi állapotunk hatására. Mert a morgós is feltehet néha valami szépet. Mert a zsenik is írhatnak selejtet, vagy ha nem, hát sokan annak nézhetik amit írtak. Csak mert éppen nem tudják, nem akarják megérteni. Csak mert ilyen a világ amelyben élünk.
Csak mert emberek vagyunk mind...
11 megjegyzés:
A blog világa, mint írod, szerteagazoan érdekes és változatosan tanulságos. Nekem néha olyan, mint mikor az utcán, ablakokon belesve, próbáljuk elképzelni a bent lakok életet .Vannak akik be húzzák a függönyt, s vannak kitarulkozok.Szamomra az benne a legmeglepőbb, hogy milyen sok az igazán jo stílus.
Igen. És az is meglepő volt eleinte, hogy akiknek lenne takargatnivalójuk, sokszor azok sem húzzák be azt a függönyt. Akiknek meg nincs, azok igen. Talán nem is tudják, hogy ki hogyan lát be, vagy nem lát be hozzájuk.
Milyenek a morgós blogok? Valahogy én még sosem jártam olyanon. Vagy lehet, ösztönösen kerülöm el őket, mert morognak épp elegen a való életben is? :-)
De tényleg! Most benéznék egy ilyenbe. Mutatsz?
Te mostan itten engemetet ugratol??? :-)
Dehogy! Tök komolyan beszéltem.
Én meg tök komolyan írtam neked egy üzenetet... De nem ezen a fórumon.
Ha valakinél nem morog időnként, azt el sem hiszem... Mindig morgóssal még nem találkoztam, szerencsére.
Általában mindenféle szerepet kipróbálnak a blogosok: van, akit a társadalom hozzászoktatott, hogy a tökéletest játssza, felelős szerepében önnön épségéről meggyőződve, mindenhatóságot színlelve: megmondja, hogy ki hazudik, ki az, aki szerepelni akar, és "nini, nahát egy EMBER is van a képernyő mögött. ...(van aki kereken kijelenti, hogy a blogosok nem emberek, hanem cyberlények.).....
de azt is nagyon megalázónak érzem, amikor valakiről "MEGÁLLAPÍTANAK" valamit, aminek köze nincs az igazsághoz, főleg a címkézés fájó pontom: a skatulyázás: "ez kedves" ez morgós" ez közönséges" ez ilyen, ez olyan" Lehet őszintébb a közönséges, a morgós, mert el meri mondani, amit más nemszalonképesnek minősít, és üres közhelyeket károg.. Van aki azzal fényezi magát, hogy ő aztán meglátja a morgóban a széplelket is, bakker, nem büszkén meglátni kéne, hanem megérteni, és elfogadni, segíteni, amikor arról kiabál agresszív pajtás, hogy valami nagyon fáj neki.
Nem, akkor jó nagy csend van, elhallgattatás, mert a kulturált lények ugye nem alacsonyodnak le egy trágár szöveghez, szarni rá, hogy mi volt a kiváltó ok...nincs partnerség: aki csúnya, vagy nem olyan a stílusa, nosza, azt majd jól móresre tanítjuk:mi a tökéletesek, az meg, majd ha alárendelten fog viselkedni, befogadjuk, addig lekezeljük, mert mi ugye jobbak vagyunk annál...
Mondd csak Katalin! Ha valaki a hátadba döf egy kést, azt ott jól megforgatja kaján vigyorral, közben eltervezi a következő szúrást, azt Te megérted, vagy elfogadod, vagy azzal segíted, hogy jobban odatartod a hátadat neki? Csak nyugtatod, hogy "Szúrj csak Agresszív Pajtás! Ne neked fájjon, hisz EMBER vagy!"
Lehet, hogy én nem azt írtam amit Te most olvastál?
Na csak fuss neki mégegyszer! Menni fog az! :-)
úgy érzem, nem arra válaszoltál, amit írtam
na fuss csak neki mégegyszer, tudsz te ennél jobbat is
Valószínűleg azért nem, mert Te nem arra kommenteltél amit írtam. Vagy nagyon félre, vagy nem értetted meg a lényeget. Tehát ennyi. Én leírtam a gondolataimat. Ha valaki félreért, azzal nem vitatkozom. Mert nem vitaindítónak szántam. Utálok vitatkozni. És azt sem szeretem, ha félremagyarázzák a szavaimat. Próbáld meg kihámozni az írásomból, hogy egy oldalon állunk. Nem kell minden mögött ellenséget keresni! Itt olyan u.i. nincs.
Megjegyzés küldése