Ha beletörődve, hogy ez is jobb mint a semmi, akkor fásultan.
Ha mindent egy lapra téve föl, akkor felelőtlenül.
Ha szerelmünk minden kívánságát lesve, akkor szolgalelkűen.
Ha csak a saját érdekeinket követve, akkor önzően.
Ha tudjuk, hogy nem szeret, de nem törődünk vele, akkor vakon.
Ha visszaélünk a másik szerelmével, akkor zsarnokian.
Ha élve a lehetőségekkel, újra, és újralobbanva, akkor kicsapongóan.
Ha nem adjuk jelét érzelmeinknek, de belül feszít, akkor bolondul.
Nem tudom, lehet-e eldönteni, hogy ki hogyan szeret. Talán lehet, de csak általánosságban. A valóság szerintem közel áll a "hol így, hol úgy, hol sehogysem" variációhoz. De érdemes elgondolkodni rajta, ha meg akarjuk tartani a társunkat!
4 megjegyzés:
A gondolkodás a Férfi kiváltsága. A Nő "csak" szeret.
Hajnalfürdő, meglehet. De az, hogy hogyan, a fogadó (netán el nem fogadó) féltől IS függ. Még akkor is, ha "csak" szeretünk.
stali
Én nem hinném, hogy a gondolkodás a férfiak kiváltsága lenne... sőt. A másképp gondolkodás esetleg... Ha mi nők, nem gondolkodnánk el akár azon is, amiről Vén ír, akkor sosem lehetnénk partnerek egy kapcsolatban... csak és kizárólagosan valamiféle, (ki)használandó ösztönlények.
Szeretet dolgában nem sok különbséget látok nemek szerinti megoszlásban. Annál inkább az ezt övező szerepjátékok milyenségében amik viszont évezredek alatt finomultak emberivé, és a közelmúltban okafogyottá kavarodtak. (Vagy csak én öregszem? Nem is tudom.)
Megjegyzés küldése