2014. február 10., hétfő

Hogyan szeretünk?

Ha érzelemtől fűtve, vágyakozva, akkor                               szerelemmel.
Ha beletörődve, hogy ez is jobb mint a semmi, akkor                      fásultan.
Ha mindent egy lapra téve föl, akkor                                               felelőtlenül.
Ha szerelmünk minden kívánságát lesve, akkor                              szolgalelkűen.
Ha csak a saját érdekeinket követve, akkor                                    önzően.
Ha tudjuk, hogy nem szeret, de nem törődünk vele, akkor              vakon.
Ha visszaélünk a másik szerelmével, akkor                                      zsarnokian.
Ha élve a lehetőségekkel, újra, és újralobbanva, akkor                   kicsapongóan.
Ha nem adjuk jelét érzelmeinknek, de belül feszít, akkor                 bolondul.



Nem tudom, lehet-e eldönteni, hogy ki hogyan szeret. Talán lehet, de csak általánosságban. A valóság szerintem közel áll a "hol így, hol úgy, hol sehogysem" variációhoz. De érdemes elgondolkodni rajta, ha meg akarjuk tartani a társunkat!

4 megjegyzés:

Hajnalfürdő írta...

A gondolkodás a Férfi kiváltsága. A Nő "csak" szeret.

Névtelen írta...

Hajnalfürdő, meglehet. De az, hogy hogyan, a fogadó (netán el nem fogadó) féltől IS függ. Még akkor is, ha "csak" szeretünk.
stali

chanson írta...

Én nem hinném, hogy a gondolkodás a férfiak kiváltsága lenne... sőt. A másképp gondolkodás esetleg... Ha mi nők, nem gondolkodnánk el akár azon is, amiről Vén ír, akkor sosem lehetnénk partnerek egy kapcsolatban... csak és kizárólagosan valamiféle, (ki)használandó ösztönlények.

Vénember írta...

Szeretet dolgában nem sok különbséget látok nemek szerinti megoszlásban. Annál inkább az ezt övező szerepjátékok milyenségében amik viszont évezredek alatt finomultak emberivé, és a közelmúltban okafogyottá kavarodtak. (Vagy csak én öregszem? Nem is tudom.)