Balesetek napja

Talán az egyetlen kellemes baleset mára, hogy Dócika megszületett. Küldtem neki virágot. Gondoltam, majd éppen beszélgetünk telefonon amikor csönget a futár, és én élőben hallom a meglepetést a hangján, és az örömöt. Ehelyett a küldönc fél órával korábban ment, Dóci még nem volt otthon, így a csokrot beadta egy szomszédnak (?) s mint aki jól végezte dolgát.... De nem végezte jól! Tiszta szerencse, hogy a szomszéd jóindulatú, és később átadta a csokrot. Ez nem az ő feladata lett volna!  Mindegy. Nem morgok. A virágok végül gazdára leltek, és szépek. Dóci pedig örült nekik. Már éppen ki akart szaladni a piacra egy szál virágért...

Velem is történt eközben némi baleset. A tözelőolaj tartályát töltöttem fel éppen. Mellette halomba raktam a tele kannákat mint máskor is, és a legfelsőből fejtettem át az anyagot amikor a rakás megbillent, és a fejemre ömlött kb két liter olaj egy pillanat alatt. Tele lett a szemem, a szám, a füleim, csak az orromba nem ment szerencsére, mert így legalább levegőt kaptam amíg bebotorkáltam a konyhába, és ott a mosogatóba hajolva lemostam magamról a nagyját. Azután pohár vízbe pislogva kimostam a szemeimből is a trutyit, majd meztelenre vetkőztem, és ott helyben beraktam a ruháimat a mosógépbe. Csak ezután mentem lefürödni. Ahogy a fülemet öblítettem ki egyszer csak belenyilallt a fájdalom. De olyan, amit még nem éreztem életemben! Na ettől kezdve mindent csináltam. Ugráltam, fetrengtem, szaladgáltam föl-s alá, lefeküdtem, felkeltem, de semmilyen pozícióban nem volt jobb. A legkisebb érintésre, mozgásra olyan fájdalom hasított belém, hogy már gondolkozni is alig tudtam. Nagy nehezen tárcsáztam, és hívtam segítséget. Persze ez sem könnyű, ha az embernél az emeleten egy kis vendég alszik édesen. Nem lehet csak úgy otthagyni őt, tehát doki szóba sem jöhet. Akkor jutott eszembe a Hugica aki békeidőben a háziorvosom, mentőangyalom, és vér a véremből. Szerencsére még ébren volt, ellátott jótanácsokkal, és én elkezdtem gyógyszerezni. Közben megérkezett a segítség is. Hála J. gondoskodásának kaptam gyógyszert, és melegvizes palackot. Nem részletezem, de annyit az éjszakámról, hogy a sok gyógyszer, a meleg, az elektromos akupunktura és minden áldás hatására végre reggel négy felé javulás állt be az állapotomban. Most kellemesen el van dugulva a fülem, és ha úgy fordulok, akkor csöppen, ami állítólag jó jel.

Ezzel még nincs vége, mert ha egy "üzlet" beindul...   De a többitől megkíméllek Benneteket már csak azért is, mert nem velem történt, és a személyiségi jogok... Mindenesetre ne menjetek mosdóba ha a mekiben partiztok! Higgyetek nekem, jobban jártok, ha hazáig szorongatjátok...