2014. január 31., péntek

Nem különc volt. Egyedi, és megismételhetetlen

Elment. Ha igaz, a leghosszabb útjára indult. Természetesen most is forgatókönyv nélkül. Azt tette ami a soronkövetkező lépést jelentette számára. Mint egész életében. Ritka zseniális iprovizatőr volt. Filmjeinek csak addig volt "kottája" amíg a pénzt megkapta rá. Aztán a forgatáson hirtelen a káoszból rend, a sok jelenetből pedig a vágóban film lett. Nem cicomázott. Nem a díszletek, és nem a technika tették filmjeit hatalmassá. A látásmódja volt eredeti. Az ahogy a világot látta, az jelent meg a vásznon. Az ember ha érezte, értette ezt, akkor megfeledkezett arról a csekély apróságról, hogy filmet néz. Gondolatai támadtak a filmtől, hangulatok öntötték el, és általában úgy hatott a befogadóra mint Dali, és Picasso képei, Bartók muzsikája... De ne higgyük, hogy nem volt konkrét mondanivalója. Mindig volt persze, mert azzal, hogy a film az életből ellesett pillanatokat idézte, azzal egyúttal politizált is. Sokan rebesgették amikor a díjait kapta, hogy a hatalom félt tőle, s talán ez is szerepet játszott az osztogatásban. Szerintem nem. Ösztönös ember volt. Ösztöneire bízta magát, és az idő őt igazolta.
Megosztó személyiség volt. De ezzel sosem törődött. Úgy gondolta, hogy ő is elfogad mindenkit olyannak amilyen, akkor biztosan vele is így lesznek az emberek. Mindig azt tette amit akart. Ha akadályba ütközött, azt igyekezett ledönteni. És többnyire sikerrel tette. Nem sorolom, mert bárki rákereshet, csak megemlítem, hogy díjat díjra halmozott. Az egész világ megismerte a nevét. Olyan eretnek ötletei voltak amelyeket talán senki nem mert volna filmre vinni.
Élénken él emlékezetemben néhány kép róla. Talán a legerősebben az a rá jellemző laza kép, ahogy egy budai bevásárlóközpontban a kosarakat tartó polcon ült. Mint egy kisgyerek akit édesanyja tett fel a polcra, hogy ne legyen láb alatt amíg ő vásárol. Ő csak ült, lábait lóbálta, és kíváncsi tekintettel figyelte az embereket. Szerintem akkor is "dolgozott". Aztán kérdésemre elmosolyodott, és bólintott: - Ez már a második gyermekkor. - és a szeme sarkában huncut ráncok táncoltak.  Pedig még évekig alkotott ezután is.
Olvastam egy nyilatkozatát a politikáról:
"Olaszországban éltem, és ott jöttem rá, hogy rohadtabb dolgot, mint a korai, gyilkos kapitalizmus, a föld nem hord a hátán. Pontosan fedi a valóságot az a mondás, hogy a tulajdon lopás. A politika pedig nem más, mint az a lehetőség, hogy belekerülj abba a körbe, amelyiknek módja van lopni." 
Az az ember akinek ilyen karakán véleménye van a politikáról, az nem tud politikamentes filmet csinálni 
akkor sem, ha az egy háromperces portréfilm egy vízhordó asszonnyal.
Most ő is feljebb költözött eggyel. Ezután ott fent félhetnek tőle a hatalmasságok, mert biztos 
vagyok benne, hogy égi filmjei is árulkodóak lesznek. Ha másról nem, hát a túlvilágról.
Elindult egy hosszú úton. Hátra sem nézett.
Jó utazást Jancsó Miklós!

2 megjegyzés: